7.fejezet





 -     jaa… az vagyok – ezek a szavak csengenek fülemben majd Sehun szemébe nézek amit könny fátyol takart. Nem tudom ebből mi igaz és mi nem de ha ilyen módon érinti mellette kell álljak még ha bántana is én mellette akarok lenni meg akarom próbálni én is ,hogy ebben a helyzetben tudok e egyáltalán segíteni. Ilyenkor jön rá az ember hogy minden historia minden legenda minden sorozat,film igazságon alapul.  Sehun mellett kell maradnom – ezek a szavak törnek utat fejembe habozás nélkül úgy döntök hogy megölelem. Szorosan öleltem magamhoz. Vállaira hajtom fejem és jó mélyen magamba szívom  az illatát. Ez az az illat ami megnyugtat legyen bármiről is szó mellett maradok ha törik ha szakad. Túlságosan is szeretem ahhoz hogy itt hagyjam magára. Ezt az illatot mindig érezni akarom. Mindig! Ujjaimmal haját kezdem  piszkálni ide oda simítom tincseit. Szorosan ölel magához szinte már már folytogat ölelése de nem zavar. Beszédre nyitom számat de nem jön ki belöllem egy hang se. Nem tudok semmit se mondani. Nem tudom mi lehet ilyenkor a megelelő szó. Hirtelen dörgésre riadtam fel majd össze rezzentem. Remek már megint… Gondoltam magamban mivel rettegek a viharban ezt is a drága bátyámtól örököltem. Szorosabban öleltem magamhoz Sehunt aki egy halk kuncogást hallatott. Végre megnyugodott! kiáltottam magamban. Mosolyogva néztem Sehunra ki biccentett egyet fejével hogy távoztunk kéne hacsak nem akarunk bőrig ázni.

-          -Tudod Sziszi… -mosolygott rám majd maga felé fordított – Nem gondoltam , hogy így reagálsz… azt hittem meg fog ijeszteni . De nem … ennek örülök – nyomott egy puszit az arcomra.

-     

-          -Tudod Oppa –próbáltam hangszínét utánozzni mire csak felnevetett. – Felöllem még cirkuszi bohóc is lehetnél :P

-           

-         - megnyugtatlak az nem leszek – egy gúnyos mosolyt ejtett.

Haza értünk és az óra pont 7:30 ot mutatott. Ahhoz képest hogy másfél óra alatt mennyi dolog történt hamar túl estünk ezeken. Bevallom még nem sikerült teljesen semmit felfognom de a kérdezésekre most nem érek rá mert megpillantottam apám kocsiját a házunk elött ezért besiettem. Ha Sehunt nem is kérdezem ki erről a furcsa témáról akkor apuékat arról hogy mégis hol voltak egész nap. Sehun kikérdezését holnapra halasztom addig is legalább a kósza gondolataimat rendbe tudom tenni róla. Ahogy kinyitottam a lakás ajtót egy ázsiai szerintem vietnámi kis fiú fogadott. Tágra nyilt szemekkel mért végig  bevallom nagyon szép szemei voltak szinte már már fekete színűek majd elszaladt a nappaliba. Mi volt ez? Ki ez a gyerek? nem tudtam mire gondolni. Gondolataimból Dávid és apu zavart fel. Beszélni szerettek volna. Olyan családi össze jövetel féle…. A nappaliban helyet foglalt mindenki majd a kis fiú helyet foglalt mellettem. Ez a nap ahhoz képest milyen jól indult egy idióta nap hoz hasonlítanám. Már csak arra vártam , hogy felébredjek és rá döbbenjek , hogy az egész egy valósághoz hasonló álom volt. Miután rájöttem , hogy ez nem történik meg elkezdtem karomat csípkedni. Ekkor se történt meg. Amikor mindenki össze szedte magát apu felállt és beszélni kezdett.

-          -Nos Sziszi , te vagy az egyetlen aki nem tudja miről van szó. – tágra nyílt szemekkel vizslattam apámat miközben tartotta a kis előadását.

-           

-       -   Dávid tudja? .- kérdeztem majd az említett személy felé fordultam aki a telefonját piszkálta.

