15.fejezet

Az este hamar álomba merültem. Ruhástól aludtam el az ágyban. Így reggel első dolgom az volt , hogy megfürödjek. Unaloműzésképp később elmentem anyuval vásárolni. Így egy kicsit elterelődtek a gondolataim mindenről , nem is baj , hogy egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Legalább nem otthon punyadok a gép előtt. 3 órán át sétáltunk le és fel a plázában. Nem is vettünk semmit de anyu fele boltot felpróbálta.Próbálta néha oldani a feszültséget és megpróbált valami régi számára vicces történettel kedveskedni. Ilyenkor hozta fel , hogy milyen voltam amikor …. 6 éves voltam meg stb. Ez eléggé kedves dolog de 3 óra után már eléggé untató. Ahogy haza értünk a hűtőszekrény elé vetettem magam és bele túrtam annak tartalmába. Valami ehető de mégis csokis édességet keresek. Nem nagy sikerrel zártam be a hűtő ajtaját , mivel semmi fogamra valót nem találtam. Leültem a tv-elé majd a szokásos Pororo maratonomat folytattam. Váratlan emberke huppant le mellém egy popcornos zacskóval a kezébe. Ken érdeklődve figyelte a tv-t. Most olyan más volt , nem olyan akitől félni kell sőt inkább már már aranyosnak mondanám. Hosszasan bámulta a tv-t majd egy idő után megszólalt:

-        -  Ez aranyos –mondta majd a tv-t figyelte tovább

-           

-         - Igen az –mosolyodtam el. Csodálkoztam is azon , hogy végre szóba állt velem.

-           

-        -  Sziszi én sajnálom azt ami a bátyáddal történt… De én mondtam , hogy maradjon távol tőlem. –mondta halkan majd sajnálkozó tekintettel rám meredt

-           

-       -   Hogy érted , hogy maradjon távol? –kérdeztem halkan

-           

-         - Ha valaki jó hozzám vagy kedves mindig megbánja. De  ez nem tartozik rád. Annyit kérek tőled is maradj tőlem távol , nem kell átnéznünk egymáson de ne is törődjünk egymással. Érted mire gondolok? –kérdezte a törpe majd rám nézett.

-           

-         - Aha. De azt elmondhatnád , hogy miért… -forgattam meg szemeimet majd újra a pororo-ra bámultam

-        -  Az mindegy és mint mondtam nem tartozik rád. –mondta majd egy hatalmas puffanásra kaptuk hátra a tekintetünket. A puffanás az ajtó volt és Luhan aggódó tekintettel szaladt hozzám majd felrántott a kanapáról.

-           

-      -    Sziszi baj van –lihegte az említett

-           

-          --hallgatlak –mondtam majd keresztbe tettem a kezeimet

-           

-         - Sehun… -mondta

-           

-         - Oppa? Mond már –fogtam meg vállát

 -          Azt kérte vigyelek el. Nem maradhatsz ebbe a házba. A részlet mindegy útközben elmesélem. Már beszéltem anyudékkal és nálam maradhatsz 2napig addig remélhetőleg megoldódik minden. Most menny pakolj össze és siess. Mennünk kell. –Bolintottam majd felszaladtam és össze pakoltam egy pár cuccot.

Ahogy leértem Luhan karon ragadott és az ajtó felé paterolt. Ahogy kiértünk megfogta a vállam majd egy számomra ismeretlen hatalmas ház előtt kötöttünk ki.  Csak álltam és csodáltam az építményt. Egy eldugott réten volt körülöttünk egy erdő zárta körbe. A háztól nem messze egy másik kisebb ház is helyet kapott és egy hatalmas legelő tele lovakkal.

-      -    Bámészkodsz még vagy bemegyünk? –kérdezte Luhan lenézően

-           

-          -Ch –forgattam szemeim majd az ajtó felé kezdtem lassan sétálni. Ahogy benyitottam kaja szag fogadott aminek örültem. De valami mégis aggasztó volt. 2fiú tornyosult előttem. Akik nem valami kedves arccal fogadtak.

-           

-        -  Ő  Tao és ő itt pedig Xiumin –mutatott rájuk Luhan

-           

-       -   Hello Sziszi vagyok –mosolyogtam

-       -   Gyere megmutatom a szobád aztán azt csinálsz amit akarsz csak a házat ne hagyd el. –utasított Luhan

-           

-       -   okés , de az *út* közbe nem sikerült elmesélni ,   hogy Sehunnal mi is van –mondtam

-           

-         - Majd később , addig megkeresem a többieket , bemutatlak mindenkinek majd elmesélem. –mondtam majd elindult egy folyóson , hátul botladoztam Luhan csak egyik folyosóról a másikra ment , olyan ez a ház mint egy labirintus.

Ahogy megkaptam a szobám Luhan lelépett. A szoba tágas de mégis üres. Az ablak az erdő oldalára néz ami egy kicsit nyugtalanít. Remélem Oppamnak igaza volt és itt jó helyen leszek. Egy óra elteltével otthonosabbá varázsoltam ezt a fakó szobát. Olyan Sziszis lett. Unalom űzésképp elindultam a ház felfedezésére. Megpróbáltam azon az útvonalon haladni ahogy jöttem , hátha valakit találok akivel eltudok beszélgetni. Ahogy nézelődtem egy fiúba botlottam. Őt még nem ismerem.

-         - Ohh hello biztos te vagy Sziszi –mosolygott a fiú – Kainak hívnak

-           

-        -  Hello Kai. Igen én vagyok  Sziszi. Nem láttad Luhant?–kérdeztem Kait

-           

-         - Ő asszem elmentek. Később biztos haza jönnek. De te mit csinálsz ezen a részen? –kérdezte

-           

-         - mi melyik részen?

-           

-         - Hát a háznak ezt a részét nem használjuk vagyis csak Tao de nem kéne itt lenned. –mondta

-           

-         - Ohh értem , csak eltévedtem nem direkt volt…-mentegetőztem

-           

-          -Nem semmi baj. Még most vagy itt először és eléggé nagy ez a ház nem gondoltam , hogy tudni fogsz mindent , de most gyere vacsorázni –mondta majd elindultunk 

 14.fejezet

De a reményemet egy hangos kopogás törte meg. Szonja intett hogy menjek ajtót nyitni , az ajtóban egy nem épp szeretett embereim közé tartózó leányka fogadott. Hatalmas mosollyal mintha hű de jóba lennénk.

-          -Laura? –kérdeztem – Te mit csinálsz itt?

-           

-         - Szia Sziszi, életem Szonja hívott , hogy jöjjek át hozzátok mert unatkoztok. –mondta

-           

-          -Ohh igen? –kérdeztem –hát veled csak még jobb lesz –cinikus mosolyt öltöttem magamra majd behívtam a sárkányt. Szonjára mindjárt megöllek tekintetett öltöttem ami látszólag fel is tűnt neki és megpróbált nem még jobban felidegelni. Látszólag kerülte is a szem kontaktust.

10 perc csönd után meguntam hála istennek csengettek. Biztos Sehun mivel ugye megígérte hogy értem jön 12 kor. Várjunk csak… még csak 11 van o…O Ahogy Szonja ajtót nyitott üvöltött egyet majd oda mentem. Luhan komor tekintete fogadott. Valami történt? aggodalmaskodtam rögtön. Gyorsan felkaptam a cuccom és siettem ki Luhanhoz.Elköszöntem a lányoktól majd elindultam a bejárat felé ahonnan rögtön haza indutunk. De miért nem Sehun? Egyáltalán ő hol van most?

-        -  Hol van Sehun? Úgy volt ő jön értem… -mondtam halkan és a földet bámultam. Már több perce csend telepedet körénk és próbáltam megtörni , eleve érdekelt hogy mi lett Oppámmal.

-           

-        -  Épp erről akarok veled beszélni. Ne kapd fel a vizet de az a helyzet , hogy –vakarta meg a tarkóját – Nem tudom , hogy hol van… Ma reggel hagyott egy üzenetet elsősorba , hogy vigyelek haza téged és gondoskodjak rólad ha valami baj van és , hogy egy ideig nem lesz elérhető vagyis nem találkozhattok és nem is beszélhettek… az okok azok most nem lényegesek de kérlek most egy ideig ne keresd

-           

-       -   Hogy mi? mi az hogy nem lényegesek az okok? eszednél vagy? ne szorakozz velem most Luhan nyögd ki az igazságot. Az elejétől a végéig. És ha nem is tudod derítsd ki. A másik az hogy ne várd el hogy ne keressem míg nem tudom mi a baj –hadartam el egy szuszra

-           

-         - Nincs igazság. Én se tudom. Azt tudom , hogy elment. Azt se tudom meddig , hogy hosszú vagy rövid időre azt se kérdezd. Annyit írt , hogy rád ügyeljek bármi áron és , hogy egyszer még meghálálja , hogy segítek neki. És azt akarja , hogy te is segíts.. És hogy ,hogy segíthetsz? hát úgy , hogy nem keresed. Ha felbukkan majd jelentkezik. –mondta komoran

-           

-      -    Ja és téged mint barátja nem érdekelt , hogy hol van? Hogy mi van vele? És ha baja esik??? –üvöltöttem Luhan képébe

-           

-       -   Nem. Nem érdekel. Megtudja védeni magát ő maga is. És ha úgy érzi szüksége van rám akkor megmondja. És most indulj meg. Nem akarlak egész nap haza kísérni –ment el előttem Luhan

Csendben baktattam Luhan mögött. Nem tudom még mindig felfogni mi is az ami most történt és azt , hogy miért azt még annyira nem. Remélem semmi bántódása nem lesz Sehunnak. Bár azt nem értem miért kérte , hogy Luhan  ügyeljen rám. Elvagyok én magamnak , megtudom védeni magamat. Azt meg , hogy ne írjak rá nem is tudom , hogy gondolta. Eddig 1 napig nem bírtuk ki , hogy ne beszéljünk , most meg kitudja meddig nem fogjuk tartani a kapcsolatot. És ha talált valaki mást? Lehet van valami másik lány akit jobban szeret és miatta hagyott ott? Lehet azt akarja , hogy csendben hosszú idővel elfelejtsem és ne gondoljak rá , hogy ő boldogan élhessen mással. Gondolkodásom közbe haza értem. Ott hagytam Luhant majd csak bementem a házba. Hangosan csaptam be magam után az ajtót. *Olyan megjöttem* -es cselekedet volt. Hátha itthon van Dávid és megtud vígaszalni. Persze szerencsétlenségemre csak apu volt itthon. Vele meg nem nagyon akarok fiú ügyeket kibeszélni. Inkább Dávid ő is majdnem olyan korban van mint Sehun kb egy lehet a gondolkodás menetük. Meg tudna tanácsot adni. De így egyedül maradtam a gondolataimmal. Hosszú gondolkodási idő  után arra jutottam , hogy ki akarom törölni Sehun-t. Nem akarok úgy hozzá állni , hogy mi van ha…. mi van ha megcsalt? ha mást szeret?..stb Rá hagyom ezt az egészet. Ha elment annak oka van. Ha nem akar velem találkozni annak is. Lehet így jobb lesz. Így több időm jut a családomra és Szonjára is. Talán ez egy terhet is levett a vállamról. Nem azt mondom nem szeretem… sőt nagyon is mindennél jobban de azt hogy itt hagy nem tudom felfogni. 

                 13.fejezet (2.rész)

Megmentőm a szokásos…Oppa… Földre terítette a srácot majd amikor felállt és leporolta magát a karját nyújtotta a fiúnak. Szerintem ismerik egymást. A fiú feláll majd kezet fogott Sehunnal. Örültek egymásnak mint két cirkuszi majom pacsiztak meg meg is ölelték egymást. Már csak azon csodálkoztam , hogy ágyba nem viszi. Amint befejezték ezt a kis traccs partit amit folytattak rám szegezték a tekintetűnket. Sehun megindult felém majd a szokásos ölelés és puszis köszönés fogadott. Miután megölelt mögém állt és szokás szerint derekamat fogva nézett úgy mint aki jól végezte a dolgát.

-        -  Luhan , drága testvérem. Ő itt a Múzsám Sziszi –mutatott rám. Oh szóval Luhan a fiú neve. Azt persze tudom , hogy nem igazi testvérek csak barátok.

-           

-        -  Hmm. Szia Sziszi. Ha tudom , hogy közöd van Sehunhoz nem ez a bemutatkozás fogadott volna –mosolyodott el Luhan

-           

-         - Hmm. Miért milyen fogadott volna? –kérdeztem gúnyosan majd csak Sehun felnevetett.

-           

-          - baby ezt majd máskor megbeszéljük. –mondta Sehun –De azt áruld már el , hogy mi a jó istent keresel ilyenkor a városba?

-           

-        -  Mivel te voltál olyan kedves és leráztál így átakartam menni Szonjához de a kedves barátod 2utcán át kergetett. Szóval ha nem haragszol most megyek mert mindjárt össze esek. –hadartam el egy szuszra.

-           

-          -nem ráztalak le. De ezt is halaszúk holnapra mert sok megbeszélni valom van Luhannal. Elkísérlek Szonjához aztán délbe érted jövök nehogy elkapjon valaki más. Mert akkor már nem bíztos , hogy tudok segíteni.

Gyors pacsit váltott a drága Luhannal. Majd megindított. Kézen fogva jött mellettem mintha mi sem történt volna. Most úgy érzem magam mint egy 3éves de nem bánom rosszul esett  , hogy ott hagyott ez a nyomorék. Jó persze ha nem lenne Luhan vacsorája lennék. De ahogy ő mondaná: Ezt most halaszúk holnapra.

-         - ne siess annyira. Fáj a lábam! –szóltam Sehunra aki megdöbbent fejjel vette észre hogy megsérültem.

-           

-          -Juj.. Gyere viszlek a hátamon. –mondta –ott egy pad állj rá.

-           

-          -De nehéz vagyok –nevettem

-           

-          -Nem hiszem –kuncogott.

-           

 Sikeresen felvett a hátára és úgy mentünk tovább. Valamivel jobb volt mivel mégiscsak nem kellett sétálni bibis lábikóval. Szóval annyira nem tudok Sehunra haragudni. Ahogy a ház elé értünk letett. Vetettem még egy utolsó sajnálkozó pillantást a menthetetlen nadrágomra.

-        -  Anyu ki fog nyírni! –sóhajtottam

-           

-         - Most mér? a vér az kijön –mutatott a sebemre

-           

-          J-a és az a bazi nagy lyuk??? –kérdeztem

-           

-          -Hát szaggasd ki és akkor olyan lesz mintha olyan lett volna vagyis érted –vakarta meg az idióta a tarkóját mire én csak egy mindjárt megöllek fejet vettem magamra –jó oké akkor ne szaggasd ki!

-           

-          -Hát ne is fogom. De viszont Luhan jön nekem egy gatyával és amiért megkergetett gumicukrot is vehet!

