9.fejezet

Erőt gyűjtöttem magamon majd megfordultam. Szerencsére Oppa-val találtam szembe magam aki tágra nyílt szemekkel figyelte szerencsétlenkedésemet. Felpattantam az ágyról majd nyakába ugrottam. Szokás szerint mélyen magamba szívtam illatát. Egy kicsit ez álltal sikerült is megnyugodjak. Nagy sóhaj hagyta el számat majd elmeséltem neki a történteket. Mindent elmondtam ami azután történt ahogy haza jöttem. Sehun látni akarta Ken-t amin csodálkoztam. De előtte ki kérdeztem kb mindenről. Hogy változott át. Ki álltal. Mióta vámpír. De legelső sorban kértem hogy bizonyítsa. A bizonyítása annyiból állt , hogy hozatott velem egy kést. Megvágta kezét vele mire én csak furcsáltam tettét. Vére lassan folyt karján.  5 másodpercen belül a sebnek semmi nyoma nem volt. A vér és a seb is beszáradt. Vagy eltűnt nem nagyon tudtam felvogni a látottakat.Elmagyarázta , hogy csak az a seb marad meg amit valaki olyan okoz akit szeret vagy olyanért tesz.  Sehun 15 éves már lassan 55 éve. Legalábbis elmondása szerint. Bár a vagdosós dolog ellenére én még mindig hitettlen vagyok valamennyire. A többit későbbre akarta halasztani. Minden áron Ken-t akartan látni. kivezettem szobámból majd a mellettem lévő vendégszoba elé vezetett utam. Lassan de annál inkább határozottan kopogtam be. Válasz nem érkezett .  Így megint úgy döntöttem benyitok. De a gyereknek hűlt nyoma volt.

-       -   Lent lesz! –mondtam Sehunnak majd a lépcső felé vetettem magam Sehun a szobában maradt. Ahogy leértem szint úgy sehol senki. Fel futottam vissza Sehunhoz leadni a híreket.

-           

-        -  Elment mi? –kérdezte engem megelőzve.

-           

-          -yaa… -fordítottam le a fejem. Sehun körbe járta a szobát majd felvette a hátizsákját a kis srácnak – Sehun ezt nem lenne szabad… - mondtam mire bele túrt

-           

-          -Sziszi , nem turkálok csak megvizsgálom. Nem lesz semmi baj. – Rám nézett és sikerült meggyőznie. Bár nem tudom ő hogy viselkedne a helyemben. Bele túrt majd csodálkozva tette a benne lévő tárgyakat az ágyra.

-           

-        -  Ez mi? –kérdeztem majd egy csillag alakú éles tárgyra mutattam.

-           

-        -  Az egy dobó csillag. – mondta –

-           

-        -  Úristen … Igaza volt Dávidnak… furcsa ez a gyerek –mondtam botránykozva

-           

-        -  Ezt nézd – vett elő egy könyvet melyen valami latin írás díszelgett

-           

-         - mi az? –kérdeztem értetlenül. Én nem nagyon értek ilyenekhez inkább csak olyanokkal törödök ami érdekel és ez a téma messze állt tőlem.

-           

-        -  Ez még magam sem tudom –csoválta meg fejét Sehun. – Régen foglalkoztatott ez a téma egy idejig de ilyet még nem láttam.

-           

-      -    Mi van még benne? –mutattam a táskára kíváncsian. Nem szoktam ilyet csinálni. Furdal is a lelkismeret furdalás de a kíváncsiságom nagyobb. Sehun jobban a táskába túrt majd egy kisebb jegyzet tömbőt vett elő. Tele képekkel. Hol régebbivel hol újal. A legutolsó oldalon egy olyan kép volt ami ismerős de nem tudtam honnan.