-           

-         - Ő is ma reggel tudta meg ahogy mindenki. – mondta apu majd nagy sóhajtás hagyta el a száját. – Nem is húznám tovább a szót. De ez a kis fiú itt mellettem Ken. Ma ugye anyád és az én tervezésem szerint itthon töltöttük volna a szabadidőnket , de a munka helyemről telefon hívást kaptam. Ezért nem voltunk itthon. Nos Ken-t az erdőben találták meg egyedül boklászva. Elméletileg nincsenek szülei legalábbis nem tudunk róluk semmit. Amíg ez a kis incidens meg nem oldódik nálunk fog lakni. Remélem nincs ez ellenedre – fejezte be apu mondókáját. Egy kisebb mosoly hagyta el számat és Ken-re néztem.

-           

-          -Nincs – mosolyogtam. – De hol fog aludni? –néztem föl apura

-           

-        -  Megkapja a melletted lévő vendégszobát – majd bolintott egyet

-           

-         - ohh. Értem. Viszont nekem most mennem kell még hajat kell mossak és beágyazni – soroltam későbbre hagyott tevékenységeimet.

-           

-         - Nyugodtan menny csak. Viszont arra kérlek , hogy ha ezeket befejezted segíts Ken –nek alvó ruhát keríteni. A padláson ott vannak Dávid kisebb kori ruhái. Azok közt vállogasatok. – mosolyodott el  apu. Bolintottam egyet fejemmel majd felálltam és elhagytam a nappalit.

Egy forró fürdőt vettem. Majd pizsamába öltöztem és indultam át a mellettem lévő szobába. Bekopogtam majd mikor már vagy 1perce álltam az ajtó előtt úgy döntöttem benyitok. De Ken-t sehol sem láttam. Majd később újra próbálkozok. Dávid szobája felé vettem az irányt még ma nem is beszéltünk és ez zavar. Meg szeretném valakivel beszélni a dolgaimat. Szonjától egy üzenetett kaptam mi szerint el kellett utaznia mert 2távoli rokona meghalt autó balesetben. Ők egy friss házas pár voltam. A szüleinek kellett intéznie a temetést így ő is velük tartott. Dávidhoz benyitottam majd megdöbbenés nélkül láttam , hogy az Xbox-ját nyomkodja. Helyet foglaltam mellette majd néztem a bugyuta játékot amit még magam sem értettem.

-          Szerinted nem furcsa? –kérdezte Dávid alig halhatóan majd rámnézett

-           

-          -Mi? – értetlenkedtem

-           

-        -  Hát… Ken –mondta halkan szinte már suttodva

-           

-          -Miért lenne furcsa? –néztem össze húzott szemöldökkel

-           

-         - hát gondolj bele… egy 8éves kisfiú mit keresett az erdőben? és hol vannak  a szülei? neked nem furcsa? csak gondolj bele Sziszi!! – nézett rám egy nagyot sóhajtottam. Igazából most az egyszer tényleg igaza van. De ezt nem szeretném tudtára adni. Kell Ken-nek egy esélyt adni. Lehet nem is furcsa csak mi találjuk annak.

-           

-         - Ezt most hagyjuk. Beszéljük meg máskor. – Néztem le a földre majd Dávidra szegeztem tekintetem. – Nem tudsz adni valami ruhát? nem akarok most a padláson kovályogni – Dávid gondolkodásba kezdett majd egy dobozt húzott elő az ágy alól. Könnyedén vette kezébe mintha csak egy tábla csokiról beszélnénk. Majd felém tartotta és a kezembe nyomta. Nehéz súllyától majdnem megszakadtam.

-          Ez mind a tiéd. –paskolta meg a doboz tetejét. Majd folytatta az Xbox-ozást

-          kösz… - forgattam meg a szemeim -Dávid… -mondtam vészjoslóan.. Az említett személy csak rám nézett majd csodálkozva kérdezte..

-           

-          -Hol az a fiú? – kérdezte aggódva

-           

-         - ne-em tudom… -mondtam halkan. Remek sikerült bogarat ültetnie a fülembe. Most majd egy ártatlan kisfiútól fogok rettegni

-           

-          -Gyere le nézzük meg ott. –mondta majd biccentett fejével. A vendég szoba előtt letettük a dobozt majd lebaktattunk a lépcsőn. Anyu és Apu a konyhában beszélgettek. De a kis srác sehol sincs.

-           

-        -  Anya hol van Ken? –kérdeztem higgadtan anyu és apu össze néztek

-           

-         - Azt hittük veletek van –mondta anyu komoran

-           

-         - Nem mi hittük azt hogy veled van. Őt kerestem mert akartam neki ruhát keresni de végül Dávid adott. –meséltem az imént történteket. Apu szólásra nyitotta száját amikor nagy csattanást hallottunk az emeletről.