-           

-         - Gumi cukrot kapsz tőlem a gatyát beszéld meg Luluval –mondtam. Majd csak bolintottam , hogy értem

-           

-          -Ezt megbeszéltük viszont most megyek Szonja már biztos vár –mondtam majd egy puszit nyomtam Sehun arcára majd bementem

Ahogy bementem a házba. Szonja várt egy nagy tál kajával. Ohh a megmentő hát mégis csak létezik. Amikor már minden témát kiveséztünk és nem volt mit csinálni Szonja felhozta hogy nézzünk horrort amibe nagy nehezen de bele mentem. A Sillent Hill-t néztük. Beteges egy film mondhatom. Tele van vérrel és számomra csupa érthetetlen dolgokkal amit nem sikerül felfogjak. Este a beteges horror miatt alig tudtam elaludni. Egyfolytában azokon a zombi nővéreken vagy miken katogott az agyam. Szonja már mellettem húzta a ló bőrt ahogy anyám mondaná. 11 óra volt de én még mindig nem aludtam. Álmos voltam de nem tudtam aludni. Reggel amikor felébredtem nyoma sem volt annak hogy fele éjjel nem aludtam. Hála az égnek! Kipihent voltam ami meglepett. Reggelire zabpelyhet ettünk. Szerencsére csak ketten voltunk otthon. Reméltem hogy délig így leszünk. Amíg el nem megyek. De a reményemet egy hangos kopogás törte meg. Szonja intett hogy menjek ajtót nyitni , az ajtóban egy nem épp szeretett embereim közé tartózó leányka fogadott. Hatalmas mosollyal mintha hű de jóba lennénk. 

 13.fejezet (1.Rész)  A vörös idegen

-      -   Hova ment? –kérdeztük egyszerre Sehunnal

-           

-          - Valami lányt kellett meglátogatnia. –mondta anyu majd felment

Sehunnal összenéztünk. De az ő arcán ijedelemnek nyoma sem volt. Ken is vámpír lenne kérdeztem magamtól. Bár nem hiszem. Ki tudja… mondjuk felőlem még a lokneszi szörny vagy mi is lehet csak engem hagyjon békén.

-      -    Oppa  -mondtam halkan

-           

-         -  Hmm? – nézett rám Sehun majd zsebre vágta a kezét

-           

-        -  Nem lehet , hogy Ken vámpír? –kérdeztem

-           

-         -  áhh nem. Érezném rajta. –mondta majd elgondolkodott valamin

-           

-        -  Akkor mindegy –mondtam

-           

-         - Sziszi én viszont most már megyek késő van és van egy elintézni valóm  –hadarta el Sehun majd egy puszit nyomot a homlokomra és eltűnt.

Mostanában ő is egyre furcsább. Nem tudom mi lehet a baja hogy ilyen hamar kereket oldott. Lehet megunta a folytonos kérdezősködésemet vagy azt hogy szimplán idióta vagyok. Felmentem az emeletre majd a szobámba az ágyon elvágódtam. Úgy abban a helyzetben bakanccsal a lábamon is képes lettem volna elaludni. Nagyon kimerült voltam csak nem tudtam , hogy mitől. Akkor pattant be egy ötlet. Laura nem sokára itt fog aludni ugyebár. Mostanában nagyon leszálltam az ő témájáról. Össze kéne hozni hogy náluk legyen ezután Ken vagy esetleg annyit hogy míg itt van Kennel egy szobában legyenek hátha megeszik egymást. Ez zseniális ötlet. Ki sem néztem volna ilyet magamból. Viszont azt nem értem , hogy Szonja miért távolodik egyre jobban el tőlem. Már szinte nem is keres. Ha én nem írnék rá vagy hívnám fel akkor nem is beszélnénk. Remek már értem azokat a bugyuta idézeteket arról , hogy mindig egy ember tartja fent a barátságot. És ebben az esetben az az egy ember én vagyok. Ilyen még velünk a barátságunk történelmében sose volt. Mindig együtt voltunk és kerestük egymást. Most meg sehol semmi. Ez így nem mehet tovább. Ha nekem kell újra éleszteni ezt a barátságot akkor én fogom. Elhatározásra jutottam majd rögtön vettem is a kezembe a telefont hogy küldjek neki egy üzenetet hogy aludjon itt. Hamar kaptam választ is hogy most mosott hajat szóval inkább mennyek én. Remek már megint én. Gyorsan felkaptam a táskám beraktam holnapra ruhákat meg a szokásos dolgokat pl: telefon töltő, füles meg ilyenek. Mielőtt elmentem volna megbeszéltem anyuval , hogy engedjen el. Persze elengedett de most az egyszer nem kocsival visz el pláne nem este. Ennek én valamennyire örültem mivel van időm kiszellőztetni a fejem és átgondolni a dolgokat. Lassan indultam el a sötét utcákon. Sehol senki mint itt általában este mindig kihalt a nappal életben lévő utca. Mivel nem lakik messze Szonja így nem kell olyan sokat menni. Épp hogy 10-15 perc de az én esetemben általában 15. Amikor már a 3 utcába fordultam be eleredt az eső. Remek gondoltam magamban de ez még semmi. Zajra lettem figyelmes az egyik fa mögül. Megláttam egy nagy árnyékot …. Futásnak eredtem. Kb amikor már 1 utcát futottam lélegzetem a fáradtságtól egyre gyorsabb és gyorsabb lett. Lábam egyre jobban felmondták a szolgálatot. Nem tudom mi elől futok… Azt hallom , hogy jön utánam. És egyre közelebbről hallom a futása hangját. Üdv néked újra kétségtelenség, fáradtság és pánik. Igyekeztem kizárni a fejemben tomboló negatív gondolatokat, de végül megadtam magam. Most annyira kell törekedjek , hogy minél hamarabb lerázzam ezt a valamit vagy oda érjek Szonjához ahol már biztonság fogad. És most mi történt? Hát persze a megszokott dolog. Amikor a horror filmben a főhősnő elesik az üldözője előtt. És nekem is sikerült. Hatalmasat puffantam mivel sikeresen megbotlottam a saját lábamban. Remek Sziszi csak te vagy ilyen szerencsétlen. Bár mostanában már pont úgy éreztem , hogy javul a hátrányos szerencsétlenségi helyzetem. Ahogy elestem a nadrágom a térdemen felszakadt és vérezni kezdett.

