Megmentőm a
szokásos…Oppa… Földre terítette a srácot majd amikor felállt és leporolta magát
a karját nyújtotta a fiúnak. Szerintem ismerik egymást. A fiú feláll majd kezet
fogott Sehunnal. Örültek egymásnak mint két cirkuszi majom pacsiztak meg meg is
ölelték egymást. Már csak azon csodálkoztam , hogy ágyba nem viszi. Amint
befejezték ezt a kis traccs partit amit folytattak rám szegezték a
tekintetűnket. Sehun megindult felém majd a szokásos ölelés és puszis köszönés
fogadott. Miután megölelt mögém állt és szokás szerint derekamat fogva nézett
úgy mint aki jól végezte a dolgát.
- - Luhan
, drága testvérem. Ő itt a Múzsám Sziszi –mutatott rám. Oh szóval Luhan a fiú
neve. Azt persze tudom , hogy nem igazi testvérek csak barátok.
-
- - Hmm.
Szia Sziszi. Ha tudom , hogy közöd van Sehunhoz nem ez a bemutatkozás fogadott
volna –mosolyodott el Luhan
-
- - Hmm.
Miért milyen fogadott volna? –kérdeztem gúnyosan majd csak Sehun felnevetett.
-
- - baby
ezt majd máskor megbeszéljük. –mondta Sehun –De azt áruld már el , hogy mi a jó
istent keresel ilyenkor a városba?
-
- - Mivel
te voltál olyan kedves és leráztál így átakartam menni Szonjához de a kedves
barátod 2utcán át kergetett. Szóval ha nem haragszol most megyek mert mindjárt
össze esek. –hadartam el egy szuszra.
-
- -nem
ráztalak le. De ezt is halaszúk holnapra mert sok megbeszélni valom van
Luhannal. Elkísérlek Szonjához aztán délbe érted jövök nehogy elkapjon valaki
más. Mert akkor már nem bíztos , hogy tudok segíteni.
Gyors pacsit
váltott a drága Luhannal. Majd megindított. Kézen fogva jött mellettem mintha
mi sem történt volna. Most úgy érzem magam mint egy 3éves de nem bánom rosszul
esett , hogy ott hagyott ez a nyomorék.
Jó persze ha nem lenne Luhan vacsorája lennék. De ahogy ő mondaná: Ezt most halaszúk
holnapra.
- - ne
siess annyira. Fáj a lábam! –szóltam Sehunra aki megdöbbent fejjel vette észre
hogy megsérültem.
-
- -Juj..
Gyere viszlek a hátamon. –mondta –ott egy pad állj rá.
-
- -De
nehéz vagyok –nevettem
-
- -Nem
hiszem –kuncogott.
-
Sikeresen felvett a hátára és úgy mentünk
tovább. Valamivel jobb volt mivel mégiscsak nem kellett sétálni bibis
lábikóval. Szóval annyira nem tudok Sehunra haragudni. Ahogy a ház elé értünk
letett. Vetettem még egy utolsó sajnálkozó pillantást a menthetetlen
nadrágomra.
- - Anyu ki
fog nyírni! –sóhajtottam
-
- - Most
mér? a vér az kijön –mutatott a sebemre
-
-
J-a és
az a bazi nagy lyuk??? –kérdeztem
-
- -Hát
szaggasd ki és akkor olyan lesz mintha olyan lett volna vagyis érted –vakarta
meg az idióta a tarkóját mire én csak egy mindjárt megöllek fejet vettem
magamra –jó oké akkor ne szaggasd ki!
-
- -Hát ne
is fogom. De viszont Luhan jön nekem egy gatyával és amiért megkergetett
gumicukrot is vehet!
-
- - Gumi
cukrot kapsz tőlem a gatyát beszéld meg Luluval –mondtam. Majd csak bolintottam
, hogy értem
-
- -Ezt
megbeszéltük viszont most megyek Szonja már biztos vár –mondtam majd egy puszit
nyomtam Sehun arcára majd bementem
Ahogy bementem a
házba. Szonja várt egy nagy tál kajával. Ohh a megmentő hát mégis csak létezik.
Amikor már minden témát kiveséztünk és nem volt mit csinálni Szonja felhozta
hogy nézzünk horrort amibe nagy nehezen de bele mentem. A Sillent Hill-t
néztük. Beteges egy film mondhatom. Tele van vérrel és számomra csupa
érthetetlen dolgokkal amit nem sikerül felfogjak. Este a beteges horror miatt
alig tudtam elaludni. Egyfolytában azokon a zombi nővéreken vagy miken katogott
az agyam. Szonja már mellettem húzta a ló bőrt ahogy anyám mondaná. 11 óra volt
de én még mindig nem aludtam. Álmos voltam de nem tudtam aludni. Reggel amikor
felébredtem nyoma sem volt annak hogy fele éjjel nem aludtam. Hála az égnek!
Kipihent voltam ami meglepett. Reggelire zabpelyhet ettünk. Szerencsére csak
ketten voltunk otthon. Reméltem hogy délig így leszünk. Amíg el nem megyek. De
a reményemet egy hangos kopogás törte meg. Szonja intett hogy menjek ajtót
nyitni , az ajtóban egy nem épp szeretett embereim közé tartózó leányka
fogadott. Hatalmas mosollyal mintha hű de jóba lennénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése