13.fejezet (2.rész)

Megmentőm a szokásos…Oppa… Földre terítette a srácot majd amikor felállt és leporolta magát a karját nyújtotta a fiúnak. Szerintem ismerik egymást. A fiú feláll majd kezet fogott Sehunnal. Örültek egymásnak mint két cirkuszi majom pacsiztak meg meg is ölelték egymást. Már csak azon csodálkoztam , hogy ágyba nem viszi. Amint befejezték ezt a kis traccs partit amit folytattak rám szegezték a tekintetűnket. Sehun megindult felém majd a szokásos ölelés és puszis köszönés fogadott. Miután megölelt mögém állt és szokás szerint derekamat fogva nézett úgy mint aki jól végezte a dolgát.

-        -  Luhan , drága testvérem. Ő itt a Múzsám Sziszi –mutatott rám. Oh szóval Luhan a fiú neve. Azt persze tudom , hogy nem igazi testvérek csak barátok.

-           

-        -  Hmm. Szia Sziszi. Ha tudom , hogy közöd van Sehunhoz nem ez a bemutatkozás fogadott volna –mosolyodott el Luhan

-           

-         - Hmm. Miért milyen fogadott volna? –kérdeztem gúnyosan majd csak Sehun felnevetett.

-           

-          - baby ezt majd máskor megbeszéljük. –mondta Sehun –De azt áruld már el , hogy mi a jó istent keresel ilyenkor a városba?

-           

-        -  Mivel te voltál olyan kedves és leráztál így átakartam menni Szonjához de a kedves barátod 2utcán át kergetett. Szóval ha nem haragszol most megyek mert mindjárt össze esek. –hadartam el egy szuszra.

-           

-          -nem ráztalak le. De ezt is halaszúk holnapra mert sok megbeszélni valom van Luhannal. Elkísérlek Szonjához aztán délbe érted jövök nehogy elkapjon valaki más. Mert akkor már nem bíztos , hogy tudok segíteni.

Gyors pacsit váltott a drága Luhannal. Majd megindított. Kézen fogva jött mellettem mintha mi sem történt volna. Most úgy érzem magam mint egy 3éves de nem bánom rosszul esett  , hogy ott hagyott ez a nyomorék. Jó persze ha nem lenne Luhan vacsorája lennék. De ahogy ő mondaná: Ezt most halaszúk holnapra.

-         - ne siess annyira. Fáj a lábam! –szóltam Sehunra aki megdöbbent fejjel vette észre hogy megsérültem.

-           

-          -Juj.. Gyere viszlek a hátamon. –mondta –ott egy pad állj rá.

-           

-          -De nehéz vagyok –nevettem

-           

-          -Nem hiszem –kuncogott.

-           

 Sikeresen felvett a hátára és úgy mentünk tovább. Valamivel jobb volt mivel mégiscsak nem kellett sétálni bibis lábikóval. Szóval annyira nem tudok Sehunra haragudni. Ahogy a ház elé értünk letett. Vetettem még egy utolsó sajnálkozó pillantást a menthetetlen nadrágomra.

-        -  Anyu ki fog nyírni! –sóhajtottam

-           

-         - Most mér? a vér az kijön –mutatott a sebemre

-           

-          J-a és az a bazi nagy lyuk??? –kérdeztem

-           

-          -Hát szaggasd ki és akkor olyan lesz mintha olyan lett volna vagyis érted –vakarta meg az idióta a tarkóját mire én csak egy mindjárt megöllek fejet vettem magamra –jó oké akkor ne szaggasd ki!

-           

-          -Hát ne is fogom. De viszont Luhan jön nekem egy gatyával és amiért megkergetett gumicukrot is vehet!

-           

-         - Gumi cukrot kapsz tőlem a gatyát beszéld meg Luluval –mondtam. Majd csak bolintottam , hogy értem

-           

-          -Ezt megbeszéltük viszont most megyek Szonja már biztos vár –mondtam majd egy puszit nyomtam Sehun arcára majd bementem