-         -  A ****. 2 napja vettem ezt a nadrágot –nyekeregtem majd szembesültem azzal , hogy nem ez a legnagyobb problémám. A legnagyobb problémám a hátam mögött állt. Nem mertem megfordulni. De hirtelen megéreztem a kezét magamon majd felrántott a földről és magával szembe fordított. Így hát az üldözőm arcával sikerült pont találkoznom. Aki fiú volt kb 16-17éves lehet. Kínai lehet. Vöröses haja az arcába lóg.

-           

-      -    Hmm. Fincsinek tűnik a véred –szólalt meg. Egy most mi is van? pofát vágtam majd felpofoztam. Remek még egy vámpír. Látszólag nem tetszett neki a pofon. Megragadta a kezem majd megszagolta. Harapásra nyitotta a száját majd csak annyit láttam hogy valaki a földre teríti.

12.fejezet

-          Teeee? –kérdezte Dávid majd a kanapéról felpattanva Ken felé mutatott. –Azok után , hogy ennyi mindent tettem érted képes voltál ezt tenni?

nem tudom Dávid miről beszél. Sejtésem se volt. Nem rég azt mondta , hogy Ken furcsa… most meg mellette volt? Egyáltalán mit tett ez a kis valami?  Már megint lemaradtam valamiről és megint nem értek semmit. Gondolkodásomból megint Dávid üvöltése zökkentett ki.

-        -  Ken, az Isten áldjon meg válaszolj már!!! –üvöltötte

-           

-         - Mit válaszolhatnék? kerülj el messziről ha nem akarod hogy rosszabb legyen. –mondta a vakarcs majd lelépett csak álltunk Sehunnal és nem értettünk semmit.

-           

-          -Ez mi volt? –előzött meg apu

-           

-         - semmi –mondta Dávid majd felment az emeletre. Apu rám nézett majd  csak felhúztam a vállam hogy én se értettem semmit.

-           

-          Mennyünk sétáljunk. –ragadta meg a kezem Sehun bicetettem egyet a fejemmel majd elindultam.

Késő esti séta helyeként a házak közti kóborlást választottuk. Csendben haladtunk egymás mellett. Sehun zsebretett kézzel baktatott előttem én meg csak hátul totyorásztam és szokás szerint a pulcsim szélét babráltam. Idegesített már a csend ami közénk telepedett. De nem tudtam semmit kinyögni. Reménykedtem hogy Sehun benyög valami ész szerű mondatot amiről elbeszélgethetünk. De nem. Csendünket egy távolból hallható sikítás törte meg. Éles lány sikítás volt. Sehunnal össze pillantottunk majd felém húzódott és egy felénk futó nőre lettünk figyelmesek. Ő volt az aki előbb sikított. Olyan 18-19 éves körüli lehetett. Fekete farmer és egy egyszerű fehér felső volt rajta. Egyenesen felénk jött majd előttünk térdre rogyott és sírni kezdett. Sehun lehajolt hozzá.

-        -  Mi a baj? –kérdezte halkan Sehun

-           

-         -- Segíts –zokogott a lány

-           

-         - De miben? –kérdezte Sehun , de válasz már nem érkezett –Ha nem mondod el miben így nem tudok segíteni

-           

-          -Üldözz… Meg akar ölni –sírt tovább a lány

-           

-          -Ki? –kérdeztem majd én is legugoltam. A lánynak hatalmas kék szemei voltak szőke hajához nagyon jól passzolt. Nagyon szép volt ezért is nem értettem hogy ki bánthatná

-           

-      -    Az … a gyerek –dölt a vállamra.

-           

-         - Milyen gyerek? –kérdeztem értetlenkedve.

-           

-         - Hát , minden éjszaka láttam. De csak az után miután egy kisfiú ide költözött. Segítettem neki első nap eligazódni. Elkísértem a boltba. Azóta minden nap látom. Nincs ott de látom. Mármint ahjj tudom most hülyének néztek. Nem tudom talán kínai lehet. Fekete haja van. Kis növésű. A nevét már elfelejtettem. Minden álmomban látom , nem merek aludni mert félek hogy megint vele álmodok. Az orvos szerint jó lehet erre a nyugtató. De az is hiába volt. Anyám kérésére a nyugtatozást abba hagytam. De ugyan úgy nem alszok. Félek tőle.. Kérlek segíts- sírt tovább majd ránk nézett mintha mi lennénk a megmentő páros. nem tudtam mit mondani. Reméltem hogy Sehun tud.

-           

-          -Figyelj , most haza kísérünk. –mondta Sehun majd felálította a lányt. –Merre laksz? –kérdezte

-           

-         - Egy utcával lejebb. –mondta

-           

-          -Van most nálatok otthon valaki? –kérdeztem majd csak biccentett a fejével a lány.

