12.fejezet
-
Teeee?
–kérdezte Dávid majd a kanapéról felpattanva Ken felé mutatott. –Azok után ,
hogy ennyi mindent tettem érted képes voltál ezt tenni?
nem tudom Dávid
miről beszél. Sejtésem se volt. Nem rég azt mondta , hogy Ken furcsa… most meg
mellette volt? Egyáltalán mit tett ez a kis valami? Már megint lemaradtam valamiről és megint nem
értek semmit. Gondolkodásomból megint Dávid üvöltése zökkentett ki.
- - Ken,
az Isten áldjon meg válaszolj már!!! –üvöltötte
-
- - Mit
válaszolhatnék? kerülj el messziről ha nem akarod hogy rosszabb legyen. –mondta
a vakarcs majd lelépett csak álltunk Sehunnal és nem értettünk semmit.
-
- -Ez mi
volt? –előzött meg apu
-
- - semmi
–mondta Dávid majd felment az emeletre. Apu rám nézett majd csak felhúztam a vállam hogy én se értettem
semmit.
-
-
Mennyünk
sétáljunk. –ragadta meg a kezem Sehun bicetettem egyet a fejemmel majd
elindultam.
Késő esti séta
helyeként a házak közti kóborlást választottuk. Csendben haladtunk egymás
mellett. Sehun zsebretett kézzel baktatott előttem én meg csak hátul
totyorásztam és szokás szerint a pulcsim szélét babráltam. Idegesített már a
csend ami közénk telepedett. De nem tudtam semmit kinyögni. Reménykedtem hogy
Sehun benyög valami ész szerű mondatot amiről elbeszélgethetünk. De nem.
Csendünket egy távolból hallható sikítás törte meg. Éles lány sikítás volt.
Sehunnal össze pillantottunk majd felém húzódott és egy felénk futó nőre
lettünk figyelmesek. Ő volt az aki előbb sikított. Olyan 18-19 éves körüli
lehetett. Fekete farmer és egy egyszerű fehér felső volt rajta. Egyenesen felénk
jött majd előttünk térdre rogyott és sírni kezdett. Sehun lehajolt hozzá.
- - Mi a
baj? –kérdezte halkan Sehun
-
- -- Segíts
–zokogott a lány
-
- - De
miben? –kérdezte Sehun , de válasz már nem érkezett –Ha nem mondod el miben így
nem tudok segíteni
-
- -Üldözz…
Meg akar ölni –sírt tovább a lány
-
- -Ki?
–kérdeztem majd én is legugoltam. A lánynak hatalmas kék szemei voltak szőke
hajához nagyon jól passzolt. Nagyon szép volt ezért is nem értettem hogy ki
bánthatná
-
- - Az … a
gyerek –dölt a vállamra.
-
- - Milyen
gyerek? –kérdeztem értetlenkedve.
-
- - Hát ,
minden éjszaka láttam. De csak az után miután egy kisfiú ide költözött.
Segítettem neki első nap eligazódni. Elkísértem a boltba. Azóta minden nap
látom. Nincs ott de látom. Mármint ahjj tudom most hülyének néztek. Nem tudom
talán kínai lehet. Fekete haja van. Kis növésű. A nevét már elfelejtettem.
Minden álmomban látom , nem merek aludni mert félek hogy megint vele álmodok.
Az orvos szerint jó lehet erre a nyugtató. De az is hiába volt. Anyám kérésére
a nyugtatozást abba hagytam. De ugyan úgy nem alszok. Félek tőle.. Kérlek
segíts- sírt tovább majd ránk nézett mintha mi lennénk a megmentő páros. nem
tudtam mit mondani. Reméltem hogy Sehun tud.
-
- -Figyelj
, most haza kísérünk. –mondta Sehun majd felálította a lányt. –Merre laksz?
–kérdezte
-
- - Egy
utcával lejebb. –mondta
-
- -Van
most nálatok otthon valaki? –kérdeztem majd csak biccentett a fejével a lány.
Miután elkísértük
a lányt az út során sikerült megnyugtatni valamennyire. Az édesapja aki már
kereste szerencsére otthon volt. Szegényt lányt nagyon sajnáltam de nem értem
mi lelhette. Biztos igazat mondott mert a semmi így nem rémiszt meg senkit.
Akkor ugrott be… Lehet hogy Ken-t
látta. Sőt. Sehun lassan lépdel mellettem. Sokszor próbálja velem felvenni a
szem kontaktust de csak a járdát vizslatom. Rosszul érzem magam Dávid miatt is.
Ez a lány meg még 1-el rátett a bajra. Ki kell deríteni mi folyik itt.
- -Min
gondolkodol annyira? –kérdezte Sehun mosolyogva
-
- - őő..
csak bambultam ennyi az egész –mondtam majd megint magam elé meredtem
-
- -Szinte
hallom ahogy kattognak az agykerekeid… -kuncogott
-
- -Van
olyanom? –csodálkoztam –Nem amúgy , ő
izé… nem lehet hogy Ken volt az? –kérdeztem halkan.
-
- - nem
tudom. De az biztos hogy megvolt ijedve a lány. Lehet csak beképzelte mivel
elvileg nyugtatózza magát. Az se biztos hogy holnap emlékezni fog erre. Tudod
mit? Inkább ne is törődj vele. Felejtsd el ezt az egészet. Koncentráljunk
inkább Dávidra. –mondta
-
- - Oké.
De ez ugye nem számít bébi csőszködésnek? –kuncogok az idiótaságomon. Sehun is
elkezd nevetni.
-
- - Nem.
Ez nem az. A bébi csőszködés az amit én csinálok veled. –kezd nevetni mire
durci pofit vágok. Amint ezt észre veszi abba is hagyja a nevetést. –Ugye tudod
hogy csak vicceltem? –kérdezi mire csak meghúzom a vállam – Sziszi! el ne hidd
már.. Imádlak –ölelt meg
-
- - Imádsz
bébi csőszölni? –színészkedtem , majd viszonoztam az ölelését
-
- -Azt
is.. –mondta majd elindultunk
Ahogy haza értünk
észre vettük , hogy csak Anyu van fent. Mindenki más alszik. Anyu is csak azért
van fent mert a konyhát takarítja.
-
Hello
–köszöntem majd leültem az egyik bárszékre
-
- - jó
napot –mondta Sehun mintha olyan jó lenne
-
- - Sziasztok -válaszolt anyu semlegesen
-
- - A
többiek? –kérdeztem a csöndet megtörve
-
- - Apád
alszik , Dávid pihen vagy valami olyasmi , Ken meg elment –mondta anyu hadarva
-
- - Hova
ment? –kérdeztük egyszerre Sehunnal
-
- -Valami
lányt kellett meglátogatnia. –mondta anyu majd felment. Sehunnal össze néztünk...
Hallod, lassan kísértetsztori lesz ebből komolyan mondom.... Ken ... én már basszus félek tőle.... kiráz a hideg, ha rágondolok. Siszit imádom benne, meg Sehunt is... Dávidot pedig sajnálom. Nagyon kíváncsi vagyok mi ez a kis förtelem, mert akkor megkeresem az ellenszerét, és kiirtom :D Nagyon jó volt siess a kövivel :)
VálaszTörlés