Ahogy bementem a házba. Szonja várt egy nagy tál kajával. Ohh a megmentő hát mégis csak létezik. Amikor már minden témát kiveséztünk és nem volt mit csinálni Szonja felhozta hogy nézzünk horrort amibe nagy nehezen de bele mentem. A Sillent Hill-t néztük. Beteges egy film mondhatom. Tele van vérrel és számomra csupa érthetetlen dolgokkal amit nem sikerül felfogjak. Este a beteges horror miatt alig tudtam elaludni. Egyfolytában azokon a zombi nővéreken vagy miken katogott az agyam. Szonja már mellettem húzta a ló bőrt ahogy anyám mondaná. 11 óra volt de én még mindig nem aludtam. Álmos voltam de nem tudtam aludni. Reggel amikor felébredtem nyoma sem volt annak hogy fele éjjel nem aludtam. Hála az égnek! Kipihent voltam ami meglepett. Reggelire zabpelyhet ettünk. Szerencsére csak ketten voltunk otthon. Reméltem hogy délig így leszünk. Amíg el nem megyek. De a reményemet egy hangos kopogás törte meg. Szonja intett hogy menjek ajtót nyitni , az ajtóban egy nem épp szeretett embereim közé tartózó leányka fogadott. Hatalmas mosollyal mintha hű de jóba lennénk. 

 13.fejezet (1.Rész)  A vörös idegen

-      -   Hova ment? –kérdeztük egyszerre Sehunnal

-           

-          - Valami lányt kellett meglátogatnia. –mondta anyu majd felment

Sehunnal összenéztünk. De az ő arcán ijedelemnek nyoma sem volt. Ken is vámpír lenne kérdeztem magamtól. Bár nem hiszem. Ki tudja… mondjuk felőlem még a lokneszi szörny vagy mi is lehet csak engem hagyjon békén.

-      -    Oppa  -mondtam halkan

-           

-         -  Hmm? – nézett rám Sehun majd zsebre vágta a kezét

-           

-        -  Nem lehet , hogy Ken vámpír? –kérdeztem

-           

-         -  áhh nem. Érezném rajta. –mondta majd elgondolkodott valamin

-           

-        -  Akkor mindegy –mondtam

-           

-         - Sziszi én viszont most már megyek késő van és van egy elintézni valóm  –hadarta el Sehun majd egy puszit nyomot a homlokomra és eltűnt.

Mostanában ő is egyre furcsább. Nem tudom mi lehet a baja hogy ilyen hamar kereket oldott. Lehet megunta a folytonos kérdezősködésemet vagy azt hogy szimplán idióta vagyok. Felmentem az emeletre majd a szobámba az ágyon elvágódtam. Úgy abban a helyzetben bakanccsal a lábamon is képes lettem volna elaludni. Nagyon kimerült voltam csak nem tudtam , hogy mitől. Akkor pattant be egy ötlet. Laura nem sokára itt fog aludni ugyebár. Mostanában nagyon leszálltam az ő témájáról. Össze kéne hozni hogy náluk legyen ezután Ken vagy esetleg annyit hogy míg itt van Kennel egy szobában legyenek hátha megeszik egymást. Ez zseniális ötlet. Ki sem néztem volna ilyet magamból. Viszont azt nem értem , hogy Szonja miért távolodik egyre jobban el tőlem. Már szinte nem is keres. Ha én nem írnék rá vagy hívnám fel akkor nem is beszélnénk. Remek már értem azokat a bugyuta idézeteket arról , hogy mindig egy ember tartja fent a barátságot. És ebben az esetben az az egy ember én vagyok. Ilyen még velünk a barátságunk történelmében sose volt. Mindig együtt voltunk és kerestük egymást. Most meg sehol semmi. Ez így nem mehet tovább. Ha nekem kell újra éleszteni ezt a barátságot akkor én fogom. Elhatározásra jutottam majd rögtön vettem is a kezembe a telefont hogy küldjek neki egy üzenetet hogy aludjon itt. Hamar kaptam választ is hogy most mosott hajat szóval inkább mennyek én. Remek már megint én. Gyorsan felkaptam a táskám beraktam holnapra ruhákat meg a szokásos dolgokat pl: telefon töltő, füles meg ilyenek. Mielőtt elmentem volna megbeszéltem anyuval , hogy engedjen el. Persze elengedett de most az egyszer nem kocsival visz el pláne nem este. Ennek én valamennyire örültem mivel van időm kiszellőztetni a fejem és átgondolni a dolgokat. Lassan indultam el a sötét utcákon. Sehol senki mint itt általában este mindig kihalt a nappal életben lévő utca. Mivel nem lakik messze Szonja így nem kell olyan sokat menni. Épp hogy 10-15 perc de az én esetemben általában 15. Amikor már a 3 utcába fordultam be eleredt az eső. Remek gondoltam magamban de ez még semmi. Zajra lettem figyelmes az egyik fa mögül. Megláttam egy nagy árnyékot …. Futásnak eredtem. Kb amikor már 1 utcát futottam lélegzetem a fáradtságtól egyre gyorsabb és gyorsabb lett. Lábam egyre jobban felmondták a szolgálatot. Nem tudom mi elől futok… Azt hallom , hogy jön utánam. És egyre közelebbről hallom a futása hangját. Üdv néked újra kétségtelenség, fáradtság és pánik. Igyekeztem kizárni a fejemben tomboló negatív gondolatokat, de végül megadtam magam. Most annyira kell törekedjek , hogy minél hamarabb lerázzam ezt a valamit vagy oda érjek Szonjához ahol már biztonság fogad. És most mi történt? Hát persze a megszokott dolog. Amikor a horror filmben a főhősnő elesik az üldözője előtt. És nekem is sikerült. Hatalmasat puffantam mivel sikeresen megbotlottam a saját lábamban. Remek Sziszi csak te vagy ilyen szerencsétlen. Bár mostanában már pont úgy éreztem , hogy javul a hátrányos szerencsétlenségi helyzetem. Ahogy elestem a nadrágom a térdemen felszakadt és vérezni kezdett.