-           

-          -Beszéltél Szonjával? –törtem meg a csendet

-           

-         - Ő.. nem de viszont halottam , hogy valami rokona meghalt. Ismerted? –kérdezi

-           

-         - Nem.. csak 2szer láttam kb őket. Talán látásból megismerem őket. A nevűk sem rémlik már annyira. Arra emlékszem még , hogy gyereket akartak de valamiért nem lehetett. A nő több éven át járta az árvaházakat , hogy kapjon egyet. Tavaly kaptak is. De a héten autó balesetben meghaltak – meséltem azt amire emlékeztem – Várj csak – kiáltottam fel

-           

-         - Mi van? mért ordíbálsz? – kérdezte megrezzenve

-           

-       -   Bocsi. Csak eszembe jutott valami. Oda tudod adni az a jegyzett tömböt vagy mit? –kérdeztem és felé nyúltam. Sehun kezembe nyomta azt

-           

-        -  Tessék. Mi az? –kérdezi. Újra megnéztem az utolsó képet és rájöttem….

-           

-        -  ők azok… Ők Szonja rokonjai. Már megismerem –mondtam és örültem , hogy ilyen gyorsan vágott az eszem

-           

-         - Honnan tudod? Azt mondtad nem nagyon emlékszel… - mondta Sehun

-           

-        -  Nézd –mutattam a férfira. – Neki a bal karján van egy szívecske tetkó. Azt mondta Szonja amikor kicsi volt hogy amikor felnőtt lesz neki is lesz ott egy ilyen. De ha gondolod még tudok mondani ilyet… Például ott a nő karján egy seb hely. Látod? .-kérdeztem

-           

-      -    őő igen.. – Mondta

-           

-          naa azt akkor szerezte amikor a kertben csinált valamit. Megbotlott és valami bele állt –meséltem. – Vagy még ott a…. –mesélésemből a bejárati ajtó hangos puffanása rezzentett ki. Sehunnal össze néztünk. Gyorsan vissza pakolt mindent majd felkapott és velem együtt elbújtunk a fürdőbe. Ott lekuporodtunk a földre.Egy még nagyobb guruló hangott halottunk a lépcső felöl. Tudtam , hogy az az mivel hallatszott rajta és nem is volt távol tőle a szoba. Zajokra lettünk figyelmsek melyek a szobából jöttek… ez azt jelentette hogy itt a gyerek. Egyre közelebről halottunk fütyülését. Majd halottunk hogy a fürdőszoba kilincs lenyomódik. Szívem a torkomban dobogott. Mit fogunk most tenni? – üvöltözött ez a gondolat fejemben

8.fejetet

-          - Nem mi hittük azt hogy veled van. Őt kerestem mert akartam neki ruhát keresni de végül Dávid adott. –meséltem az imént történteket. Apu szólásra nyitotta száját amikor nagy csattanást hallottunk az emeletről. Mindenki fel sietett az emeletre. Egyedül csak Anyu maradt ott mivel az éppen készülő vacsit mégse hagyhatja annyiban. Ahogy felértünk az emeletre Dávid háta mögé kuporodtam. Ken sehol sem volt. Csak egy doboz volt a padlás feljárata alatt. Majd egy nyikorgó hangot halottunk és Ken mászott le a létráról. Mindenki őt bámulta majd felemelte a dobozt.

-           -Mi az? – kérdezte a kicsi. Egy nagy sóhajt hallottam majd oda rohantam hozzá elvenni a dobozt

-       -   Mit csináltál? –kérdeztem tőle

-        -  Hát vártalak téged. Aztán amikor nem jöttél úgy döntöttem lehozom egyedül. –csodálkoztam a fiún ugyan is még én se merek felmenni a padlásra. Nappal se nagyon nem hogy este. Dáviddal össze néztünk , de ő a történteken nem csodálkozott inkább csak természetesnek vette.

-     -     Ügyes vagy. De máskor ne csinálj ilyet. Inkább várd meg míg jövők és segítek. De most gyere keressünk neked ruhát –mondtam majd a vendégszoba felé vezettem.

