4 .fejezet

Anyuéknak a macskákról csak este számoltunk be majd közölték hogy adjuk oda a szomszédnak. De nekem nem volt szívem. Így amikor elindultam meggondoltam magam és e helyett elrejtettem őket egy dobozba majd a szobámba vittem ahol Dáviddal lakunk közösen. Este megbeszéltük hogy köztünk marad és megetettük őket ^^ Olyan cukik. Aztán eszembe jutott hogy még nincs nevük. Találgatásba kezdtem de nem jutottam semmire. Megnéztem és a fekete-fehér kislány a szürkés pedig szint úgy.

-         - Mi legyen a nevük? –néztem Dávidra

-         - Mivel mind kettő lány… Hmm… Nem is tudom –vakarta meg a fejét

-          -Hát az a baj hogy én se és név nélkül nem maradhatnak szegények – néztem a dobozra ahol a szunyokáltak.

-        -  Legyen az egyik Sziszi mivel te találtad. Őő legyen mondjuk a fekete fehér. A szürke petig legyen Betty.

-        -  Oké. Illik is hozzájuk –mosolyogtam

Este megvacsoráztunk közösen majd Dávid kivhívott sétálni. Persze sétálás helyett cigizni akart menni de megígértem hogy nem köpöm be na meg most okom sem lenne rá mivel segít a macskákkal. Aztán vacsi után elmentem nassolni. Vagyis az ágyamba nassoltam szóval sehova nem mentem :D áhh az a zseniális fogalmazásom…. Miután 32654762457821 trillárd csokit magamba tömtem és utána gumi maciztam akkor éreztem meg hogy az utolsó 4csokit inkább nem kellett volna megenni. Mivel most úgy fáj a hasam és úgy érzem mingyárt okádok. Azt hiszem egy ideig le kell állnom a csokival. Úristen miket beszélek… SOHA a csoki az ÖRÖK.. :D Bocsi csak kicsit felpörget lallalallalala :D Na szóval este hamar elaludtam már ha ezt lehet hamarnak mondani hogy fél órán keresztül nyüglödtem a fájó hasam miatt. Írtam egy üzit Sehunnak hogy : Jó éjt :*………. Látta de nem írt vissza ez kedves tőle nagyon. Dávid nagyon szemét volt. A fájó hasamat csikizte több mint 10percig aztán már sírva könyörögtem hogy engedjen el mert be fogok pisilni. De persze nevettem is közbe vagys inkább fuldokolva nyeritettem lovakat megszégyenítő módon :3…Reggel nyügösen keltem a szomszéd fű nyírójára. Rettenetesen örültem neki hogy hajnal 6kor nyírja a fűvet. Persze már acsalád többi tagja fent kukorékolt. Lemásztam a lépcsőről szó szerint még mindig úgy fáj a hasam hogy wááá. Ez is értelmesre sikerült -_- Gratulálok Sziszi már fogalmazni se tudsz. Reggeli után felmentem megettettem a macskákat a nagyi nem is annyira beteg szóval 3nap múlva megyünk haza. Arra figyelek fel hogy Dávid pakol.

-          -Hova mész hogy pakolsz? –kérdezem

-          -Anyuék megengedték hogy haza mennyek… -vigyorog

-        -  Miii??? és én ?? engem itt mersz hagyni? – emeltem fel a hangom

-         - Nem , te is jösz szóval pakolj… Kapsz 20percet –mosolyog

Dudolva futottam a fürdőbe össze szedni a cuccaim. 10perc múlva már kész voltam és a cicákat rendeztem a táskámba. Mivel busszal megyünk mert senkinek nincs jogosítványa se kocsija se semmie ezért különösebben jó volt. 3óráig tartott amíg a busz haza vitt és egy csomót kellett sétálni a házig. Örültem hogy szülők nélkül tölthetünk 3napot *-* így azt csinálunk amit akarunk. Gyorsan minden dolgot kipakotlam vissza a helyére majd a macskákat körbe vittem a házban és mindent megmutattam nekik. Elmondtam mindent hogy mi hol van és mit lehet ott csinálni.