Miután elkísértük a lányt az út során sikerült megnyugtatni valamennyire. Az édesapja aki már kereste szerencsére otthon volt. Szegényt lányt nagyon sajnáltam de nem értem mi lelhette. Biztos igazat mondott mert a semmi így nem rémiszt meg senkit. Akkor ugrott be…  Lehet hogy Ken-t látta. Sőt. Sehun lassan lépdel mellettem. Sokszor próbálja velem felvenni a szem kontaktust de csak a járdát vizslatom. Rosszul érzem magam Dávid miatt is. Ez a lány meg még 1-el rátett a bajra. Ki kell deríteni mi folyik itt.

-          -Min gondolkodol annyira? –kérdezte Sehun mosolyogva

-           

-        -  őő.. csak bambultam ennyi az egész –mondtam majd megint magam elé meredtem

-           

-          -Szinte hallom ahogy kattognak az agykerekeid… -kuncogott

-           

-          -Van olyanom? –csodálkoztam –Nem amúgy , ő  izé… nem lehet hogy Ken volt az? –kérdeztem halkan.

-           

-         - nem tudom. De az biztos hogy megvolt ijedve a lány. Lehet csak beképzelte mivel elvileg nyugtatózza magát. Az se biztos hogy holnap emlékezni fog erre. Tudod mit? Inkább ne is törődj vele. Felejtsd el ezt az egészet. Koncentráljunk inkább Dávidra. –mondta

-           

-         - Oké. De ez ugye nem számít bébi csőszködésnek? –kuncogok az idiótaságomon. Sehun is elkezd nevetni.

-           

-        -  Nem. Ez nem az. A bébi csőszködés az amit én csinálok veled. –kezd nevetni mire durci pofit vágok. Amint ezt észre veszi abba is hagyja a nevetést. –Ugye tudod hogy csak vicceltem? –kérdezi mire csak meghúzom a vállam – Sziszi! el ne hidd már.. Imádlak –ölelt meg

-           

-      -    Imádsz bébi csőszölni? –színészkedtem , majd viszonoztam az ölelését

-           

-          -Azt is.. –mondta majd elindultunk

Ahogy haza értünk észre vettük , hogy csak Anyu van fent. Mindenki más alszik. Anyu is csak azért van fent mert a konyhát takarítja.

-          Hello –köszöntem majd leültem az egyik bárszékre

-           

-         - jó napot –mondta Sehun mintha olyan jó lenne

-           

-         - Sziasztok  -válaszolt anyu semlegesen

-           

-         - A többiek? –kérdeztem a csöndet megtörve

-           

-         - Apád alszik , Dávid pihen vagy valami olyasmi , Ken meg elment –mondta anyu hadarva

-           

-        -  Hova ment? –kérdeztük egyszerre Sehunnal

-           

-          -Valami lányt kellett meglátogatnia. –mondta anyu majd felment. Sehunnal össze néztünk...

11.fejezet

Sehun itt hagyott egyedül. Lehet tényleg eltudná  viselni , hogy én öregszem ő pedig nem? mellette halnék meg ő pedig örökké élne nélkülem. Bele gondolni is rossz abba hogy minden nappal… minden perccel… minden másodperccel közelebb vagyok a halálhoz. Ő pedig örökké élhet. Unalmamban kutatni kezdtem a vámpírok után a neten. Több oldalon azon megy a vita , hogy léteznek –e vagy nem. Ohh ha te tudnád… Találtam egy oldalt ahol azt filozzák , hogy embernek vagy vámpírnak lenni jobb. Mindenki más-más indokkal érvelt. De mind2 egyiket se igazán pártolta. Volt olyan aki azt írta , hogy az emberek meghalnak a vámpírok nem. Igen ez már számomra is egyértelművé vált egy ideje… Mivel semmi értelmeset nem találtam így annyiba hagytam a kutatást és elmerültem a gondolataimban. A vámpírok örökké élnek. Igen. De akit szeretnek az mellettük hal meg. Mindenkivel ez lenne. Valakit megszeretsz megöregszik melletted és meghal. Erre jutottam. Szóval értelmesebb lenne átváltoztatnia Sehunnak és örökké együtt lennénk mit sem ,hogy egyedül legyen Sehun örökké. Mint egy filmben. Míg lehet engem egy betegség elvisz vagy bármi más akár az öregség ő vígan élhet tovább. Vajon neki is halt már meg olyan személye akit szeretett? –gondolkodtam magamban. Egyáltalán a szülei is vámpírok?  vagy már öregek ? Ha öregek akkor mit szóltak ahhoz hogy a fiúk nem öregszik?  Mi lehett a régi barátaival? Ők is vámpírok vagy úgy ahogy gondoltam mellette haltak meg? De ha az összes barátját átváltoztatta volna hogy örökké mellette legyenek akkor már nem is lenne ember a világon… Úgy értem ha a barátait átváltoztatja mivel fontos neki így a barátainak a fontos személyeit is át kell változtatni hogy mellettük is több személy legyen. Áhh a sok kérdés és egyikre sincs válasz… Ha vissza jönne sem hinném , hogy válaszolna ezekre. Tovább merültem el a gondolataimban majd elaludtam. Nem tudom meddig aludhattam de mire felébredtem Sehunnal találtam szembe magam aki az ágyamban fetrengett és nézett a nagy sötét szemeivel. Ilyesztő volt mivel a szoba is sötét és arra kelni , hogy valaki figyel nem kellemes dolog.

