5.fejezet

Gyorsan megfürödtem és átöltöztem pizsibe. Mire végeztem pont megjött Anyu és Dávid is előkerült. Anya nagy főzésbe kezdett és Dávid segített neki így hát úgy döntöttem hogy kiülök a kertbe a hinta ágyba. Kb 5 perc telhetett el és anyu kijött beszélgetni vagyis valami olyasmit akart de nem nagyon akartam most beszélni. Lebuktattam magam Laura előtt hogy bele zúgtam Sehunba ennél rosszabb napom nem is lehetne.

-        -  Mi a baj Sziszi? –kérdezi anyu és leül mellém

-          -Semmi. –válaszoltam és a földet kezdtem bámulni

-          -na ne mond. Látom rajtad hogy van valami. Engem nem versz át az anyád vagyok. –kezdte a kiselőadását

-          -tényleg semmi csak fáradt vagyok. -válaszoltam

-          -Ohh tényleg jut eszembe találkoztam Szonja édesanyjával és mesélte hogy itt van Laura. Te miért nem mondtad ezt? -kérdezi

-         - Elfelejtettem .

-         - Sebaj  estére át hívtam őket vacsorára. –válaszolja és mosolyog

-         - Hogy mit csináltál? –nézek kimeresztett szemekkel mint egy csivava

-          -Amikor kicsik voltatok úgy szerettétek egymást. Most meg teljesen megfeletkeztetek a barátságotokról ezért hívtam át. –Mondja anyu

-         - Nem anyu nem voltunk haverok sőt utáltam és ez nem is változott

-         - Sziszi azért ennyire bunkó ne legyél inkább menny készülődj mert fél óra és itt vannak –mutat anyu az ajtóhoz

Mérgesen felálltam és a szobámba mentem átöltözni és megcsinálni a hajam. Semmi kedvem nincs látni a fejét. Amikor nagy hajvasalásban voltam Dávid jött be. Vele megtudtam beszélni az egészet és tudott fiúzási tanácsokat is adni. Elmeséltem neki az egész napomat és egy hullámhosszon vagyunk arról hogy Laura egy kígyó. Dávid kivasalta a hajam így hamarabb sikerült elkészülni . Megbeszéltük hogy egymás mellett állunk minden esetben és ha harc lesz csinálunk belőle egy háborút :D. Mit ne mondjak nem lehetne letagadni hogy a testvérem. Gyorsan átöltöztem pizsiből egy élénk piros cica nadrágba és egy fekete blúzt választottam hozzá. A sminkem semmi extra csak tús, szempilla spirál és a cica naci miatt egy élénk vöröses rúzs. Amit eddig még nem is volt alkalmam használni. Ahogy lementünk segítettünk megteríteni. Dáviddal gyorsan úgymond elmentünk megnézni hogy milyen zaj hallatszott a hátsó ajtótól. De persze semmi. Megbeszéltünk egy hadi tervet hogy kikészítjük Laurát. Még sosem voltam ilyen gonosz szóval itt az ideje.  A terv végül nem lett nagyon megbeszélve. Annyi az egész hogy Dávid falaz ha valamit mondana Sehunról. Épp ekkor csengettek , egyszerre egy nagyot sóhajtottunk Dáviddal majd vígyort „raktunk” az arcunkra. Leültünk az asztalhoz és a desszert evése közben pont amikor már megnyugtattam magam hogy semmi gond nem lesz ekkor szólalt meg Laura:

-          -Na igen Sziszi… És mi újság Sehunnal, még együtt vagytok?-mosolyog elégedetten mire én csak egy mindjárt megöllek szemel néztem rá amit észre vett.

-          -Hogy mi csoda?- kérdezi anyu majd Laurára és rám néz felváltva

-          -Ki kér még sütit? –Ordít fel Dávid

-          -Csitt.. –csititja anyu Dávidot mire ő csak a kezébe temeti az arcát. –Mi lenne köztük Laura? Megmondtam Sziszinek hogy nem lehet vele és ezt már megbeszéltük –néz rám mérgesen

-        -  Hmm… ez különös tudja én nagyon szerelmes vagyok Sehunba és délelőtt azt mondta Sziszi hogy az övé és elvileg találkozgatnak is. –Mosolyog Laura

-         - Ez nem igaz – mondom majd anyu mérges fejével találkozik a tekintetem

-          -Anyu , ez tényleg nem igaz –Mondja a megmentőm Dávid – Egész nap itthon Xboxozott velem csak délelőtt ment el Szonjával plázába és azelőtti napokban is itthon voltunk.

-          -Különben is Sehun elutazott mintha nem tudnád – Néztem Laurára

-          -Sziszi nem azért hívtam őket át hogy vitatkozattok egy fiún. Amit majd később megbeszélünk – nézett anyu – Folytassuk inkább az evést

A vacsora csenben telt tovább néha néha Laura szülei próbáltak kérdezgetni minket az iskoláról. Szerencsére fél óra múlva már távozott is az a nőszemély -,-. Felmentem a szobámba átöltöztem. A telefonom elkezdett rezegni. Üzenetet kaptam Sehun *-*

Itt vagyok a hátsó kertben Sehun :*

Értetlenül néztem majd halottam egy koppanást az abakomon. Ki néztem és láttam Sehunt. Csak elkezdtem vigyorogni és örültem hogy nem mostam le a sminkem mert ha smink nélkül lát akkor kisebb szívinfartust kapna. Ovatosan léptem át az erkélyemről az ott lévő fa ágára. Remegve de sikerült félig lemennyek majd amikor már csak kb másfél méter választott el a földtől megcsúsztam és egyenesen Sehunra estem. Aki hangos nevetésbe tört ki. Úgy örültem hogy láttam annyi idő után. Ezt persze közöltem is vele. Sokáig csak ölellgettük egymást majd megbeszéltük hogy kivel mi történt a napokban. A Laurás kis incidenst persze nem mondtam el és nem is akarom. Ott álltunk a fától nem messze és egyszer csak egy ajtó nyekergést halottunk

-          -Bújj el. Menny már –intettem Sehunnak akinek nagy botladozva de sikerült beugrania a bokorba

-          -Sziszi mit csinálsz itt kint – Kérdezi apu felhúzott szemöldökkel

-          -Csak kijöttem mert macska nyávogást halottam és megnéztem. Aztán meg csak sétálgattam –válaszoltam

-          -És kihez beszéltél?Látszik hogy Dáviddal voltál több napon keresztül , kezdesz olyan zakkant lenni mint a bátyád  -mondja apu apu

-          -Őőőő magamhoz… Énekeltem vagy valami olyasmi és Dávid nem zakkant –röhögtem a megnem történt eseményen és közben azon gondolkoztam hogy na most ebből a gödörből hogy mászok ki amit sikerült magam köré ássak

-         - Oké , de nem sokára be kéne jönnöd. Anyád beszélni akar veled. – Csukta be az ajtót és én csak megforgattam a szemei hogy már megint mit akar.

Gyorsan elköszöntem Sehuntól és megbeszéltük hogy másnap találkozunk. Egy gyors csók váltás után futottam is be de még vissza intettem neki és dobtam egy puszit ami miatt úgy elvörösödött mint egy tűzoltó kocsi. Ahogy beléptem Anyu letámadott és a kanapéhoz vezetett ahol Dávid ült. Beszélni akart már megint kiselőadás forgattam meg a szemeim. Nagyon jó.

-         - Sziszi jól tudod miért hívtalak. Szeretném megbeszélni a Sehunos ügyet. Nem szeretném ha találkoznál vele ő teljesen más mint mi nem kell még egy különc Dávidon kívül a családba – mondta anyu mire én csak bosszúsan néztem

-        -  1. Köszi anyu 2. Ha Sziszi szereti akkor szereti ne határozd meg hogy kit szerethet és kit nem – Mondta Dávid – Ha vele akar lenni hát legyen ha ő jól érzi magát akkor az a jó

-          - Dávid ne szólj bele. Még veled is meg akarok beszélni valamit. És az a cigi. A szomszéd fiú elmesélte hogy úgy bagozól esténként kint mint egy 70éves. –mesélte anyu tovább

-         - Nem tudom mi bajod Sehunnal de nem is érdekel. – Mondtam anyunak majd távozni próbáltam

-          -Laura elmesélte hogy miket csinál… -folytatta anyu

-          -Ahhjj már megint az a lány… És miket csinál? –kérdeztem szem forgatva unott fejjel

-        -  Laura azt mondta hogy drogozik és semmi szükségem arra hogy téged is bele rángasson valami ilyenbe – mondta anyu fegyelmező arcal

-         - Nem nem drogozik –mondta Dávid a háttérből

-          -Szerintem egyszerűbb lenne ha áthívnánk Laurát és úgy beszélnénk ezt meg – Mondta a háttérből apu

-       -   Remek megint látnom kell az idióta fejét – ezt halkan magamban akartam mondani de e helyett hangosan sikerült mire anyu csak tágra nyilt szemekkel nézett mint egy hörcsög

-          -Most már tényleg nem értelek Sziszi a napokban megváltoztál nagyon is és nem a jó irányba Laura nagyon kedves és okos lány nem tudom hogy mi bajod van vele de ezt a falat köztetek amit az utálatoddal építettél hát rombold le legalább addig amíg Laura itt lesz nálunk. –mondta anyu

-        -  1. nem változtam meg egyáltalán eddig is ilyen voltam csak a folytonos munkáddal ezt nem vetted figyelembe , nem veszed figyelembe hogy Dávid normális a maga modján csak nem tud mit kezdeni magával és ezért kezdte meg a hülye korszakát amiből úgy vettem észre hogy sikerült valamennyire kimásznia 2. Azért utálom Laurát mert Sehun az enyém és nem érdekel hogy mit mondsz szeretem… és együtt akarok vele lenni.. –mondtam hadarva egy szuszra és csak később esett le hogy anya azt mondta hogy itt lesz nálunk tátott szájjal folytattam – Hogy érted azt hogy itt lesz?

-        -  Ugy hogy a  szülei elutaznak 2napra és nálunk lesz. Ha ennyire szeretnéd Sehunt hát hívd át hozzánk holnap este vacsorára hogy jobban megismerhessem és akkor megbeszéljük. –mondta apu mosolyogva  majd anyával egy gyors szemkontaktus után mentem.

Mosolyogva futottam fel a lépcsőn és nem érdekelt hogy itt lesz Laura. Inkább azzal törödtem hogy áthívjam Sehunt míg apu meg nem gondolja magát. Ez az egyetlen esélyem hogy bebizonyítsam hogy Sehun mien is valójában. Gondolataimban elmélyültem és ebből a telefonom csörgése ébresztett ki és a kijelzőn látható név : Sehun. 3perc beszélés után úgy döntöttünk hogy találkozunk. A házunk elé jött megdöbbenésemre motorral. Nem is tudtam hogy motorozik… Dáviddal ebben is egy hullám hosszon lesznek ha a családban marad. Kigüvett szemekkel néztem rá és finoman közöltem hogy nem ültem még motoron és nem is akarok egy 5perces szócsata után rávett hogy felüljek. Szorosan csimpaszkodtam belé mint egy most született kis majom az anyjába. Bevitt a városba ahol megdöbbenésemre eléggé sokan voltak ahhoz képest hogy már későre jár. Sehunt semmi féle képpen nem akarom a Laura sztoríba bele vinni. Kézen fogva sétáltunk a már bezárt boltoknál de egyiken megakadt a szemem még így sötétben is látom hogy ez az egyik kedven boltom. Ez egy ékszer bolt kezdtem a mesélésbe Sehunnak mondtam hogy megígértem amikor kicsi voltam hogy ha valakit igazán szeretek készítetek egy feliratos nyakláncot amin a neve van és soha de soha nem veszem le így tudják majd hogy a szívem már foglalt. Mosolyogtunk egyet a történetemen ami már 2-óta a szívembe zárta magát hogy valóra váltom. Rátértem arra a témára hogy mi van köztünk és hogy pontosan mit akar tőlem.