Benyitottam majd  leültem a földre  a dobozt magam elé raktam majd kipakoltam annak tartalmát. Régebbi ruhák voltak benne majd Ken elé raktam azokat amik látszatra jók rá. Egyiket kivettem majd mondtam , hogy aludjon abba. A többit elvittem kimosni. Amint végeztem elmentem kiteregetni a vendégszobai fürdőbe. Mivel azt nem használtuk így nagyon kevés dolog volt benne. Épp annyi hogy ha jön valaki 2-3 nappig kihúzza belőle az itt létet. Amit Dávid adott doboz csak nagyobb cuccokal volt tele. Így jobb is volt hogy Ken lehozta azt  a másik dobozt. Bár még mindig nem fogtam fel azt. Ken egy könyvet olvasott. Ami a hátizsákjában volt. Ágynemű után kutattam majd a vendég szobában nem találtam. Igazából nem volt valami nagy ördöngösségű vendégszoba. Épp hogy egy éjjeli szekrény,  egy ágy és egy régebbi tv – van benne. Kimentem a mosó szobánkba ahol szerencsémre volt frissen mosott ágynemű. Letettem az ágyára. Gondoltam ha már ennyi mindent megcsináltam legalább ágyazzon meg ő. Amint átértem szobámba lefeküdtem aludni. Már nagyon álmos voltam. Hajnal 5kor arra keltem , hogy folyik rólam a víz és rosszat álmodtam. Arra már nem emlékszem hogy mit de nagyon megviselt. Erőt gyűjtöttem majd lementem a konyhába inni egy pohár vizet. Nagy meglepődésemre nem voltam egyedül. A konyha pultnál üllt Dávid is aki szint úgy megviseltnek és fáradtnak látszott.

-          -Várj kitalálom… rosszat álmodtál –mondta Dávid majd rám szegezte tekintetét. Nálunk gyakori volt , hogy egyszerre álmodunk rosszat. Az orvosok szerint testvéreknél ez előfordul de leginkább ikreknél.

-          -Ne is mond. – válaszoltam majd letettem az asztalra poharamat mely csordultig volt töltve vízzel. A hűtőhöz tapickoltam majd kivettem belőle a jég tartót. Poharamba raktam 2 jégkockát majd leültem.

-        -  És mit álmodtál? hmm? –kérdezte Dávid

-          -Hát már nem nagyon emlékszem. Talán egy családról. Utaztak valahova aztán a kocsijuk a folyóba zuhant és meghaltak. Csak a gyerek maradt életben. –emlékeztem vissza az álmomra

-     -     Ohh. értem. Hát én is ezt álmodtam –mondta döbbenten Dávid

-          -Tényleg? Várj beszéljük meg inkább ezt holnap mert mindjárt bealszok- ásítottam egyet majd a sötét lépcső elé vettem az irányt. Egyre közeledő lépteket hallottam majd ilyedtemben Dávidért ordíbáltam. Dávid hátulról elkapot és elhárította az esésemet. Levegőért kapkodva szorítottam magamhoz megmentőmet. Bár én sem tudom mi volt az de mióta Sehun elmondta a kis titkát azóta félek egyedül lenni , de néha még akkor is amikor nem vagyok egyedül.

-           

-          -Sziszi, mi a baj? –kérdezte Dávid majd elengedett

-         - Nem halottad? –kérdeztem halkan de mégis  aggódva

-       -   mit? –kérdezte értetlenül

-          -mindegy… Kísérj vissza aludni! –mondtam majd Dávid úgy is tett.

Ágyamban forgolódtam nem tudtam vissza aludni. Mindig az a hang járt a fejemben. Olyan furcsa minden. Lehet csak túl gyáva vagyok az egészhez de én nem vagyok ilyen. Az életem 1nap alatt felfordult. Aludni próbáltam de sehogy sem sikerült. Féltem , hogy valami történik amíg alszok. Az óra 6-ot mutatott. Úgy döntöttem nem szenvedek tovább így felkeltem. Beágyaztam majd rendet raktam a szobámban. A takarítás volt az egyetlen ami eltudta feledtetni velem a történteket. Amint végeztem szobámmal fürdőm felé vettem az irányt. Ott nem volt mit takarítani így unott tekintettel döltem ágyamra. Nem tudtam magammal mit kezdeni így a fiókból elő vettem a fülesem és bekapcsoltam a leptopomat. Kerestem valami zenét ami mellett nem unatkozhatok majd bekapcsoltam. 20percen keresztül hallgattam zenét. Mindig valami másat. Elmerültem gondolataimban majd írtam egy üzenetet Sehunnak hogy amint tud jöjjön át. Mivel 7óra volt így nem gondoltam hogy most azonnal fog jönni . Kb 2-4 óra eltelte múlva amikor fel kell biztos jön. Amint megírtam az üzenetet újra zenét választottam. Hason feküdtem az ágyon a géppel szemben majd kezemre hajtottam fejemet. Mikor félig már szinte az álom világban jártam. Akkor éreztem meg egy jég hideg érinést jobb vállamon. Felrezzentem de nem mertem megfordulni. Megmozdulni se. Amikor erőt gyűjtöttem óvatosan kihúztam fülesem minek hatására elkezdett a K-pop szólni a gépből. Erőt gyűjtöttem magamon újra majd megfordultam… Nem tudtam mire számítsak.. vagy Ken az vagy nem tudom. 

