9.fejezet

Erőt gyűjtöttem magamon majd megfordultam. Szerencsére Oppa-val találtam szembe magam aki tágra nyílt szemekkel figyelte szerencsétlenkedésemet. Felpattantam az ágyról majd nyakába ugrottam. Szokás szerint mélyen magamba szívtam illatát. Egy kicsit ez álltal sikerült is megnyugodjak. Nagy sóhaj hagyta el számat majd elmeséltem neki a történteket. Mindent elmondtam ami azután történt ahogy haza jöttem. Sehun látni akarta Ken-t amin csodálkoztam. De előtte ki kérdeztem kb mindenről. Hogy változott át. Ki álltal. Mióta vámpír. De legelső sorban kértem hogy bizonyítsa. A bizonyítása annyiból állt , hogy hozatott velem egy kést. Megvágta kezét vele mire én csak furcsáltam tettét. Vére lassan folyt karján.  5 másodpercen belül a sebnek semmi nyoma nem volt. A vér és a seb is beszáradt. Vagy eltűnt nem nagyon tudtam felvogni a látottakat.Elmagyarázta , hogy csak az a seb marad meg amit valaki olyan okoz akit szeret vagy olyanért tesz.  Sehun 15 éves már lassan 55 éve. Legalábbis elmondása szerint. Bár a vagdosós dolog ellenére én még mindig hitettlen vagyok valamennyire. A többit későbbre akarta halasztani. Minden áron Ken-t akartan látni. kivezettem szobámból majd a mellettem lévő vendégszoba elé vezetett utam. Lassan de annál inkább határozottan kopogtam be. Válasz nem érkezett .  Így megint úgy döntöttem benyitok. De a gyereknek hűlt nyoma volt.

-       -   Lent lesz! –mondtam Sehunnak majd a lépcső felé vetettem magam Sehun a szobában maradt. Ahogy leértem szint úgy sehol senki. Fel futottam vissza Sehunhoz leadni a híreket.

-           

-        -  Elment mi? –kérdezte engem megelőzve.

-           

-          -yaa… -fordítottam le a fejem. Sehun körbe járta a szobát majd felvette a hátizsákját a kis srácnak – Sehun ezt nem lenne szabad… - mondtam mire bele túrt

-           

-          -Sziszi , nem turkálok csak megvizsgálom. Nem lesz semmi baj. – Rám nézett és sikerült meggyőznie. Bár nem tudom ő hogy viselkedne a helyemben. Bele túrt majd csodálkozva tette a benne lévő tárgyakat az ágyra.

-           

-        -  Ez mi? –kérdeztem majd egy csillag alakú éles tárgyra mutattam.

-           

-        -  Az egy dobó csillag. – mondta –

-           

-        -  Úristen … Igaza volt Dávidnak… furcsa ez a gyerek –mondtam botránykozva

-           

-        -  Ezt nézd – vett elő egy könyvet melyen valami latin írás díszelgett

-           

-         - mi az? –kérdeztem értetlenül. Én nem nagyon értek ilyenekhez inkább csak olyanokkal törödök ami érdekel és ez a téma messze állt tőlem.

-           

-        -  Ez még magam sem tudom –csoválta meg fejét Sehun. – Régen foglalkoztatott ez a téma egy idejig de ilyet még nem láttam.

-           

-      -    Mi van még benne? –mutattam a táskára kíváncsian. Nem szoktam ilyet csinálni. Furdal is a lelkismeret furdalás de a kíváncsiságom nagyobb. Sehun jobban a táskába túrt majd egy kisebb jegyzet tömbőt vett elő. Tele képekkel. Hol régebbivel hol újal. A legutolsó oldalon egy olyan kép volt ami ismerős de nem tudtam honnan.

-           

-          -Beszéltél Szonjával? –törtem meg a csendet

-           

-         - Ő.. nem de viszont halottam , hogy valami rokona meghalt. Ismerted? –kérdezi

-           

-         - Nem.. csak 2szer láttam kb őket. Talán látásból megismerem őket. A nevűk sem rémlik már annyira. Arra emlékszem még , hogy gyereket akartak de valamiért nem lehetett. A nő több éven át járta az árvaházakat , hogy kapjon egyet. Tavaly kaptak is. De a héten autó balesetben meghaltak – meséltem azt amire emlékeztem – Várj csak – kiáltottam fel

-           

-         - Mi van? mért ordíbálsz? – kérdezte megrezzenve

-           

-       -   Bocsi. Csak eszembe jutott valami. Oda tudod adni az a jegyzett tömböt vagy mit? –kérdeztem és felé nyúltam. Sehun kezembe nyomta azt

-           

-        -  Tessék. Mi az? –kérdezi. Újra megnéztem az utolsó képet és rájöttem….

-           

-        -  ők azok… Ők Szonja rokonjai. Már megismerem –mondtam és örültem , hogy ilyen gyorsan vágott az eszem

-           

-         - Honnan tudod? Azt mondtad nem nagyon emlékszel… - mondta Sehun

-           

-        -  Nézd –mutattam a férfira. – Neki a bal karján van egy szívecske tetkó. Azt mondta Szonja amikor kicsi volt hogy amikor felnőtt lesz neki is lesz ott egy ilyen. De ha gondolod még tudok mondani ilyet… Például ott a nő karján egy seb hely. Látod? .-kérdeztem

-           

-      -    őő igen.. – Mondta

-           

-          naa azt akkor szerezte amikor a kertben csinált valamit. Megbotlott és valami bele állt –meséltem. – Vagy még ott a…. –mesélésemből a bejárati ajtó hangos puffanása rezzentett ki. Sehunnal össze néztünk. Gyorsan vissza pakolt mindent majd felkapott és velem együtt elbújtunk a fürdőbe. Ott lekuporodtunk a földre.Egy még nagyobb guruló hangott halottunk a lépcső felöl. Tudtam , hogy az az mivel hallatszott rajta és nem is volt távol tőle a szoba. Zajokra lettünk figyelmsek melyek a szobából jöttek… ez azt jelentette hogy itt a gyerek. Egyre közelebről halottunk fütyülését. Majd halottunk hogy a fürdőszoba kilincs lenyomódik. Szívem a torkomban dobogott. Mit fogunk most tenni? – üvöltözött ez a gondolat fejemben