-        -  Hát gyereket még nem –kuncogott Sehun és össze kulcsolta a kezünket

-          -Nem arra gondoltam Oppa –mosolyogtam rajta

-        -  Hogy mit akarok? Hmm… hát téged –tért megint el a tárgytól

-         - De én nem ezt mondtam. Arra gondolok hogy most akkor együtt vagyunk vagy mi? –kérdeztem és éreztem hogy kezdek pirulni így a cípőmet kezdtem el felül nézetből vizsgálgatni majd a pulcsim szélét piszkálni

-         - Nem. Nem vagyunk együtt mi házasok vagyunk –vigyorgott már megint Sehun

-         - Ohh… Szóval házasok. Oké akkor hol a gyűrű –néztem rá komolyan

-          -Gyűrű? –nézett Sehun értetlenül

-          -Igen. Tudod azzal kérik meg a fiúk a lányok kezét –bologattam és egy kisebb mosolyt is elengedtem

-         - Jaja Lujza na gyere kerítünk neked egy gyűrűt –simított végig az arcom szélén majd a szám szélét kezdte ujjaival érinteni. Majd megcsókolt *-*.

Ahogy a csók véget ért mentünk is a számomra ismeretlen helyre elvileg gyűrűt szerezni. Egy éjjel nappal előtt álltunk meg és furcsa pillantást vetettem Sehun felé. Megfogta a csuklómat és csak húzott maga után a bolt ajtajáig ahol egy tekerős gép volt amit a gyerekek imádnak abból lehet ékszereket nyerni.

-          -És mit csinálsz ha nem gyűrűt add hanem mondjuk karkötőt? –kérdeztem majd legúgolt hogy hozzá férjen a géphez és a zsebéből elő túrt egy marék apró pénzt

-         - addig tekerek amíg nem add egyet –mosolygott rám majd betette a gépbe a pénz és ahogy eltekerte kijött a kis golyó  a nyeremény. Lehajoltam hozzá majd szemügyre vettem a golyó tartalmát.

-          -A mázlista –vigyorogtam mert egy gyűrűt adott ki a gép.

Sehun letérdelt elém majd megkérte a kezem az eléggé furcsa gyűrűvel. Haza fele menet egy jót nevettünk ezen és a gyűrűmön amin egy macska fej van és a két szeme helyén egy-egy zöld kő. A házunk elé érve megígérte Sehun hogy az oltárnál nem ezt kell viseljem majd. De nekem mondjuk nincs vele semmi bajom. Elköszöntünk egymástól majd mentem be. A szobámba érve csak elterültem az ágyon és gyönyörködtem a furcsa eljegyzési gyűrűmön.Ahogy vissza gondolok a mai napra még a hideg is végig fut rajtam. Egy újabb emlék amiért megérte azt a sok fáradtságot és vitát. Lefényképeztem a gyűrűt és elhatároztam hogy más nap reggel elő hívatom és bele rakom a könyvembe amiben a legszebb és számomra legkedvesebb emlékeimet őrzöm néha néha megjegyzésekkel. Dávidnak elmeséltem a ma történteket és egy jót nevetett rajta úgy beszéltük meg hogy reggel elkísér majd a közös ebéd előtt előhívatni a képeket.