  
7.fejezet





 -     jaa… az vagyok – ezek a szavak csengenek fülemben majd Sehun szemébe nézek amit könny fátyol takart. Nem tudom ebből mi igaz és mi nem de ha ilyen módon érinti mellette kell álljak még ha bántana is én mellette akarok lenni meg akarom próbálni én is ,hogy ebben a helyzetben tudok e egyáltalán segíteni. Ilyenkor jön rá az ember hogy minden historia minden legenda minden sorozat,film igazságon alapul.  Sehun mellett kell maradnom – ezek a szavak törnek utat fejembe habozás nélkül úgy döntök hogy megölelem. Szorosan öleltem magamhoz. Vállaira hajtom fejem és jó mélyen magamba szívom  az illatát. Ez az az illat ami megnyugtat legyen bármiről is szó mellett maradok ha törik ha szakad. Túlságosan is szeretem ahhoz hogy itt hagyjam magára. Ezt az illatot mindig érezni akarom. Mindig! Ujjaimmal haját kezdem  piszkálni ide oda simítom tincseit. Szorosan ölel magához szinte már már folytogat ölelése de nem zavar. Beszédre nyitom számat de nem jön ki belöllem egy hang se. Nem tudok semmit se mondani. Nem tudom mi lehet ilyenkor a megelelő szó. Hirtelen dörgésre riadtam fel majd össze rezzentem. Remek már megint… Gondoltam magamban mivel rettegek a viharban ezt is a drága bátyámtól örököltem. Szorosabban öleltem magamhoz Sehunt aki egy halk kuncogást hallatott. Végre megnyugodott! kiáltottam magamban. Mosolyogva néztem Sehunra ki biccentett egyet fejével hogy távoztunk kéne hacsak nem akarunk bőrig ázni.

-          -Tudod Sziszi… -mosolygott rám majd maga felé fordított – Nem gondoltam , hogy így reagálsz… azt hittem meg fog ijeszteni . De nem … ennek örülök – nyomott egy puszit az arcomra.

-     

-          -Tudod Oppa –próbáltam hangszínét utánozzni mire csak felnevetett. – Felöllem még cirkuszi bohóc is lehetnél :P

-           

-         - megnyugtatlak az nem leszek – egy gúnyos mosolyt ejtett.

Haza értünk és az óra pont 7:30 ot mutatott. Ahhoz képest hogy másfél óra alatt mennyi dolog történt hamar túl estünk ezeken. Bevallom még nem sikerült teljesen semmit felfognom de a kérdezésekre most nem érek rá mert megpillantottam apám kocsiját a házunk elött ezért besiettem. Ha Sehunt nem is kérdezem ki erről a furcsa témáról akkor apuékat arról hogy mégis hol voltak egész nap. Sehun kikérdezését holnapra halasztom addig is legalább a kósza gondolataimat rendbe tudom tenni róla. Ahogy kinyitottam a lakás ajtót egy ázsiai szerintem vietnámi kis fiú fogadott. Tágra nyilt szemekkel mért végig  bevallom nagyon szép szemei voltak szinte már már fekete színűek majd elszaladt a nappaliba. Mi volt ez? Ki ez a gyerek? nem tudtam mire gondolni. Gondolataimból Dávid és apu zavart fel. Beszélni szerettek volna. Olyan családi össze jövetel féle…. A nappaliban helyet foglalt mindenki majd a kis fiú helyet foglalt mellettem. Ez a nap ahhoz képest milyen jól indult egy idióta nap hoz hasonlítanám. Már csak arra vártam , hogy felébredjek és rá döbbenjek , hogy az egész egy valósághoz hasonló álom volt. Miután rájöttem , hogy ez nem történik meg elkezdtem karomat csípkedni. Ekkor se történt meg. Amikor mindenki össze szedte magát apu felállt és beszélni kezdett.

-          -Nos Sziszi , te vagy az egyetlen aki nem tudja miről van szó. – tágra nyílt szemekkel vizslattam apámat miközben tartotta a kis előadását.

-           

-       -   Dávid tudja? .- kérdeztem majd az említett személy felé fordultam aki a telefonját piszkálta.

-           

-         - Ő is ma reggel tudta meg ahogy mindenki. – mondta apu majd nagy sóhajtás hagyta el a száját. – Nem is húznám tovább a szót. De ez a kis fiú itt mellettem Ken. Ma ugye anyád és az én tervezésem szerint itthon töltöttük volna a szabadidőnket , de a munka helyemről telefon hívást kaptam. Ezért nem voltunk itthon. Nos Ken-t az erdőben találták meg egyedül boklászva. Elméletileg nincsenek szülei legalábbis nem tudunk róluk semmit. Amíg ez a kis incidens meg nem oldódik nálunk fog lakni. Remélem nincs ez ellenedre – fejezte be apu mondókáját. Egy kisebb mosoly hagyta el számat és Ken-re néztem.

-           

-          -Nincs – mosolyogtam. – De hol fog aludni? –néztem föl apura

-           

-        -  Megkapja a melletted lévő vendégszobát – majd bolintott egyet

-           

-         - ohh. Értem. Viszont nekem most mennem kell még hajat kell mossak és beágyazni – soroltam későbbre hagyott tevékenységeimet.

-           

-         - Nyugodtan menny csak. Viszont arra kérlek , hogy ha ezeket befejezted segíts Ken –nek alvó ruhát keríteni. A padláson ott vannak Dávid kisebb kori ruhái. Azok közt vállogasatok. – mosolyodott el  apu. Bolintottam egyet fejemmel majd felálltam és elhagytam a nappalit.

Egy forró fürdőt vettem. Majd pizsamába öltöztem és indultam át a mellettem lévő szobába. Bekopogtam majd mikor már vagy 1perce álltam az ajtó előtt úgy döntöttem benyitok. De Ken-t sehol sem láttam. Majd később újra próbálkozok. Dávid szobája felé vettem az irányt még ma nem is beszéltünk és ez zavar. Meg szeretném valakivel beszélni a dolgaimat. Szonjától egy üzenetett kaptam mi szerint el kellett utaznia mert 2távoli rokona meghalt autó balesetben. Ők egy friss házas pár voltam. A szüleinek kellett intéznie a temetést így ő is velük tartott. Dávidhoz benyitottam majd megdöbbenés nélkül láttam , hogy az Xbox-ját nyomkodja. Helyet foglaltam mellette majd néztem a bugyuta játékot amit még magam sem értettem.

-          Szerinted nem furcsa? –kérdezte Dávid alig halhatóan majd rámnézett

-           

-          -Mi? – értetlenkedtem

-           

-        -  Hát… Ken –mondta halkan szinte már suttodva

-           

-          -Miért lenne furcsa? –néztem össze húzott szemöldökkel

-           

-         - hát gondolj bele… egy 8éves kisfiú mit keresett az erdőben? és hol vannak  a szülei? neked nem furcsa? csak gondolj bele Sziszi!! – nézett rám egy nagyot sóhajtottam. Igazából most az egyszer tényleg igaza van. De ezt nem szeretném tudtára adni. Kell Ken-nek egy esélyt adni. Lehet nem is furcsa csak mi találjuk annak.

-           

-         - Ezt most hagyjuk. Beszéljük meg máskor. – Néztem le a földre majd Dávidra szegeztem tekintetem. – Nem tudsz adni valami ruhát? nem akarok most a padláson kovályogni – Dávid gondolkodásba kezdett majd egy dobozt húzott elő az ágy alól. Könnyedén vette kezébe mintha csak egy tábla csokiról beszélnénk. Majd felém tartotta és a kezembe nyomta. Nehéz súllyától majdnem megszakadtam.

-          Ez mind a tiéd. –paskolta meg a doboz tetejét. Majd folytatta az Xbox-ozást

-          kösz… - forgattam meg a szemeim -Dávid… -mondtam vészjoslóan.. Az említett személy csak rám nézett majd csodálkozva kérdezte..