-          -Megijesztettél…-morogtam halkan

-           

-          -Bocsi , nem akartalak fel kellteni se –nyomott egy puszit homlokomra –De olyan cukin alszol

-           

-          -Hát még nem láttam magam alvás közben.. Basszus Ken… -néztem Sehunra aki csak vigyorgott

-           

-          -Nyugi , már megnéztem. Alszik ő is. Anyudék még nem értek haza. Viszont üzenetet küldtek , hogy ma este anyud bent marad Dáviddal szóval csak apud lesz itthon. –mesélte azt ami az alatt történt míg aludtam

-           

-          -Értem –bigyeztettem le az ajkaim –És Dáviddal mi van? Jobban van már? Mikor jön haza?

-           

-         - Nem tudok semmit… -mondta Sehun majd fejét az ágyba fúrta. Gondoltam , hogy ő is fáradt lehet de abba nem voltam biztos , hogy a vámpírok alszanak –e vagy sem. Cikinek éreztem rákérdezni de meg kellett tudjam.

-           

-          -Sehun te hánykor fekszel le általába aludni? –kérdeztem. Megpróbáltam kikerülni ezzel a kérdéssel de mégis megtudni azt amit akarok

-           

-          -Hmm kb 11kor –gondolkodott el –mért?

-           

-          -Csak úgy… De akkor sokat alszol nem? –törtem a lényegre

-           

-         - Igen. Sokat pihenek hogy legyen erőm. Ez olyan nagy dolog? –vígyorgott

-           

-      -    na hát ez hülyén hangzik …. de azt hittem nem szoktál aludni –kezdtem a nevetésbe mire ő is hangos nevetésbe tört ki.

Egy nagy puffanásra hagyjuk abba a nevetést. Még a vér is mehűlt bennem. Amikor a kilincsem lenyomódására riadunk fel. A szívem a torkomban dobog. Érzem ahogy egyre jobban izgulok. Az ajtó kinyillik majd Dávid lép be rajta begipszelt kézzel és a lábán egy nagy sebtapasszal. Szájára rá van száradva a vér. Szemöldökén is egy nagy horzsolás van. Az arca bal része szintén sérült. Úgy sajnáltam szegényt. Egyszerre volt bennem dűh, sajnálat és csodálkozás. A csodálkozás az az miatt mert úgy volt , hogy bent kell maradnia. De persze örömmel látom , hogy nincs komolyabb baja. Ő a bátyám mégis csak lehet hogy régen sokat veszekedtünk de szeretem és kezdünk megint abba a húgi és bátyó kapcsolatban lenni.

Felpattanok az ágyról majd Dávidhoz futok és magamhoz szorítom. Érzem rajta a meglepettséget. Rég öleltem meg úgy hogy nem volt semmi bajom. De most neki van baja így mellette kell álljak. Az még mindig rejtély maradt , hogy hogyan is történt ez a furcsa baleset  de szerintem Ken is szerepet kapott benne. Az ölelésből kibújtunk majd Dávid csak biccentett egyet a fejével , hogy le kéne menni. Mire Sehun felpattant és az nappali felé vette az irányt. A lépcsőn trappolva siettünk le mire én csak Dávid háta mögött kísértem figyelemmel furcsa totyogását. Ahogy leértünk a nappaliba Anyuék ott ültek , látszott rajtuk a feszültség. ken sehol sem volt ennek örültem is lehet eltűnt vagy elment Narniába. Bár mondjuk a második érvem nem nagyon mondható valoság szerűnek de reménykedjünk a legjobbakban. Helyet foglaltunk Anyuékkal szemben majd Apu szokás szerint felált majd rámnézet. Remek egy újabb feladat.

-       -   Sziszi –nézett rám apu . – Sehun , azt szeretném kérni tőletek , hogy ügyeljetek Dávidra míg gyengélkedik

-           

-          -Apu , nem kell rám ügyelni –akadékoskodott Dávid

-           

-         - Azt majd én eldöntöm . –mondta apu majd komor tekintetett vett fel.

-           

-       -   Hol van Ken? –törtem meg a csendet ami közénk telepedet.

-           

-         - nem tudom talán fent –mondta az eddig szótlanul ücsörgő anyám mire a lépcsőn lépteket hallottunk. Mindenki oda szegezte a tekintetét majd Ken-t láttuk lejönni egy könyvel a kezében

-           

-       -   Teeee? –kérdezte Dávid majd a kanapéról felpattanva Ken felé mutatott. –Azok után , hogy ennyi mindent tettem érted képes voltál ezt tenni?

10 fejezet

 Egyre közelebről halottunk fütyülését. Majd halottunk hogy a fürdőszoba kilincs lenyomódik. Szívem a torkomban dobogott. Mit fogunk most tenni? – üvöltözött ez a gondolat fejemben. Mire az ajtó kinyitodott és a kis srác toppant be rajta mi már ott se voltunk. Szerencsére épp utolsó pillanatban Sehun hátára vett és kiugottunk az ablakon. Ez egy kicsit viccesen hangzik de nem az. Ahogy a háttsó kertbe pottyantunk még mindig a félelem és az izgulás rabja voltam. Egyre jobban kezd össze állni a kép Ken-ről… Szonja rokonai fogadott gyermeke volt. A rokonok meghaltak az itteni autó balesetben de ő túl élte. Csak azon csodálkozok , hogy mért nem mondja meg , hogy miért volt az erdőben. Na meg hogy miért nem mondja meg , hogy tényleg Szonja rokonai a szülei. Egyre jobban bonyolódik a helyzet. Nagyon úgy néz ki , hogy az a kis srác nem csak ezt titkolja. Furcsáltam azt is hogy Sehun-t ennyire izgatta a dolog. De ezt inkább rá hagyom. Tudtuk eddig is  , hogy furcsa fiú.  Sehunnal sétáltunk egy nagyobb kört. Elmentünk a szomszéd utcákon majd vissza a lakásba. Ezt kb 15 percig meg akartuk várni mire Ken felszívódik a lakásból és apuék is itthon lesznek. Úgy valamivel nagyobb bíztonság érzetem van. A lakásba érve apuval találtam szembe magam. Ki bocsánatkérő fejjel tekintett rám. Nem értettem ezt se. Majd megszólalt.

