15.fejezet

Az este hamar álomba merültem. Ruhástól aludtam el az ágyban. Így reggel első dolgom az volt , hogy megfürödjek. Unaloműzésképp később elmentem anyuval vásárolni. Így egy kicsit elterelődtek a gondolataim mindenről , nem is baj , hogy egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Legalább nem otthon punyadok a gép előtt. 3 órán át sétáltunk le és fel a plázában. Nem is vettünk semmit de anyu fele boltot felpróbálta.Próbálta néha oldani a feszültséget és megpróbált valami régi számára vicces történettel kedveskedni. Ilyenkor hozta fel , hogy milyen voltam amikor …. 6 éves voltam meg stb. Ez eléggé kedves dolog de 3 óra után már eléggé untató. Ahogy haza értünk a hűtőszekrény elé vetettem magam és bele túrtam annak tartalmába. Valami ehető de mégis csokis édességet keresek. Nem nagy sikerrel zártam be a hűtő ajtaját , mivel semmi fogamra valót nem találtam. Leültem a tv-elé majd a szokásos Pororo maratonomat folytattam. Váratlan emberke huppant le mellém egy popcornos zacskóval a kezébe. Ken érdeklődve figyelte a tv-t. Most olyan más volt , nem olyan akitől félni kell sőt inkább már már aranyosnak mondanám. Hosszasan bámulta a tv-t majd egy idő után megszólalt:

-        -  Ez aranyos –mondta majd a tv-t figyelte tovább

-           

-         - Igen az –mosolyodtam el. Csodálkoztam is azon , hogy végre szóba állt velem.

-           

-        -  Sziszi én sajnálom azt ami a bátyáddal történt… De én mondtam , hogy maradjon távol tőlem. –mondta halkan majd sajnálkozó tekintettel rám meredt

-           

-       -   Hogy érted , hogy maradjon távol? –kérdeztem halkan

-           

-         - Ha valaki jó hozzám vagy kedves mindig megbánja. De  ez nem tartozik rád. Annyit kérek tőled is maradj tőlem távol , nem kell átnéznünk egymáson de ne is törődjünk egymással. Érted mire gondolok? –kérdezte a törpe majd rám nézett.

-           

-         - Aha. De azt elmondhatnád , hogy miért… -forgattam meg szemeimet majd újra a pororo-ra bámultam

-        -  Az mindegy és mint mondtam nem tartozik rád. –mondta majd egy hatalmas puffanásra kaptuk hátra a tekintetünket. A puffanás az ajtó volt és Luhan aggódó tekintettel szaladt hozzám majd felrántott a kanapáról.

-           

-      -    Sziszi baj van –lihegte az említett

-           

-          --hallgatlak –mondtam majd keresztbe tettem a kezeimet

-           

-         - Sehun… -mondta

-           

-         - Oppa? Mond már –fogtam meg vállát

 -          Azt kérte vigyelek el. Nem maradhatsz ebbe a házba. A részlet mindegy útközben elmesélem. Már beszéltem anyudékkal és nálam maradhatsz 2napig addig remélhetőleg megoldódik minden. Most menny pakolj össze és siess. Mennünk kell. –Bolintottam majd felszaladtam és össze pakoltam egy pár cuccot.

Ahogy leértem Luhan karon ragadott és az ajtó felé paterolt. Ahogy kiértünk megfogta a vállam majd egy számomra ismeretlen hatalmas ház előtt kötöttünk ki.  Csak álltam és csodáltam az építményt. Egy eldugott réten volt körülöttünk egy erdő zárta körbe. A háztól nem messze egy másik kisebb ház is helyet kapott és egy hatalmas legelő tele lovakkal.

-      -    Bámészkodsz még vagy bemegyünk? –kérdezte Luhan lenézően

-           

-          -Ch –forgattam szemeim majd az ajtó felé kezdtem lassan sétálni. Ahogy benyitottam kaja szag fogadott aminek örültem. De valami mégis aggasztó volt. 2fiú tornyosult előttem. Akik nem valami kedves arccal fogadtak.

-           

-        -  Ő  Tao és ő itt pedig Xiumin –mutatott rájuk Luhan

-           

-       -   Hello Sziszi vagyok –mosolyogtam

-       -   Gyere megmutatom a szobád aztán azt csinálsz amit akarsz csak a házat ne hagyd el. –utasított Luhan

-           

-       -   okés , de az *út* közbe nem sikerült elmesélni ,   hogy Sehunnal mi is van –mondtam

-           

-         - Majd később , addig megkeresem a többieket , bemutatlak mindenkinek majd elmesélem. –mondtam majd elindult egy folyóson , hátul botladoztam Luhan csak egyik folyosóról a másikra ment , olyan ez a ház mint egy labirintus.

Ahogy megkaptam a szobám Luhan lelépett. A szoba tágas de mégis üres. Az ablak az erdő oldalára néz ami egy kicsit nyugtalanít. Remélem Oppamnak igaza volt és itt jó helyen leszek. Egy óra elteltével otthonosabbá varázsoltam ezt a fakó szobát. Olyan Sziszis lett. Unalom űzésképp elindultam a ház felfedezésére. Megpróbáltam azon az útvonalon haladni ahogy jöttem , hátha valakit találok akivel eltudok beszélgetni. Ahogy nézelődtem egy fiúba botlottam. Őt még nem ismerem.

-         - Ohh hello biztos te vagy Sziszi –mosolygott a fiú – Kainak hívnak

-           

-        -  Hello Kai. Igen én vagyok  Sziszi. Nem láttad Luhant?–kérdeztem Kait

-           

-         - Ő asszem elmentek. Később biztos haza jönnek. De te mit csinálsz ezen a részen? –kérdezte

-           

-         - mi melyik részen?

