8.fejetet
- - Nem mi
hittük azt hogy veled van. Őt kerestem mert akartam neki ruhát keresni de végül
Dávid adott. –meséltem az imént történteket. Apu szólásra nyitotta száját
amikor nagy csattanást hallottunk az emeletről. Mindenki fel sietett az
emeletre. Egyedül csak Anyu maradt ott mivel az éppen készülő vacsit mégse
hagyhatja annyiban. Ahogy felértünk az emeletre Dávid háta mögé kuporodtam. Ken
sehol sem volt. Csak egy doboz volt a padlás feljárata alatt. Majd egy nyikorgó
hangot halottunk és Ken mászott le a létráról. Mindenki őt bámulta majd
felemelte a dobozt.
-
-Mi az? – kérdezte a kicsi. Egy nagy sóhajt
hallottam majd oda rohantam hozzá elvenni a dobozt
- - Mit
csináltál? –kérdeztem tőle
- - Hát
vártalak téged. Aztán amikor nem jöttél úgy döntöttem lehozom egyedül.
–csodálkoztam a fiún ugyan is még én se merek felmenni a padlásra. Nappal se
nagyon nem hogy este. Dáviddal össze néztünk , de ő a történteken nem
csodálkozott inkább csak természetesnek vette.
- - Ügyes
vagy. De máskor ne csinálj ilyet. Inkább várd meg míg jövők és segítek. De most
gyere keressünk neked ruhát –mondtam majd a vendégszoba felé vezettem.
Benyitottam majd leültem a
földre a dobozt magam elé raktam majd
kipakoltam annak tartalmát. Régebbi ruhák voltak benne majd Ken elé raktam
azokat amik látszatra jók rá. Egyiket kivettem majd mondtam , hogy aludjon
abba. A többit elvittem kimosni. Amint végeztem elmentem kiteregetni a
vendégszobai fürdőbe. Mivel azt nem használtuk így nagyon kevés dolog volt
benne. Épp annyi hogy ha jön valaki 2-3 nappig kihúzza belőle az itt létet.
Amit Dávid adott doboz csak nagyobb cuccokal volt tele. Így jobb is volt hogy
Ken lehozta azt a másik dobozt. Bár még
mindig nem fogtam fel azt. Ken egy könyvet olvasott. Ami a hátizsákjában volt.
Ágynemű után kutattam majd a vendég szobában nem találtam. Igazából nem volt
valami nagy ördöngösségű vendégszoba. Épp hogy egy éjjeli szekrény, egy ágy és egy régebbi tv – van benne.
Kimentem a mosó szobánkba ahol szerencsémre volt frissen mosott ágynemű.
Letettem az ágyára. Gondoltam ha már ennyi mindent megcsináltam legalább
ágyazzon meg ő. Amint átértem szobámba lefeküdtem aludni. Már nagyon álmos
voltam. Hajnal 5kor arra keltem , hogy folyik rólam a víz és rosszat álmodtam.
Arra már nem emlékszem hogy mit de nagyon megviselt. Erőt gyűjtöttem majd
lementem a konyhába inni egy pohár vizet. Nagy meglepődésemre nem voltam
egyedül. A konyha pultnál üllt Dávid is aki szint úgy megviseltnek és fáradtnak
látszott.
- -Várj
kitalálom… rosszat álmodtál –mondta Dávid majd rám szegezte tekintetét. Nálunk
gyakori volt , hogy egyszerre álmodunk rosszat. Az orvosok szerint testvéreknél
ez előfordul de leginkább ikreknél.
- -Ne is
mond. – válaszoltam majd letettem az asztalra poharamat mely csordultig volt
töltve vízzel. A hűtőhöz tapickoltam majd kivettem belőle a jég tartót.
Poharamba raktam 2 jégkockát majd leültem.
- - És mit
álmodtál? hmm? –kérdezte Dávid
- -Hát
már nem nagyon emlékszem. Talán egy családról. Utaztak valahova aztán a
kocsijuk a folyóba zuhant és meghaltak. Csak a gyerek maradt életben. –emlékeztem
vissza az álmomra
- - Ohh.
értem. Hát én is ezt álmodtam –mondta döbbenten Dávid
- -Tényleg?
Várj beszéljük meg inkább ezt holnap mert mindjárt bealszok- ásítottam egyet
majd a sötét lépcső elé vettem az irányt. Egyre közeledő lépteket hallottam majd
ilyedtemben Dávidért ordíbáltam. Dávid hátulról elkapot és elhárította az
esésemet. Levegőért kapkodva szorítottam magamhoz megmentőmet. Bár én sem tudom
mi volt az de mióta Sehun elmondta a kis titkát azóta félek egyedül lenni , de
néha még akkor is amikor nem vagyok egyedül.
-
- -Sziszi,
mi a baj? –kérdezte Dávid majd elengedett
- - Nem
halottad? –kérdeztem halkan de mégis
aggódva
- - mit?
–kérdezte értetlenül
- -mindegy…
Kísérj vissza aludni! –mondtam majd Dávid úgy is tett.
Ágyamban
forgolódtam nem tudtam vissza aludni. Mindig az a hang járt a fejemben. Olyan
furcsa minden. Lehet csak túl gyáva vagyok az egészhez de én nem vagyok ilyen.
Az életem 1nap alatt felfordult. Aludni próbáltam de sehogy sem sikerült. Féltem
, hogy valami történik amíg alszok. Az óra 6-ot mutatott. Úgy döntöttem nem
szenvedek tovább így felkeltem. Beágyaztam majd rendet raktam a szobámban. A
takarítás volt az egyetlen ami eltudta feledtetni velem a történteket. Amint
végeztem szobámmal fürdőm felé vettem az irányt. Ott nem volt mit takarítani
így unott tekintettel döltem ágyamra. Nem tudtam magammal mit kezdeni így a
fiókból elő vettem a fülesem és bekapcsoltam a leptopomat. Kerestem valami
zenét ami mellett nem unatkozhatok majd bekapcsoltam. 20percen keresztül
hallgattam zenét. Mindig valami másat. Elmerültem gondolataimban majd írtam egy
üzenetet Sehunnak hogy amint tud jöjjön át. Mivel 7óra volt így nem gondoltam
hogy most azonnal fog jönni . Kb 2-4 óra eltelte múlva amikor fel kell biztos
jön. Amint megírtam az üzenetet újra zenét választottam. Hason feküdtem az
ágyon a géppel szemben majd kezemre hajtottam fejemet. Mikor félig már szinte
az álom világban jártam. Akkor éreztem meg egy jég hideg érinést jobb vállamon.
Felrezzentem de nem mertem megfordulni. Megmozdulni se. Amikor erőt gyűjtöttem óvatosan kihúztam fülesem minek hatására elkezdett a K-pop szólni a gépből.
Erőt gyűjtöttem magamon újra majd megfordultam… Nem tudtam mire számítsak..
vagy Ken az vagy nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése