6.fejezet

Reggel nyügösen kelltem fel mint szokásosan. 10 percen keresztül nyújtozkodtam és próbáltam magam ülő helyzetbe tornázni. Amikor ez sikerült lebaktattam a konyháb ahol anyu mosolygós tekintetével talákoztam. Ritkán volt olyan , hogy jó kedve legyen így inkább rá se kérdeztem nehogy a végén abba hagyja a tevékenységét. Gyorsan megreggeliztem és ahogy felértem a szobámba egy üzenet fogadott Sehuntól.

Este 6ra érted megyek. :*~ Sehun

Rövid üzenet de mégis magába foglal mindent. Kitakarítottam hadi harcban álló szobámat és beszéltem Szonjával aki szint úgy jó kedvébe volt. Ez olyan jó kedves nap de ennek persze örültem. Ahogy végeztem még csak 1óra volt csodálkoztam is ritka gyorsaságomon ami nem mindennapi. Akkor jutott eszembe valami furcsa…. Hol van Dávid és Apa? o..o Elgondolkoztam rajta de együtt mégse lehetnek ugye bár nem az az apa és fia társasághoz tartoznak és ritka volt őket együtt látni. Tudni lehetett nálunk hogy apa az engedékenyebb míg anya a szigorúbb. Megint levágtattam az emeletről és a nappaliba siettem de sehol senki. Kihalt volt az egész lakás , csak anya nevetései törték meg a csendet mivel valami mexikó sorozat nagyon megtetszett neki így azt nézte egész nap. Ohh hát ezért az a jó kedve elmélkedtem ezen. Vissza mentem szobámba  és az írást választottam társamul. Elmerültem gondolataimban és egyszer csak meguntam… Nem tudtam mit kezdeni magammal így hát elolvastam más történeteket. Az egyikben annyira elmerültem hogy megfeledkeztem mindenről.  Mire feleszméltem már 5 óra volt.

Basszus 1 órám van elkészülni~ ez a mondat visítozott fejemben. A remek történetemet félbe kellett hagyjam pont akkor amikor a fiú el akar valamit mesélni a lánynak. Tudtam , hogy ma már nem tudom meg , hogy mi volt az így öltözés közbe végig ez járt a fejemben , hogy mi lehet az. Hamar kapcsolt az agyam és arra gondoltam hogy ha megjövök és rögtön olvasom akkor még pont nem fogok bealudni legalábbis remélem. Gyorsan elrendeztem magam. Egy szaggatott farmernadrágot és egy szegecses vállú fekete pólót választottam amihez társítottam egy fekete csipkés bakancsot. Hosszú hajam lenge fűrtökben lógott a derekamig. Ahogy teltek a percek egyre jobban izgultam és egyre jobban éreztem a pillangókat tombolni a gyomromban. Nyugtatásképp gyorsan bele néztem a Pororo –ba össz- vissz 2 percet néztem de megnyugodtam :’’DD.  Ahogy kikapcsoltam a gépet kopogást hallottam az ablakomon vagyis inkább csattanást. Oda kaptam tekintettem … eléggé megílyesztett. Kinyitottam ablakom majd a hűvös szél megcsapta orcámat amitől tüsszentettem egyet. Ahogy kinéztem Sehun tekintetével találkoztam amit csak egy mosollyal illettem. Lebaktattam az emeletről majd távoztam is. Csodálkoztam azon hogy anyunak az egészből semmi nem tűnt fel de örültem a helyzetnek. Kiérve a lakásból  Sehun fogadott a motorja társaságában. Igaza volt… bele szerettem , ha első pillantásra még nem is másodikra már gyengébb lettem és megadtam magam. De minden rossz után jön valami jó. Amilyen rossznak néztem olyan kedves tud lenni. Felültünk ég fekete motorjára majd eltűntünk a kihalt utcákon. Egy számomra ismeretlen helyre tartottunk , de nem is törődtem vele annyi elég volt , hogy Sehun mellett lehessek és érezzem a megnyugvást nyújtó illatát. Egy erdőhöz értünk és beljebb mentünk egy ösvényen és egy csodálatos rétre értünk ahol még nyitva voltak a kék és lilán virító virágok. leszálltunk a motorról majd velem szembe fordult.

-        - Megérkeztünk – mondta Sehun majd rám pillantott. Én csak a tájban gyönyörködtem.

-          -Gyönyörű! – suttogtam alig halhatóan mintha kihalgatna valaki

-          -Az igazat meg valva… Azért hívtalak mert elszeretnék neked mondani valamit. –mondta komoly tekintettel

-       -   nem ér rá? – kérdeztem mert élvezni akartam a hely varázsát.

-         - Nem…  Ez nagyon fontos. Csak nem tudtam , hogy fel e vagy rá készülve hogy megtudd.- mondta miközben ő is a tájat nézte. Néha néha szeme rám tévedt.

-        -  Legyen. –Mondtam majd egy nagy sóhaj hagyta el számat. Mi lehet az az eget rengető nagyon fontos dolog? egyáltalán csak azért hozott el ide hogy elmondja? nem tudok Sehunon ki igazódni pedig ennyi idő után álltalában már kilehet de én még mindig nem tudok.

Sehun egyre közeledett felém. Bevallom megijesztett , hogy ezt teszi. Szemei közben fejembe lyukat égettek. Megfogta kezem majd szemimbe nézett. Egy nagy sóhaj után újra próbálkozott beszélni. Szólásra nyitotta száját majd megszólalt.

-         - Először is! –mutatta mutató ujjával – Amit most mondok az nem változtat meg semmit.

-         - vagyis? –kérdeztem tágra nyílt szemekell

-         - Ugyan az leszek mint a régi. –kezdte el simogatni kéz felyemet. – Ugyan az az Oppa… - Mosolyodott el – De nem bíztos , hogy te ezt így fogod találni. Szóval azt akarom , hogy tudd ezzel nem változik semmi…  De hiszel a vámpírokban? - Hagyta abba. Tekintete megijeszt. Egyre jobban dagadnak ki az erei az arcán és vörös lett a szeme… Elvettem kezemet az övétől és hátrálni kezdtem. Kicsiket léptem , hogy ne ütközzek motorjába majd a 2-ik lépésnél ez sikerült. Nem tudom mit értett ez alatt a kérdés alatt de teljesen megijesztett , kezeim remegnek  alig érzem lábaim. A motorban sikerült megbotlanom ez által egy hatalmat vágódtam a földre. Fejem valami éles tárgyba ütközött. Valami folyadékot éreztem meg bal homlokomnál. Éreztem hogy lassan valami meleg folyik a fejemen. Akkor jöttem rá hogy az a valami a vérem. Oda kaptam kezemet majd megpróbáltam letörölni azt. Kezeimre pillantottam melyet vér áztatott. Sehun felhúzott a földről majd megölelt. Viszonoztam azt de nem tudtam , hogy most féljek tőle vagy ne. Elengedett majd rám pillantott letörölte fejemből ömlő vért.

-          --vá-vámpír vagy? – félve kérdeztem rá. Bíztam benne hogy ez mind csak az agyam szüleménye és ez is csak egy idióta örökség Dávidtól. Remek megint egy örökölt valami. Sehun nagyot sóhajtott majd válaszolt…

-        -  Jaa… az vagyok – nézett a földre majd....