-       -   Dávidot kórházba kelett vinni –mondta sajnálkozva

-           

-          -mi-miért? –kérdeztem dadogva.

-           

-         - legurult a lépcsőn… -mondta apu majd fujtatott egyet. Szememet könny fátyol takarta el. Amit próbáltam eltűntetni. Csak azon kattogot az agyam , hogy ne legyen semmi baja na meg azon hogy mi is történt amíg mi *kutakodtunk*.

-           

-         - Lett valami komolyabb baja? –kérdeztem alig halhatóan mire Sehun csak magához húzott és hátulról átölelt.

-           

-          -nem tudjuk még. Anyád bement vele a kórházba. Most én is oda tartok. Ti addig maradjatok itthon ügyeljetek Ken-re. –mondta apu majd felkapta kabátját és már indult is.

-           

-          -Most mit fogunk csinálni? – kérdeztem majd utat engedtem könnyeimnek. Amik átszántották az arcomat

-           

-        -  Shh… Nincs semmi baj. Később bemegyünk Dávidhoz – mondta Sehun majd letörölte könnyeimet amik már eláztatták arcomat. Fujtatott egyet majd megint megszólalt – Nézzük meg mit csinál a kis csákó.

Lassan sétáltunk fel a lépcsőn. Még mindig pityeregtem de tudtam , hogy Dávid még mindig jobb helyen van a kórházban mint itthon ezzel  a gyerekkel. Sajnáltam is valamilyen szinten de nem tudom elképzelni , hogy mi is történhetett. Ha haza jön megkérdezzük erről. De első sorban ki kell deríteni mi is van ezzel a kis sráccal. Mi ő egyáltalán. Vagy miért rettegek tőle? Sehun nem mond semmit… ő bíztos tudja , hogy mi van. Hiszen vámpír. Na jó ennyire még nem vágom , hogy milyen is vámpínak lenni és mi jár ez mellett… Ahogy felértünk a szobájához bementünk. Majd csak annyit láttunk , hogy alszik. Nappal? kérdeztem magamba. Bevallom alvás közben aranyosabb volt mint amikor ébren van. De valahol még is csak sajnálom. Árvaházban nőtt föl szülők nélkül és amikor azt hozta a sors hogy kapott egyet el is vette tőle. Nem tudom mi történt de liba börös leszek már csak attól is , hogy rá gondolok. Mielőtt döntést hoznák róla , hogy Ken rendes vagy nem előtte meg kell ismerjem rendesen. Még ha nehéz is lesz elelyinte akkor is muszály.

Amikor már végleg megbizonyosodtunk róla , hogy alszik átmentünk az én szobámba filmezni Sehunnal. Mivel nem tudtunk mit nézni mivel szokás szerint semmi értelmes műsor nem volt a tv-ben így inkább a beszélgetést választottuk.

-          -mi az? –kérdezi Sehun –miért nézel

-           

-          -Olyan fehér vagy.. –simitottam végig az arca szélén

-           

-          -Ennek megvan az oka… -Nyujtozkodott egy nagyot majd elvágta magát a nagy francia ágyon

-           

-          -Tudom, tudom… -mondtam  majd mellé ültem és a haját kezdtem el piszkálni.

-           

-         - Mit szeretnél tudni? –kérdezi majd rám szegezi tekintetét

-          -Hmm? várj te honnan … -szavamba vágot

-           

-          - Igen tudom… Megakarsz mindent tudni a vámpírokról. Nem tudom hol kezdjem de ha már bele vittelek ebbe fel kell világosítsalak.. Hát úgye 55éves vagyok vagyis 55éve vagyok 15… szóval 70éves lennék ami olyan furcsa.. De ezt már tudod.. Mi vámpírok vérrel táplálkozunk gondolom ezt is tudod. De én nem. Álltalában meg esszük az emberi kajákat is bár azzal nem lakunk jól bármennyit is eszünk. Legtöbbünk állati véren él. Ilyenkor még az emberek azt mondják juj szegény kisállat… megöljük meg minden. De ha te is így élnél akkor tudnád hogy mit hozz az éhség.

-           

-         - Értem-bologattam –És mikor akarsz átváltoztatni? 

-           

-         - Ha megtehetném Soha…

-           

-          -Mért? –húztam fel a szemöldököm – nem hinném hogy gondott okozna az *éhség* -muttattam az idéző jeleket – Túl tudnám élni hogy nem eszek. De itt inkább az a kérdés , hogy hagynád hogy melletted megöregedjek majd meghaljak?

-           

-           -Ezt beszéljük meg máskor –mondta majd eltűnt