-          -Te most komolyan a macskákhoz beszélsz? –nevetett Dávid

-         - Most miért? nem hagyhatom hogy eltévedjenek a házban – vígyorogtam

-          -Na persze… -mosolygott tovább –és mi lesz anyuékkal ? mit mondunk nekik? úgy volt hogy a szomszédnak adjuk

-          -nem tudom még –sohajtottam egy nagyot – de a macskák velem maradnak

-          -Majd valahogy rá vesszük őket ha nem akarod oda adni a macsekoket. –mosolyog

Elmentem gyorsan ettem és felhívtam Szonját hogy találkozzunk a pláza előtt. Meglepően nézett rám majd elmeséltem neki hogy mi történt amíg nem voltam itthon és a macskákat is :D Szonja is elmesélte hogy Szabi meg Sehun elutaztak és csak holnap este jönnek meg. Mert Szabi nagy bátyának segíteni kellett valamiben. Csodálkozva meredtem magam elé hogy Sehunék tudnak önzetlenül segíteni…  Ez nekem furcsa. Legalábbis ahogy a napokban megismertem őket  pont hogy nem ilyenek…. Este séta közben kereset telefonon anyum hogy minden rendben van e és mivel ő nem tudja hogy Szonjával vagyok így azt mondtam neki hogy otthon vagyok erre persze Dáviddal akart beszélni és nem tudtam mit kitalálni aztán azt mondtam neki hogy alszik. Majd elköszöntem tőle és kb 5perc múlva hívott Dávid hogy kereste anyu hogy miért alszik ilyenkor. Én csak nevettem a helyzeten és örültem hogy nem tud semmiről. Este megkértem Szonját hogy aludjon ott így nálunk aludt este megnéztük a *Felhők fölött három méterrel* - t és sírás helyett én ettem mint mindig. Szonja ott sírt mellettem én meg a nutellát kanalaztam és néztem ki a fejemből és azon gondolkoztam hogy én miért nem sírok. Aztán rájöttem hogy azért mert Szonja érzékenyebb és amúgy is a nutella ami csokiból van :D az boldogság hormonokat termel. Reggel ahogy felkeltem első dolgom az volt hogy megnézzem az üzeneteket. Szonja ott horkolt mellettem és erre kelltem. Remek gondoltam is egyszer fű nyírásra most meg Szonja horkolására kelek így soha nem tudom ki pihenni magam. Bosszankodás helyett néztem ahogy alszik és nem hagyhattam ki hogy megcsikizzem … így csikizésre keltettem és persze ő rögtön reflexből lehajított az ágyról és a földön landoltam. Nem kicsit koppant a fejem az biztos. Ahogy felsegített meggyőződött arról hogy jól vagyok -e és nem ütöttem- e be valamimet

-         - Nyugi agykárosodáson kívül semmit nem kaptam –nevettem – De persze azt is már kicsi koromban

-          -Te hülye tudod hogy megílyedtem? –nézett komolyan de közben sajnálkozóan

-         - Te hülye tudod hogy fáj a fejem? – nevettem

Gyorsan felöltöztünk és lementünk reggelizni. Csokit-csokival természetesen. Dávid jött le komásan az emeletről mert vitáztunk és ettől nem lehet nagyon aludni :3.

-        -  Sziszi mit csinálsz – nézz rám ki meredt szemekkel Dávid

-        -  Mit? amúgy így úgy nézel ki mint egy zombi – nevettem az oltásnak szánt dolgomon Szonjával

-         - Hátt … csoki ?? tudod tegnap hogy fájt a hasad és még másnap is a sok csoki miatt… -nézz rám

-         - Épp ez a jó benne… Hogy az tegnap volt ez meg ma – vontam meg a vállam majd a kanapéra ültem ahol Szonja táplálkozott