-         -  A ****. 2 napja vettem ezt a nadrágot –nyekeregtem majd szembesültem azzal , hogy nem ez a legnagyobb problémám. A legnagyobb problémám a hátam mögött állt. Nem mertem megfordulni. De hirtelen megéreztem a kezét magamon majd felrántott a földről és magával szembe fordított. Így hát az üldözőm arcával sikerült pont találkoznom. Aki fiú volt kb 16-17éves lehet. Kínai lehet. Vöröses haja az arcába lóg.

-           

-      -    Hmm. Fincsinek tűnik a véred –szólalt meg. Egy most mi is van? pofát vágtam majd felpofoztam. Remek még egy vámpír. Látszólag nem tetszett neki a pofon. Megragadta a kezem majd megszagolta. Harapásra nyitotta a száját majd csak annyit láttam hogy valaki a földre teríti.

12.fejezet

-          Teeee? –kérdezte Dávid majd a kanapéról felpattanva Ken felé mutatott. –Azok után , hogy ennyi mindent tettem érted képes voltál ezt tenni?

nem tudom Dávid miről beszél. Sejtésem se volt. Nem rég azt mondta , hogy Ken furcsa… most meg mellette volt? Egyáltalán mit tett ez a kis valami?  Már megint lemaradtam valamiről és megint nem értek semmit. Gondolkodásomból megint Dávid üvöltése zökkentett ki.

-        -  Ken, az Isten áldjon meg válaszolj már!!! –üvöltötte

-           

-         - Mit válaszolhatnék? kerülj el messziről ha nem akarod hogy rosszabb legyen. –mondta a vakarcs majd lelépett csak álltunk Sehunnal és nem értettünk semmit.

-           

-          -Ez mi volt? –előzött meg apu

-           

-         - semmi –mondta Dávid majd felment az emeletre. Apu rám nézett majd  csak felhúztam a vállam hogy én se értettem semmit.

-           

-          Mennyünk sétáljunk. –ragadta meg a kezem Sehun bicetettem egyet a fejemmel majd elindultam.

Késő esti séta helyeként a házak közti kóborlást választottuk. Csendben haladtunk egymás mellett. Sehun zsebretett kézzel baktatott előttem én meg csak hátul totyorásztam és szokás szerint a pulcsim szélét babráltam. Idegesített már a csend ami közénk telepedett. De nem tudtam semmit kinyögni. Reménykedtem hogy Sehun benyög valami ész szerű mondatot amiről elbeszélgethetünk. De nem. Csendünket egy távolból hallható sikítás törte meg. Éles lány sikítás volt. Sehunnal össze pillantottunk majd felém húzódott és egy felénk futó nőre lettünk figyelmesek. Ő volt az aki előbb sikított. Olyan 18-19 éves körüli lehetett. Fekete farmer és egy egyszerű fehér felső volt rajta. Egyenesen felénk jött majd előttünk térdre rogyott és sírni kezdett. Sehun lehajolt hozzá.

-        -  Mi a baj? –kérdezte halkan Sehun

-           

-         -- Segíts –zokogott a lány

-           

-         - De miben? –kérdezte Sehun , de válasz már nem érkezett –Ha nem mondod el miben így nem tudok segíteni

-           

-          -Üldözz… Meg akar ölni –sírt tovább a lány

-           

-          -Ki? –kérdeztem majd én is legugoltam. A lánynak hatalmas kék szemei voltak szőke hajához nagyon jól passzolt. Nagyon szép volt ezért is nem értettem hogy ki bánthatná

-           

-      -    Az … a gyerek –dölt a vállamra.

-           

-         - Milyen gyerek? –kérdeztem értetlenkedve.

-           

-         - Hát , minden éjszaka láttam. De csak az után miután egy kisfiú ide költözött. Segítettem neki első nap eligazódni. Elkísértem a boltba. Azóta minden nap látom. Nincs ott de látom. Mármint ahjj tudom most hülyének néztek. Nem tudom talán kínai lehet. Fekete haja van. Kis növésű. A nevét már elfelejtettem. Minden álmomban látom , nem merek aludni mert félek hogy megint vele álmodok. Az orvos szerint jó lehet erre a nyugtató. De az is hiába volt. Anyám kérésére a nyugtatozást abba hagytam. De ugyan úgy nem alszok. Félek tőle.. Kérlek segíts- sírt tovább majd ránk nézett mintha mi lennénk a megmentő páros. nem tudtam mit mondani. Reméltem hogy Sehun tud.

-           

-          -Figyelj , most haza kísérünk. –mondta Sehun majd felálította a lányt. –Merre laksz? –kérdezte

-           

-         - Egy utcával lejebb. –mondta

-           

-          -Van most nálatok otthon valaki? –kérdeztem majd csak biccentett a fejével a lány.

Miután elkísértük a lányt az út során sikerült megnyugtatni valamennyire. Az édesapja aki már kereste szerencsére otthon volt. Szegényt lányt nagyon sajnáltam de nem értem mi lelhette. Biztos igazat mondott mert a semmi így nem rémiszt meg senkit. Akkor ugrott be…  Lehet hogy Ken-t látta. Sőt. Sehun lassan lépdel mellettem. Sokszor próbálja velem felvenni a szem kontaktust de csak a járdát vizslatom. Rosszul érzem magam Dávid miatt is. Ez a lány meg még 1-el rátett a bajra. Ki kell deríteni mi folyik itt.

-          -Min gondolkodol annyira? –kérdezte Sehun mosolyogva

-           

-        -  őő.. csak bambultam ennyi az egész –mondtam majd megint magam elé meredtem

-           

-          -Szinte hallom ahogy kattognak az agykerekeid… -kuncogott

-           

-          -Van olyanom? –csodálkoztam –Nem amúgy , ő  izé… nem lehet hogy Ken volt az? –kérdeztem halkan.

-           

-         - nem tudom. De az biztos hogy megvolt ijedve a lány. Lehet csak beképzelte mivel elvileg nyugtatózza magát. Az se biztos hogy holnap emlékezni fog erre. Tudod mit? Inkább ne is törődj vele. Felejtsd el ezt az egészet. Koncentráljunk inkább Dávidra. –mondta

-           

-         - Oké. De ez ugye nem számít bébi csőszködésnek? –kuncogok az idiótaságomon. Sehun is elkezd nevetni.

-           

-        -  Nem. Ez nem az. A bébi csőszködés az amit én csinálok veled. –kezd nevetni mire durci pofit vágok. Amint ezt észre veszi abba is hagyja a nevetést. –Ugye tudod hogy csak vicceltem? –kérdezi mire csak meghúzom a vállam – Sziszi! el ne hidd már.. Imádlak –ölelt meg

-           

-      -    Imádsz bébi csőszölni? –színészkedtem , majd viszonoztam az ölelését

-           

-          -Azt is.. –mondta majd elindultunk

Ahogy haza értünk észre vettük , hogy csak Anyu van fent. Mindenki más alszik. Anyu is csak azért van fent mert a konyhát takarítja.

-          Hello –köszöntem majd leültem az egyik bárszékre

-           

-         - jó napot –mondta Sehun mintha olyan jó lenne

-           

-         - Sziasztok  -válaszolt anyu semlegesen

-           

-         - A többiek? –kérdeztem a csöndet megtörve

-           

-         - Apád alszik , Dávid pihen vagy valami olyasmi , Ken meg elment –mondta anyu hadarva

-           

-        -  Hova ment? –kérdeztük egyszerre Sehunnal

-           

-          -Valami lányt kellett meglátogatnia. –mondta anyu majd felment. Sehunnal össze néztünk...