13.fejezet (1.Rész)  A vörös idegen

-      -   Hova ment? –kérdeztük egyszerre Sehunnal

-           

-          - Valami lányt kellett meglátogatnia. –mondta anyu majd felment

Sehunnal összenéztünk. De az ő arcán ijedelemnek nyoma sem volt. Ken is vámpír lenne kérdeztem magamtól. Bár nem hiszem. Ki tudja… mondjuk felőlem még a lokneszi szörny vagy mi is lehet csak engem hagyjon békén.

-      -    Oppa  -mondtam halkan

-           

-         -  Hmm? – nézett rám Sehun majd zsebre vágta a kezét

-           

-        -  Nem lehet , hogy Ken vámpír? –kérdeztem

-           

-         -  áhh nem. Érezném rajta. –mondta majd elgondolkodott valamin

-           

-        -  Akkor mindegy –mondtam

-           

-         - Sziszi én viszont most már megyek késő van és van egy elintézni valóm  –hadarta el Sehun majd egy puszit nyomot a homlokomra és eltűnt.

Mostanában ő is egyre furcsább. Nem tudom mi lehet a baja hogy ilyen hamar kereket oldott. Lehet megunta a folytonos kérdezősködésemet vagy azt hogy szimplán idióta vagyok. Felmentem az emeletre majd a szobámba az ágyon elvágódtam. Úgy abban a helyzetben bakanccsal a lábamon is képes lettem volna elaludni. Nagyon kimerült voltam csak nem tudtam , hogy mitől. Akkor pattant be egy ötlet. Laura nem sokára itt fog aludni ugyebár. Mostanában nagyon leszálltam az ő témájáról. Össze kéne hozni hogy náluk legyen ezután Ken vagy esetleg annyit hogy míg itt van Kennel egy szobában legyenek hátha megeszik egymást. Ez zseniális ötlet. Ki sem néztem volna ilyet magamból. Viszont azt nem értem , hogy Szonja miért távolodik egyre jobban el tőlem. Már szinte nem is keres. Ha én nem írnék rá vagy hívnám fel akkor nem is beszélnénk. Remek már értem azokat a bugyuta idézeteket arról , hogy mindig egy ember tartja fent a barátságot. És ebben az esetben az az egy ember én vagyok. Ilyen még velünk a barátságunk történelmében sose volt. Mindig együtt voltunk és kerestük egymást. Most meg sehol semmi. Ez így nem mehet tovább. Ha nekem kell újra éleszteni ezt a barátságot akkor én fogom. Elhatározásra jutottam majd rögtön vettem is a kezembe a telefont hogy küldjek neki egy üzenetet hogy aludjon itt. Hamar kaptam választ is hogy most mosott hajat szóval inkább mennyek én. Remek már megint én. Gyorsan felkaptam a táskám beraktam holnapra ruhákat meg a szokásos dolgokat pl: telefon töltő, füles meg ilyenek. Mielőtt elmentem volna megbeszéltem anyuval , hogy engedjen el. Persze elengedett de most az egyszer nem kocsival visz el pláne nem este. Ennek én valamennyire örültem mivel van időm kiszellőztetni a fejem és átgondolni a dolgokat. Lassan indultam el a sötét utcákon. Sehol senki mint itt általában este mindig kihalt a nappal életben lévő utca. Mivel nem lakik messze Szonja így nem kell olyan sokat menni. Épp hogy 10-15 perc de az én esetemben általában 15. Amikor már a 3 utcába fordultam be eleredt az eső. Remek gondoltam magamban de ez még semmi. Zajra lettem figyelmes az egyik fa mögül. Megláttam egy nagy árnyékot …. Futásnak eredtem. Kb amikor már 1 utcát futottam lélegzetem a fáradtságtól egyre gyorsabb és gyorsabb lett. Lábam egyre jobban felmondták a szolgálatot. Nem tudom mi elől futok… Azt hallom , hogy jön utánam. És egyre közelebbről hallom a futása hangját. Üdv néked újra kétségtelenség, fáradtság és pánik. Igyekeztem kizárni a fejemben tomboló negatív gondolatokat, de végül megadtam magam. Most annyira kell törekedjek , hogy minél hamarabb lerázzam ezt a valamit vagy oda érjek Szonjához ahol már biztonság fogad. És most mi történt? Hát persze a megszokott dolog. Amikor a horror filmben a főhősnő elesik az üldözője előtt. És nekem is sikerült. Hatalmasat puffantam mivel sikeresen megbotlottam a saját lábamban. Remek Sziszi csak te vagy ilyen szerencsétlen. Bár mostanában már pont úgy éreztem , hogy javul a hátrányos szerencsétlenségi helyzetem. Ahogy elestem a nadrágom a térdemen felszakadt és vérezni kezdett.

-         -  A ****. 2 napja vettem ezt a nadrágot –nyekeregtem majd szembesültem azzal , hogy nem ez a legnagyobb problémám. A legnagyobb problémám a hátam mögött állt. Nem mertem megfordulni. De hirtelen megéreztem a kezét magamon majd felrántott a földről és magával szembe fordított. Így hát az üldözőm arcával sikerült pont találkoznom. Aki fiú volt kb 16-17éves lehet. Kínai lehet. Vöröses haja az arcába lóg.

-           

-      -    Hmm. Fincsinek tűnik a véred –szólalt meg. Egy most mi is van? pofát vágtam majd felpofoztam. Remek még egy vámpír. Látszólag nem tetszett neki a pofon. Megragadta a kezem majd megszagolta. Harapásra nyitotta a száját majd csak annyit láttam hogy valaki a földre teríti.