Ahogy befejeztük a csokizást ami nálam a reggelit jelentette mentem kisminkelni magam mert így úgy nézek ki mint egy hulla. 10percen belül kész is lettem. Így már indulhattunk is sétálni. Sétálás helyett kitaláltam hogy mennyünk el a játszóra hintázni. Mivel már rég voltam és imádok oda menni ^^ Aztán elmentünk a sulinktól nem messze lévő kis játszóra ahol nem csak a hintát próbáltuk ki. Egy rövid nadrág volt rajtam és egy fehér triko és a derekamra kötve egy kockás ing. A fehér trikomnak annyi lett mivel Szonja homokkal dobált és amikor hátat fordítottam neki beszort egy maréknyit a polómba. De sikertült rajta bosszút álljak azzal hogy kényszerítettem rá hogy egyen meg egy kis homokot. Nem ment valami könnyen de sikerült. Büszkén áltam fel róla amikor megette. Vigyorogtam egyet majd bele ültem az egyik babáknak való hintába. Szonja mellém ült és elkezdtünk beszélgetni. A távolbó egy ismerős alak tűnt fel… Hosszú lobogó szőke haj , vékony lábak és nagy szemek…. Nem tudom már ki ez a lány de nagyon ismerős az bíztos. Ahogy egyre közeledik észre vettem hogy ő Szonja unokatestvére akit 3éve nem láttam… Ő most 14éves mint Szonja. Amikor kicsik voltunk mindig együtt játszottunk. Ahogy oda ért köszöntünk és bekapcsolodott a beszélgetésbe. Igazából semmit nem változott úgyan olyat beszédes és kedves lány mint volt. Itt marad egy idejig Szonjáéknál amit ő is most tudott meg és ugyan úgy ledöbbent mint én a hír hallatán. Nagyon jó kis város lehet ez ha már mindenki ide akar költözni gondoltam magamban és közben vágtam egy fintort amit a lányok szerencsére nem vettek észre. Amilyen kedves Laura olyan gonosz is egyben. Csöndben és lassan öl meg már jelenlétével. Nagyon szerettem ezt a lányt amíg nem tett egy olyat amit még mindig nem dolgoztam fel. Hiába gyerekes de bennem maradt és fog is életem végéig. Laura megpróbált megint kedveskedni de át láttam a szitán és el határoztam hogy kaméleon leszek vele szemben . Szóval kedves leszek de ha kell földig tiporom. Ahogy már unalmasódtak a témák amiket felhozott úgy döntöttem haza megyek. Ahogy haza értem azt láttam hogy a ház szana szét van. Mindenhol kupi van. Csak egy ember jutott eszembe

-          Dávid- üvöltöttem teli torokból nem túl kedvesen

Lecsoszogott az emeletről és megvakarta a fejét. Komásan nézet mint aki most kellt ki a kriptából egy 300éves alvás után.

-          -Mi a jó eget csináltál? –kérdezem még mindig nem túl kedves hangon

-          - őőő hát az úgy volt hogy… Szóval átjöttek Josh-ék és egy kicsit túl léptünk a célon. Szóval így keletkezet a kupi –mutatott körbe

-         - Igen értem … és ki fogja rendbe tenni? mert hogy nem én az bíztos… szóval állj neki most rögtön , mi lesz ha anyuék hamarabb jönnek?! –kérdeztem

-          -Léci segíts.. nem tudom mi lesz .. semmi mert nem látják meg ha segítesz lécciii – nézett kis kutya szemekkel

-         - Na jó , de csak a konyhát rakom rendbe a nappali, fürdő és folyosó a tiéd.

Rögtön neki láttunk a rend rakásnak. De máris megcsörrent a telefonom. Az egyik fotelbe le ültem és kíváncsian meredtem a telefon kijelzőjére hogy ki hívhat. Reméltem hogy Sehun az de a reményem szerte foszlott ahogy láttam hogy Anyám hív. Ahogy felvettem közölte hogy rakjunk rendet a pincében már ha haza mentünk csináljunk is valamit. Repdestem örömömben képzelhetitek. Így is úgy néz ki a ház mintha jött volna egy tornádó aztán cunami és a végén egy bika csorda ami bölényekből áll átfutott rajta. Elmondtam Dávidnak hogy mi a helyzet. Ahogy végeztünk fent mentünk is le a pincébe. Ahol kacatokon kívül csak pókok vannak amiktől én írtozok. Anyu azt mondta hogy dobjuk ki azt ami nem kell szóval elkezdtem kutakodni az első dobozban:

-          -Mit cicózol ? –nézett rám Dávid felhúzott szemöldökkel majd megfogott egy dobozt és kiborította és elkezdte válogatni a dolgokat