-           

-          -Hol az a fiú? – kérdezte aggódva

-           

-         - ne-em tudom… -mondtam halkan. Remek sikerült bogarat ültetnie a fülembe. Most majd egy ártatlan kisfiútól fogok rettegni

-           

-          -Gyere le nézzük meg ott. –mondta majd biccentett fejével. A vendég szoba előtt letettük a dobozt majd lebaktattunk a lépcsőn. Anyu és Apu a konyhában beszélgettek. De a kis srác sehol sincs.

-           

-        -  Anya hol van Ken? –kérdeztem higgadtan anyu és apu össze néztek

-           

-         - Azt hittük veletek van –mondta anyu komoran

-           

-         - Nem mi hittük azt hogy veled van. Őt kerestem mert akartam neki ruhát keresni de végül Dávid adott. –meséltem az imént történteket. Apu szólásra nyitotta száját amikor nagy csattanást hallottunk az emeletről.

6.fejezet

Reggel nyügösen kelltem fel mint szokásosan. 10 percen keresztül nyújtozkodtam és próbáltam magam ülő helyzetbe tornázni. Amikor ez sikerült lebaktattam a konyháb ahol anyu mosolygós tekintetével talákoztam. Ritkán volt olyan , hogy jó kedve legyen így inkább rá se kérdeztem nehogy a végén abba hagyja a tevékenységét. Gyorsan megreggeliztem és ahogy felértem a szobámba egy üzenet fogadott Sehuntól.

Este 6ra érted megyek. :*~ Sehun

Rövid üzenet de mégis magába foglal mindent. Kitakarítottam hadi harcban álló szobámat és beszéltem Szonjával aki szint úgy jó kedvébe volt. Ez olyan jó kedves nap de ennek persze örültem. Ahogy végeztem még csak 1óra volt csodálkoztam is ritka gyorsaságomon ami nem mindennapi. Akkor jutott eszembe valami furcsa…. Hol van Dávid és Apa? o..o Elgondolkoztam rajta de együtt mégse lehetnek ugye bár nem az az apa és fia társasághoz tartoznak és ritka volt őket együtt látni. Tudni lehetett nálunk hogy apa az engedékenyebb míg anya a szigorúbb. Megint levágtattam az emeletről és a nappaliba siettem de sehol senki. Kihalt volt az egész lakás , csak anya nevetései törték meg a csendet mivel valami mexikó sorozat nagyon megtetszett neki így azt nézte egész nap. Ohh hát ezért az a jó kedve elmélkedtem ezen. Vissza mentem szobámba  és az írást választottam társamul. Elmerültem gondolataimban és egyszer csak meguntam… Nem tudtam mit kezdeni magammal így hát elolvastam más történeteket. Az egyikben annyira elmerültem hogy megfeledkeztem mindenről.  Mire feleszméltem már 5 óra volt.

Basszus 1 órám van elkészülni~ ez a mondat visítozott fejemben. A remek történetemet félbe kellett hagyjam pont akkor amikor a fiú el akar valamit mesélni a lánynak. Tudtam , hogy ma már nem tudom meg , hogy mi volt az így öltözés közbe végig ez járt a fejemben , hogy mi lehet az. Hamar kapcsolt az agyam és arra gondoltam hogy ha megjövök és rögtön olvasom akkor még pont nem fogok bealudni legalábbis remélem. Gyorsan elrendeztem magam. Egy szaggatott farmernadrágot és egy szegecses vállú fekete pólót választottam amihez társítottam egy fekete csipkés bakancsot. Hosszú hajam lenge fűrtökben lógott a derekamig. Ahogy teltek a percek egyre jobban izgultam és egyre jobban éreztem a pillangókat tombolni a gyomromban. Nyugtatásképp gyorsan bele néztem a Pororo –ba össz- vissz 2 percet néztem de megnyugodtam :’’DD.  Ahogy kikapcsoltam a gépet kopogást hallottam az ablakomon vagyis inkább csattanást. Oda kaptam tekintettem … eléggé megílyesztett. Kinyitottam ablakom majd a hűvös szél megcsapta orcámat amitől tüsszentettem egyet. Ahogy kinéztem Sehun tekintetével találkoztam amit csak egy mosollyal illettem. Lebaktattam az emeletről majd távoztam is. Csodálkoztam azon hogy anyunak az egészből semmi nem tűnt fel de örültem a helyzetnek. Kiérve a lakásból  Sehun fogadott a motorja társaságában. Igaza volt… bele szerettem , ha első pillantásra még nem is másodikra már gyengébb lettem és megadtam magam. De minden rossz után jön valami jó. Amilyen rossznak néztem olyan kedves tud lenni. Felültünk ég fekete motorjára majd eltűntünk a kihalt utcákon. Egy számomra ismeretlen helyre tartottunk , de nem is törődtem vele annyi elég volt , hogy Sehun mellett lehessek és érezzem a megnyugvást nyújtó illatát. Egy erdőhöz értünk és beljebb mentünk egy ösvényen és egy csodálatos rétre értünk ahol még nyitva voltak a kék és lilán virító virágok. leszálltunk a motorról majd velem szembe fordult.

-        - Megérkeztünk – mondta Sehun majd rám pillantott. Én csak a tájban gyönyörködtem.

-          -Gyönyörű! – suttogtam alig halhatóan mintha kihalgatna valaki

-          -Az igazat meg valva… Azért hívtalak mert elszeretnék neked mondani valamit. –mondta komoly tekintettel

-       -   nem ér rá? – kérdeztem mert élvezni akartam a hely varázsát.

-         - Nem…  Ez nagyon fontos. Csak nem tudtam , hogy fel e vagy rá készülve hogy megtudd.- mondta miközben ő is a tájat nézte. Néha néha szeme rám tévedt.

-        -  Legyen. –Mondtam majd egy nagy sóhaj hagyta el számat. Mi lehet az az eget rengető nagyon fontos dolog? egyáltalán csak azért hozott el ide hogy elmondja? nem tudok Sehunon ki igazódni pedig ennyi idő után álltalában már kilehet de én még mindig nem tudok.

Sehun egyre közeledett felém. Bevallom megijesztett , hogy ezt teszi. Szemei közben fejembe lyukat égettek. Megfogta kezem majd szemimbe nézett. Egy nagy sóhaj után újra próbálkozott beszélni. Szólásra nyitotta száját majd megszólalt.

-         - Először is! –mutatta mutató ujjával – Amit most mondok az nem változtat meg semmit.

-         - vagyis? –kérdeztem tágra nyílt szemekell

-         - Ugyan az leszek mint a régi. –kezdte el simogatni kéz felyemet. – Ugyan az az Oppa… - Mosolyodott el – De nem bíztos , hogy te ezt így fogod találni. Szóval azt akarom , hogy tudd ezzel nem változik semmi…  De hiszel a vámpírokban? - Hagyta abba. Tekintete megijeszt. Egyre jobban dagadnak ki az erei az arcán és vörös lett a szeme… Elvettem kezemet az övétől és hátrálni kezdtem. Kicsiket léptem , hogy ne ütközzek motorjába majd a 2-ik lépésnél ez sikerült. Nem tudom mit értett ez alatt a kérdés alatt de teljesen megijesztett , kezeim remegnek  alig érzem lábaim. A motorban sikerült megbotlanom ez által egy hatalmat vágódtam a földre. Fejem valami éles tárgyba ütközött. Valami folyadékot éreztem meg bal homlokomnál. Éreztem hogy lassan valami meleg folyik a fejemen. Akkor jöttem rá hogy az a valami a vérem. Oda kaptam kezemet majd megpróbáltam letörölni azt. Kezeimre pillantottam melyet vér áztatott. Sehun felhúzott a földről majd megölelt. Viszonoztam azt de nem tudtam , hogy most féljek tőle vagy ne. Elengedett majd rám pillantott letörölte fejemből ömlő vért.

-          --vá-vámpír vagy? – félve kérdeztem rá. Bíztam benne hogy ez mind csak az agyam szüleménye és ez is csak egy idióta örökség Dávidtól. Remek megint egy örökölt valami. Sehun nagyot sóhajtott majd válaszolt…

-        -  Jaa… az vagyok – nézett a földre majd....