14.fejezet

De a reményemet egy hangos kopogás törte meg. Szonja intett hogy menjek ajtót nyitni , az ajtóban egy nem épp szeretett embereim közé tartózó leányka fogadott. Hatalmas mosollyal mintha hű de jóba lennénk.

-          -Laura? –kérdeztem – Te mit csinálsz itt?

-           

-         - Szia Sziszi, életem Szonja hívott , hogy jöjjek át hozzátok mert unatkoztok. –mondta

-           

-          -Ohh igen? –kérdeztem –hát veled csak még jobb lesz –cinikus mosolyt öltöttem magamra majd behívtam a sárkányt. Szonjára mindjárt megöllek tekintetett öltöttem ami látszólag fel is tűnt neki és megpróbált nem még jobban felidegelni. Látszólag kerülte is a szem kontaktust.

10 perc csönd után meguntam hála istennek csengettek. Biztos Sehun mivel ugye megígérte hogy értem jön 12 kor. Várjunk csak… még csak 11 van o…O Ahogy Szonja ajtót nyitott üvöltött egyet majd oda mentem. Luhan komor tekintete fogadott. Valami történt? aggodalmaskodtam rögtön. Gyorsan felkaptam a cuccom és siettem ki Luhanhoz.Elköszöntem a lányoktól majd elindultam a bejárat felé ahonnan rögtön haza indutunk. De miért nem Sehun? Egyáltalán ő hol van most?

-        -  Hol van Sehun? Úgy volt ő jön értem… -mondtam halkan és a földet bámultam. Már több perce csend telepedet körénk és próbáltam megtörni , eleve érdekelt hogy mi lett Oppámmal.

-           

-        -  Épp erről akarok veled beszélni. Ne kapd fel a vizet de az a helyzet , hogy –vakarta meg a tarkóját – Nem tudom , hogy hol van… Ma reggel hagyott egy üzenetet elsősorba , hogy vigyelek haza téged és gondoskodjak rólad ha valami baj van és , hogy egy ideig nem lesz elérhető vagyis nem találkozhattok és nem is beszélhettek… az okok azok most nem lényegesek de kérlek most egy ideig ne keresd

-           

-       -   Hogy mi? mi az hogy nem lényegesek az okok? eszednél vagy? ne szorakozz velem most Luhan nyögd ki az igazságot. Az elejétől a végéig. És ha nem is tudod derítsd ki. A másik az hogy ne várd el hogy ne keressem míg nem tudom mi a baj –hadartam el egy szuszra

-           

-         - Nincs igazság. Én se tudom. Azt tudom , hogy elment. Azt se tudom meddig , hogy hosszú vagy rövid időre azt se kérdezd. Annyit írt , hogy rád ügyeljek bármi áron és , hogy egyszer még meghálálja , hogy segítek neki. És azt akarja , hogy te is segíts.. És hogy ,hogy segíthetsz? hát úgy , hogy nem keresed. Ha felbukkan majd jelentkezik. –mondta komoran

-           

-      -    Ja és téged mint barátja nem érdekelt , hogy hol van? Hogy mi van vele? És ha baja esik??? –üvöltöttem Luhan képébe

-           

-       -   Nem. Nem érdekel. Megtudja védeni magát ő maga is. És ha úgy érzi szüksége van rám akkor megmondja. És most indulj meg. Nem akarlak egész nap haza kísérni –ment el előttem Luhan

Csendben baktattam Luhan mögött. Nem tudom még mindig felfogni mi is az ami most történt és azt , hogy miért azt még annyira nem. Remélem semmi bántódása nem lesz Sehunnak. Bár azt nem értem miért kérte , hogy Luhan  ügyeljen rám. Elvagyok én magamnak , megtudom védeni magamat. Azt meg , hogy ne írjak rá nem is tudom , hogy gondolta. Eddig 1 napig nem bírtuk ki , hogy ne beszéljünk , most meg kitudja meddig nem fogjuk tartani a kapcsolatot. És ha talált valaki mást? Lehet van valami másik lány akit jobban szeret és miatta hagyott ott? Lehet azt akarja , hogy csendben hosszú idővel elfelejtsem és ne gondoljak rá , hogy ő boldogan élhessen mással. Gondolkodásom közbe haza értem. Ott hagytam Luhant majd csak bementem a házba. Hangosan csaptam be magam után az ajtót. *Olyan megjöttem* -es cselekedet volt. Hátha itthon van Dávid és megtud vígaszalni. Persze szerencsétlenségemre csak apu volt itthon. Vele meg nem nagyon akarok fiú ügyeket kibeszélni. Inkább Dávid ő is majdnem olyan korban van mint Sehun kb egy lehet a gondolkodás menetük. Meg tudna tanácsot adni. De így egyedül maradtam a gondolataimmal. Hosszú gondolkodási idő  után arra jutottam , hogy ki akarom törölni Sehun-t. Nem akarok úgy hozzá állni , hogy mi van ha…. mi van ha megcsalt? ha mást szeret?..stb Rá hagyom ezt az egészet. Ha elment annak oka van. Ha nem akar velem találkozni annak is. Lehet így jobb lesz. Így több időm jut a családomra és Szonjára is. Talán ez egy terhet is levett a vállamról. Nem azt mondom nem szeretem… sőt nagyon is mindennél jobban de azt hogy itt hagy nem tudom felfogni.