-          -áhh talán csak annyit hogy lehet benne törékeny dolog is nem gondolod? –néztem rá komolyan

10perc múlva már nagyon elfáradtam pedig még csak 1 dobozzal végeztem és még van 338746387 trilliárd -_-… Dávid lehozta a telefonját és egy hangfalat és bekapcsolt egy zenét amivel máris könnyebben ment minden. Eleinte nem hittem hogy a zene bármit is változtatna a takarításon de sokkal jobban ment és be láttam hogy most az 1x igaza volt Dávidnak. Ahogy már alakult a rend egyre nagyobb hely lett a pincében. Eszembe jutott hogy a macskákat ide is hozhatnánk mivel anyuék nem sűrven járnak le ide és amíg nem tudják ehozhatnánk. Fel futottam a lépcsőn és hoztam a dobozt amiben a cicuk feküdtek. Levittem őket és Dávid furcsán nézett rám.

-        -  te meg mit csinálsz? –kérdezte mosolyogva

-         - hát lehoztam a macskákat , itt kéne őket hagyni..

-          -és hogy jutnak ki? hova fognak wc-zni? –kérdezte értetlenkedve

-        -  jajaj látszik hogy nincs eszed …. –csapkodtam az arcára de nem erősen – Hát tudod ott a szellőző és majd ha nagyobbak lesznek ki tudnak ott menni a kertbe elintézni a dolgukat.

-         - értem –nézett majd folytatta a takarításnak nem mondható lomolsát

az egyik sarokban ki alakítottam a cicáknak egy helyet és letettem a dobozt. Megelégedve és büszkén mentem vissza takarítani. A doboz *torony* pont eltakarja a macskák dobozát így ha valaki lejönne is nem venné őket észre csak ha benéz a sarokba azt meg már miért tennék?! Ezekkel a szavakkal nyugtatom magam és próbálom Dávidot is bár ő teljesen higgadt és ez idegesít mert én mérges vagyok szóval ő se legyen nyugodt ha már én se :D. Felmentem a többi megmaradt nassolni valót elpusztítani. Aztán jöttem rá hogy mindjárt szét unom a fejem. Dávid dudolva ugrált le a lépcsőn és egy pulcsit akasztott le a tartoról.

-           -Hova – mész kérdeztem és megfordultam hogy pont lássam az arcát

-          -Csak el… -nézett a földre majd felkapta a pulcsiját

-          -Hát azt gondoltam hogy el… de hova el?-vígyorogtam

-          -ahjj… mi ez a kíváncsiság? csak a haverjaimmal találkozok ennyi az egész

-          -Hát… tudod épp unatkoztam te meg mész el..

-          -Nem felejtsd el..

-          -De hát azt se tudod mit akarok –biggyesztettem le az ajkaim

-          -De azt hogy gyere velem

-          -ohhh… jó hogy mondod ha már megkértél akkor nem mondok nemet- pattantam fel a kanapéról és húztam a cípőmet

-          -Ácsi… én nem mondtam hogy jöhetsz

Néztem rá mérgesen. Mint egy mérges kis disznó akitől ellopták a kaját. 1 perc durci után már kiléptünk az ajtón. De nem is a barátaival találkoztunk… csak sétáltunk. Szóval kamuzott a kis ratyi -,- … De nem tudok rá haragudni mert az éjjel-nappaliba vett nekem gumi macit *o* Kb mindenről elbeszélgettünk még a suliról is ami nála megdöbbentő hogy érdekli. Csak mert a jegyei nem azt tükrözik hogy húúú de érdekli a tanulás meg a jövője. Ahogy haza mentünk az első dolgom a kockulás volt na meg persze a punnyadás. Szonjával hosszas beszélgetés után elhatároztuk hogy elmegyünk másnap vásárolni. Persze csak ketten. Szonja hírtelen témát váltott és elkezdte kérdezgetni hogy mivan Sehunnal és velem csak mert Laurának kellene. Szépen és kedvesen küldtem el a jó büdös bánatba hogy Sehun az enyém. Ezzel persze egy kisebb vita kezdődött hogy eddig azt mondtam hogy nem kell meg minden. A vita persze nem volt komoly vita. Csak olyan hangos megbeszélés videó cset közben. A fülem sajgott mivel fülhallgatóval szoktam beszélgetni mindenkivel. Megigérte Laura hogy nem mászik rá. Tudtam és megmondtam magamban hogy ilyen ez a lány és nem szabad benne bízni. Hogy lenyugodjak írtam Sehunnak egy üzenetet hogy ahogy haza jön találkozzunk és beszéljük meg hogy mi van kettőnkkel. Reggel nagy boldogságban seee keltem arra hogy a szomszédban füvet nyírnak reggel 7kor -,-… A hangulatomat tovább fokozta az hogy anyámék haza jöttek… és persze kis előadást tartott arról hogy el kellett volna mosogassunk ha már itthon vagyunk.. vagyis csak nekem mondta mivel Dávid felszívodott. Eltűnt mint a bűvész kalapjából a nyúl. Ugyan már ha tudom hogy haza jönnek én is ezt tettem volna. Felöltöztem és ahogy lehetett leléptem a házból. Cél egyenesen Szonja házához vettem az irányt mivel vásárolni fogunk. Szonja nagy boldogan nyitotta ki az ajtót és mondta hogy jön. Ahogy kijött követte őt Laura