-           

-         - Hát a háznak ezt a részét nem használjuk vagyis csak Tao de nem kéne itt lenned. –mondta

-           

-         - Ohh értem , csak eltévedtem nem direkt volt…-mentegetőztem

-           

-          -Nem semmi baj. Még most vagy itt először és eléggé nagy ez a ház nem gondoltam , hogy tudni fogsz mindent , de most gyere vacsorázni –mondta majd elindultunk 

 14.fejezet

De a reményemet egy hangos kopogás törte meg. Szonja intett hogy menjek ajtót nyitni , az ajtóban egy nem épp szeretett embereim közé tartózó leányka fogadott. Hatalmas mosollyal mintha hű de jóba lennénk.

-          -Laura? –kérdeztem – Te mit csinálsz itt?

-           

-         - Szia Sziszi, életem Szonja hívott , hogy jöjjek át hozzátok mert unatkoztok. –mondta

-           

-          -Ohh igen? –kérdeztem –hát veled csak még jobb lesz –cinikus mosolyt öltöttem magamra majd behívtam a sárkányt. Szonjára mindjárt megöllek tekintetett öltöttem ami látszólag fel is tűnt neki és megpróbált nem még jobban felidegelni. Látszólag kerülte is a szem kontaktust.

10 perc csönd után meguntam hála istennek csengettek. Biztos Sehun mivel ugye megígérte hogy értem jön 12 kor. Várjunk csak… még csak 11 van o…O Ahogy Szonja ajtót nyitott üvöltött egyet majd oda mentem. Luhan komor tekintete fogadott. Valami történt? aggodalmaskodtam rögtön. Gyorsan felkaptam a cuccom és siettem ki Luhanhoz.Elköszöntem a lányoktól majd elindultam a bejárat felé ahonnan rögtön haza indutunk. De miért nem Sehun? Egyáltalán ő hol van most?

-        -  Hol van Sehun? Úgy volt ő jön értem… -mondtam halkan és a földet bámultam. Már több perce csend telepedet körénk és próbáltam megtörni , eleve érdekelt hogy mi lett Oppámmal.

-           

-        -  Épp erről akarok veled beszélni. Ne kapd fel a vizet de az a helyzet , hogy –vakarta meg a tarkóját – Nem tudom , hogy hol van… Ma reggel hagyott egy üzenetet elsősorba , hogy vigyelek haza téged és gondoskodjak rólad ha valami baj van és , hogy egy ideig nem lesz elérhető vagyis nem találkozhattok és nem is beszélhettek… az okok azok most nem lényegesek de kérlek most egy ideig ne keresd

-           

-       -   Hogy mi? mi az hogy nem lényegesek az okok? eszednél vagy? ne szorakozz velem most Luhan nyögd ki az igazságot. Az elejétől a végéig. És ha nem is tudod derítsd ki. A másik az hogy ne várd el hogy ne keressem míg nem tudom mi a baj –hadartam el egy szuszra

-           

-         - Nincs igazság. Én se tudom. Azt tudom , hogy elment. Azt se tudom meddig , hogy hosszú vagy rövid időre azt se kérdezd. Annyit írt , hogy rád ügyeljek bármi áron és , hogy egyszer még meghálálja , hogy segítek neki. És azt akarja , hogy te is segíts.. És hogy ,hogy segíthetsz? hát úgy , hogy nem keresed. Ha felbukkan majd jelentkezik. –mondta komoran

-           

-      -    Ja és téged mint barátja nem érdekelt , hogy hol van? Hogy mi van vele? És ha baja esik??? –üvöltöttem Luhan képébe

-           

-       -   Nem. Nem érdekel. Megtudja védeni magát ő maga is. És ha úgy érzi szüksége van rám akkor megmondja. És most indulj meg. Nem akarlak egész nap haza kísérni –ment el előttem Luhan

Csendben baktattam Luhan mögött. Nem tudom még mindig felfogni mi is az ami most történt és azt , hogy miért azt még annyira nem. Remélem semmi bántódása nem lesz Sehunnak. Bár azt nem értem miért kérte , hogy Luhan  ügyeljen rám. Elvagyok én magamnak , megtudom védeni magamat. Azt meg , hogy ne írjak rá nem is tudom , hogy gondolta. Eddig 1 napig nem bírtuk ki , hogy ne beszéljünk , most meg kitudja meddig nem fogjuk tartani a kapcsolatot. És ha talált valaki mást? Lehet van valami másik lány akit jobban szeret és miatta hagyott ott? Lehet azt akarja , hogy csendben hosszú idővel elfelejtsem és ne gondoljak rá , hogy ő boldogan élhessen mással. Gondolkodásom közbe haza értem. Ott hagytam Luhant majd csak bementem a házba. Hangosan csaptam be magam után az ajtót. *Olyan megjöttem* -es cselekedet volt. Hátha itthon van Dávid és megtud vígaszalni. Persze szerencsétlenségemre csak apu volt itthon. Vele meg nem nagyon akarok fiú ügyeket kibeszélni. Inkább Dávid ő is majdnem olyan korban van mint Sehun kb egy lehet a gondolkodás menetük. Meg tudna tanácsot adni. De így egyedül maradtam a gondolataimmal. Hosszú gondolkodási idő  után arra jutottam , hogy ki akarom törölni Sehun-t. Nem akarok úgy hozzá állni , hogy mi van ha…. mi van ha megcsalt? ha mást szeret?..stb Rá hagyom ezt az egészet. Ha elment annak oka van. Ha nem akar velem találkozni annak is. Lehet így jobb lesz. Így több időm jut a családomra és Szonjára is. Talán ez egy terhet is levett a vállamról. Nem azt mondom nem szeretem… sőt nagyon is mindennél jobban de azt hogy itt hagy nem tudom felfogni.