-          Hát ő? –húztam fel a szemöldököm és néztem bosszúsan

-         - Arra gondoltam hogy jöhetne , legalább megkedvelitek egymást és nem lesz ez a savanyú kedved. –mosolyogott Szonja

-          -Aha oké persze…. –válaszoltam flegmán

Elindultunk a plázába lassan sétálva. Szonja egész végig beszélt már azt sem tudom hogy miről. Laura csak a telefonját nyomogatta a háttérben. Ez érdekes.. de most az egyszer nem bántam hogy nem szólal meg mivel a tegnap esti szereplésétől egy kis kanál vízben is képes lennék megfolytani. Már attól is feszült leszek ha megszólal vagy ha rám néz. Megpróbáltam elterelni a gondolataim erről és bementünk az első boltba. Hosszas próba után Szonját sikerült rávennem egy ruhára ami pöpecül áll neki *o*. Ahogy beértünk a pláza közepére természetesen lefagytunk a kajádáknál. Szonja vett magának egy rózsaszín valamit aminek mindig elfelejtem a nevét >< de ahogy hozta vissza az egyik fiú neki ment és az egész a haján és a ruháján landolt. Szonja mérgesen rontott be a női mosdóba , de ahogy utána akartam menni Laura megragadta a karom és mondta hogy inkább várjam meg míg lenyugszik. Most az egyszer igaza volt. Csendben és lassan teltek a percek. Majd Laura felhozta a Sehun témát… hogy neki bejön meg minden és hogy én mit akarok tőle. Higgadtan néztem rá és finoman közöltem megint hogy Sehun az enyém. Közelebb hajolt hozzám majd megszólalt:

-         - Ugyan, kérlek. Mindenki tudja hogy nem vagy az a nagy Mrs.Szerelem . 1-2 hét és a ti kapcsolatnak nem mondható barátságotoknak annyi. Főleg ha én itt vagyok és rá segítek erre.

-       -   Ne röhögtess. Mit akarsz annyira Sehuntól? és már miért lenne olyan a kapcsolatunk mint a barátoké? tudtommal a barátok nem smárolnak de szólj ha ez nem így lenne –mosolyogtam úgy mint aki jól végezte a dolgát és örültem hogy az orra alá dörgölhettem a nem egyszer elcsattant csókunkat

Laura arca hirtelen lefagyott. De mire bármit is mondhatott volna Szonja tért vissza hozzánk már higgadtabban és tiszta üdítő mentes ruhával. Síri csend települt közénk. Néha néha Szonja kérdései törték meg. 10 perc múlva meguntam Laura fejét. Szinte elundorodtam tőle ezért úgy döntöttem hogy inkább haza megyek. Gyors léptekkel haladtam ki a pláza ajtaján és annál is gyorsabban mentem haza fele. Mint akit puskából lőttek ki. Mérgem levezetéséhez sok gumicukrot és csokit választottam. Dávid még mindig nem ért haza. Anyuék is elmentek bevásárolni mivel amíg távol voltak az egész hűtőt elpusztítottuk.