9.fejezet

Erőt gyűjtöttem magamon majd megfordultam. Szerencsére Oppa-val találtam szembe magam aki tágra nyílt szemekkel figyelte szerencsétlenkedésemet. Felpattantam az ágyról majd nyakába ugrottam. Szokás szerint mélyen magamba szívtam illatát. Egy kicsit ez álltal sikerült is megnyugodjak. Nagy sóhaj hagyta el számat majd elmeséltem neki a történteket. Mindent elmondtam ami azután történt ahogy haza jöttem. Sehun látni akarta Ken-t amin csodálkoztam. De előtte ki kérdeztem kb mindenről. Hogy változott át. Ki álltal. Mióta vámpír. De legelső sorban kértem hogy bizonyítsa. A bizonyítása annyiból állt , hogy hozatott velem egy kést. Megvágta kezét vele mire én csak furcsáltam tettét. Vére lassan folyt karján.  5 másodpercen belül a sebnek semmi nyoma nem volt. A vér és a seb is beszáradt. Vagy eltűnt nem nagyon tudtam felvogni a látottakat.Elmagyarázta , hogy csak az a seb marad meg amit valaki olyan okoz akit szeret vagy olyanért tesz.  Sehun 15 éves már lassan 55 éve. Legalábbis elmondása szerint. Bár a vagdosós dolog ellenére én még mindig hitettlen vagyok valamennyire. A többit későbbre akarta halasztani. Minden áron Ken-t akartan látni. kivezettem szobámból majd a mellettem lévő vendégszoba elé vezetett utam. Lassan de annál inkább határozottan kopogtam be. Válasz nem érkezett .  Így megint úgy döntöttem benyitok. De a gyereknek hűlt nyoma volt.

-       -   Lent lesz! –mondtam Sehunnak majd a lépcső felé vetettem magam Sehun a szobában maradt. Ahogy leértem szint úgy sehol senki. Fel futottam vissza Sehunhoz leadni a híreket.

-           

-        -  Elment mi? –kérdezte engem megelőzve.

-           

-          -yaa… -fordítottam le a fejem. Sehun körbe járta a szobát majd felvette a hátizsákját a kis srácnak – Sehun ezt nem lenne szabad… - mondtam mire bele túrt

-           

-          -Sziszi , nem turkálok csak megvizsgálom. Nem lesz semmi baj. – Rám nézett és sikerült meggyőznie. Bár nem tudom ő hogy viselkedne a helyemben. Bele túrt majd csodálkozva tette a benne lévő tárgyakat az ágyra.

-           

-        -  Ez mi? –kérdeztem majd egy csillag alakú éles tárgyra mutattam.

-           

-        -  Az egy dobó csillag. – mondta –

-           

-        -  Úristen … Igaza volt Dávidnak… furcsa ez a gyerek –mondtam botránykozva

-           

-        -  Ezt nézd – vett elő egy könyvet melyen valami latin írás díszelgett

-           

-         - mi az? –kérdeztem értetlenül. Én nem nagyon értek ilyenekhez inkább csak olyanokkal törödök ami érdekel és ez a téma messze állt tőlem.

-           

-        -  Ez még magam sem tudom –csoválta meg fejét Sehun. – Régen foglalkoztatott ez a téma egy idejig de ilyet még nem láttam.

-           

-      -    Mi van még benne? –mutattam a táskára kíváncsian. Nem szoktam ilyet csinálni. Furdal is a lelkismeret furdalás de a kíváncsiságom nagyobb. Sehun jobban a táskába túrt majd egy kisebb jegyzet tömbőt vett elő. Tele képekkel. Hol régebbivel hol újal. A legutolsó oldalon egy olyan kép volt ami ismerős de nem tudtam honnan.

-           

-          -Beszéltél Szonjával? –törtem meg a csendet

-           

-         - Ő.. nem de viszont halottam , hogy valami rokona meghalt. Ismerted? –kérdezi

-           

-         - Nem.. csak 2szer láttam kb őket. Talán látásból megismerem őket. A nevűk sem rémlik már annyira. Arra emlékszem még , hogy gyereket akartak de valamiért nem lehetett. A nő több éven át járta az árvaházakat , hogy kapjon egyet. Tavaly kaptak is. De a héten autó balesetben meghaltak – meséltem azt amire emlékeztem – Várj csak – kiáltottam fel

-           

-         - Mi van? mért ordíbálsz? – kérdezte megrezzenve

-           

-       -   Bocsi. Csak eszembe jutott valami. Oda tudod adni az a jegyzett tömböt vagy mit? –kérdeztem és felé nyúltam. Sehun kezembe nyomta azt

-           

-        -  Tessék. Mi az? –kérdezi. Újra megnéztem az utolsó képet és rájöttem….

-           

-        -  ők azok… Ők Szonja rokonjai. Már megismerem –mondtam és örültem , hogy ilyen gyorsan vágott az eszem

-           

-         - Honnan tudod? Azt mondtad nem nagyon emlékszel… - mondta Sehun

-           

-        -  Nézd –mutattam a férfira. – Neki a bal karján van egy szívecske tetkó. Azt mondta Szonja amikor kicsi volt hogy amikor felnőtt lesz neki is lesz ott egy ilyen. De ha gondolod még tudok mondani ilyet… Például ott a nő karján egy seb hely. Látod? .-kérdeztem

-           

-      -    őő igen.. – Mondta

-           

-          naa azt akkor szerezte amikor a kertben csinált valamit. Megbotlott és valami bele állt –meséltem. – Vagy még ott a…. –mesélésemből a bejárati ajtó hangos puffanása rezzentett ki. Sehunnal össze néztünk. Gyorsan vissza pakolt mindent majd felkapott és velem együtt elbújtunk a fürdőbe. Ott lekuporodtunk a földre.Egy még nagyobb guruló hangott halottunk a lépcső felöl. Tudtam , hogy az az mivel hallatszott rajta és nem is volt távol tőle a szoba. Zajokra lettünk figyelmsek melyek a szobából jöttek… ez azt jelentette hogy itt a gyerek. Egyre közelebről halottunk fütyülését. Majd halottunk hogy a fürdőszoba kilincs lenyomódik. Szívem a torkomban dobogott. Mit fogunk most tenni? – üvöltözött ez a gondolat fejemben

8.fejetet

-          - Nem mi hittük azt hogy veled van. Őt kerestem mert akartam neki ruhát keresni de végül Dávid adott. –meséltem az imént történteket. Apu szólásra nyitotta száját amikor nagy csattanást hallottunk az emeletről. Mindenki fel sietett az emeletre. Egyedül csak Anyu maradt ott mivel az éppen készülő vacsit mégse hagyhatja annyiban. Ahogy felértünk az emeletre Dávid háta mögé kuporodtam. Ken sehol sem volt. Csak egy doboz volt a padlás feljárata alatt. Majd egy nyikorgó hangot halottunk és Ken mászott le a létráról. Mindenki őt bámulta majd felemelte a dobozt.

-           -Mi az? – kérdezte a kicsi. Egy nagy sóhajt hallottam majd oda rohantam hozzá elvenni a dobozt

-       -   Mit csináltál? –kérdeztem tőle

-        -  Hát vártalak téged. Aztán amikor nem jöttél úgy döntöttem lehozom egyedül. –csodálkoztam a fiún ugyan is még én se merek felmenni a padlásra. Nappal se nagyon nem hogy este. Dáviddal össze néztünk , de ő a történteken nem csodálkozott inkább csak természetesnek vette.

-     -     Ügyes vagy. De máskor ne csinálj ilyet. Inkább várd meg míg jövők és segítek. De most gyere keressünk neked ruhát –mondtam majd a vendégszoba felé vezettem.

Benyitottam majd  leültem a földre  a dobozt magam elé raktam majd kipakoltam annak tartalmát. Régebbi ruhák voltak benne majd Ken elé raktam azokat amik látszatra jók rá. Egyiket kivettem majd mondtam , hogy aludjon abba. A többit elvittem kimosni. Amint végeztem elmentem kiteregetni a vendégszobai fürdőbe. Mivel azt nem használtuk így nagyon kevés dolog volt benne. Épp annyi hogy ha jön valaki 2-3 nappig kihúzza belőle az itt létet. Amit Dávid adott doboz csak nagyobb cuccokal volt tele. Így jobb is volt hogy Ken lehozta azt  a másik dobozt. Bár még mindig nem fogtam fel azt. Ken egy könyvet olvasott. Ami a hátizsákjában volt. Ágynemű után kutattam majd a vendég szobában nem találtam. Igazából nem volt valami nagy ördöngösségű vendégszoba. Épp hogy egy éjjeli szekrény,  egy ágy és egy régebbi tv – van benne. Kimentem a mosó szobánkba ahol szerencsémre volt frissen mosott ágynemű. Letettem az ágyára. Gondoltam ha már ennyi mindent megcsináltam legalább ágyazzon meg ő. Amint átértem szobámba lefeküdtem aludni. Már nagyon álmos voltam. Hajnal 5kor arra keltem , hogy folyik rólam a víz és rosszat álmodtam. Arra már nem emlékszem hogy mit de nagyon megviselt. Erőt gyűjtöttem majd lementem a konyhába inni egy pohár vizet. Nagy meglepődésemre nem voltam egyedül. A konyha pultnál üllt Dávid is aki szint úgy megviseltnek és fáradtnak látszott.

-          -Várj kitalálom… rosszat álmodtál –mondta Dávid majd rám szegezte tekintetét. Nálunk gyakori volt , hogy egyszerre álmodunk rosszat. Az orvosok szerint testvéreknél ez előfordul de leginkább ikreknél.

-          -Ne is mond. – válaszoltam majd letettem az asztalra poharamat mely csordultig volt töltve vízzel. A hűtőhöz tapickoltam majd kivettem belőle a jég tartót. Poharamba raktam 2 jégkockát majd leültem.

-        -  És mit álmodtál? hmm? –kérdezte Dávid

-          -Hát már nem nagyon emlékszem. Talán egy családról. Utaztak valahova aztán a kocsijuk a folyóba zuhant és meghaltak. Csak a gyerek maradt életben. –emlékeztem vissza az álmomra

-     -     Ohh. értem. Hát én is ezt álmodtam –mondta döbbenten Dávid

-          -Tényleg? Várj beszéljük meg inkább ezt holnap mert mindjárt bealszok- ásítottam egyet majd a sötét lépcső elé vettem az irányt. Egyre közeledő lépteket hallottam majd ilyedtemben Dávidért ordíbáltam. Dávid hátulról elkapot és elhárította az esésemet. Levegőért kapkodva szorítottam magamhoz megmentőmet. Bár én sem tudom mi volt az de mióta Sehun elmondta a kis titkát azóta félek egyedül lenni , de néha még akkor is amikor nem vagyok egyedül.

-           

-          -Sziszi, mi a baj? –kérdezte Dávid majd elengedett

-         - Nem halottad? –kérdeztem halkan de mégis  aggódva

-       -   mit? –kérdezte értetlenül

-          -mindegy… Kísérj vissza aludni! –mondtam majd Dávid úgy is tett.

Ágyamban forgolódtam nem tudtam vissza aludni. Mindig az a hang járt a fejemben. Olyan furcsa minden. Lehet csak túl gyáva vagyok az egészhez de én nem vagyok ilyen. Az életem 1nap alatt felfordult. Aludni próbáltam de sehogy sem sikerült. Féltem , hogy valami történik amíg alszok. Az óra 6-ot mutatott. Úgy döntöttem nem szenvedek tovább így felkeltem. Beágyaztam majd rendet raktam a szobámban. A takarítás volt az egyetlen ami eltudta feledtetni velem a történteket. Amint végeztem szobámmal fürdőm felé vettem az irányt. Ott nem volt mit takarítani így unott tekintettel döltem ágyamra. Nem tudtam magammal mit kezdeni így a fiókból elő vettem a fülesem és bekapcsoltam a leptopomat. Kerestem valami zenét ami mellett nem unatkozhatok majd bekapcsoltam. 20percen keresztül hallgattam zenét. Mindig valami másat. Elmerültem gondolataimban majd írtam egy üzenetet Sehunnak hogy amint tud jöjjön át. Mivel 7óra volt így nem gondoltam hogy most azonnal fog jönni . Kb 2-4 óra eltelte múlva amikor fel kell biztos jön. Amint megírtam az üzenetet újra zenét választottam. Hason feküdtem az ágyon a géppel szemben majd kezemre hajtottam fejemet. Mikor félig már szinte az álom világban jártam. Akkor éreztem meg egy jég hideg érinést jobb vállamon. Felrezzentem de nem mertem megfordulni. Megmozdulni se. Amikor erőt gyűjtöttem óvatosan kihúztam fülesem minek hatására elkezdett a K-pop szólni a gépből. Erőt gyűjtöttem magamon újra majd megfordultam… Nem tudtam mire számítsak.. vagy Ken az vagy nem tudom. 

  
7.fejezet





 -     jaa… az vagyok – ezek a szavak csengenek fülemben majd Sehun szemébe nézek amit könny fátyol takart. Nem tudom ebből mi igaz és mi nem de ha ilyen módon érinti mellette kell álljak még ha bántana is én mellette akarok lenni meg akarom próbálni én is ,hogy ebben a helyzetben tudok e egyáltalán segíteni. Ilyenkor jön rá az ember hogy minden historia minden legenda minden sorozat,film igazságon alapul.  Sehun mellett kell maradnom – ezek a szavak törnek utat fejembe habozás nélkül úgy döntök hogy megölelem. Szorosan öleltem magamhoz. Vállaira hajtom fejem és jó mélyen magamba szívom  az illatát. Ez az az illat ami megnyugtat legyen bármiről is szó mellett maradok ha törik ha szakad. Túlságosan is szeretem ahhoz hogy itt hagyjam magára. Ezt az illatot mindig érezni akarom. Mindig! Ujjaimmal haját kezdem  piszkálni ide oda simítom tincseit. Szorosan ölel magához szinte már már folytogat ölelése de nem zavar. Beszédre nyitom számat de nem jön ki belöllem egy hang se. Nem tudok semmit se mondani. Nem tudom mi lehet ilyenkor a megelelő szó. Hirtelen dörgésre riadtam fel majd össze rezzentem. Remek már megint… Gondoltam magamban mivel rettegek a viharban ezt is a drága bátyámtól örököltem. Szorosabban öleltem magamhoz Sehunt aki egy halk kuncogást hallatott. Végre megnyugodott! kiáltottam magamban. Mosolyogva néztem Sehunra ki biccentett egyet fejével hogy távoztunk kéne hacsak nem akarunk bőrig ázni.

-          -Tudod Sziszi… -mosolygott rám majd maga felé fordított – Nem gondoltam , hogy így reagálsz… azt hittem meg fog ijeszteni . De nem … ennek örülök – nyomott egy puszit az arcomra.

-     

-          -Tudod Oppa –próbáltam hangszínét utánozzni mire csak felnevetett. – Felöllem még cirkuszi bohóc is lehetnél :P

-           

-         - megnyugtatlak az nem leszek – egy gúnyos mosolyt ejtett.

Haza értünk és az óra pont 7:30 ot mutatott. Ahhoz képest hogy másfél óra alatt mennyi dolog történt hamar túl estünk ezeken. Bevallom még nem sikerült teljesen semmit felfognom de a kérdezésekre most nem érek rá mert megpillantottam apám kocsiját a házunk elött ezért besiettem. Ha Sehunt nem is kérdezem ki erről a furcsa témáról akkor apuékat arról hogy mégis hol voltak egész nap. Sehun kikérdezését holnapra halasztom addig is legalább a kósza gondolataimat rendbe tudom tenni róla. Ahogy kinyitottam a lakás ajtót egy ázsiai szerintem vietnámi kis fiú fogadott. Tágra nyilt szemekkel mért végig  bevallom nagyon szép szemei voltak szinte már már fekete színűek majd elszaladt a nappaliba. Mi volt ez? Ki ez a gyerek? nem tudtam mire gondolni. Gondolataimból Dávid és apu zavart fel. Beszélni szerettek volna. Olyan családi össze jövetel féle…. A nappaliban helyet foglalt mindenki majd a kis fiú helyet foglalt mellettem. Ez a nap ahhoz képest milyen jól indult egy idióta nap hoz hasonlítanám. Már csak arra vártam , hogy felébredjek és rá döbbenjek , hogy az egész egy valósághoz hasonló álom volt. Miután rájöttem , hogy ez nem történik meg elkezdtem karomat csípkedni. Ekkor se történt meg. Amikor mindenki össze szedte magát apu felállt és beszélni kezdett.

-          -Nos Sziszi , te vagy az egyetlen aki nem tudja miről van szó. – tágra nyílt szemekkel vizslattam apámat miközben tartotta a kis előadását.

-           

-       -   Dávid tudja? .- kérdeztem majd az említett személy felé fordultam aki a telefonját piszkálta.

-           

-         - Ő is ma reggel tudta meg ahogy mindenki. – mondta apu majd nagy sóhajtás hagyta el a száját. – Nem is húznám tovább a szót. De ez a kis fiú itt mellettem Ken. Ma ugye anyád és az én tervezésem szerint itthon töltöttük volna a szabadidőnket , de a munka helyemről telefon hívást kaptam. Ezért nem voltunk itthon. Nos Ken-t az erdőben találták meg egyedül boklászva. Elméletileg nincsenek szülei legalábbis nem tudunk róluk semmit. Amíg ez a kis incidens meg nem oldódik nálunk fog lakni. Remélem nincs ez ellenedre – fejezte be apu mondókáját. Egy kisebb mosoly hagyta el számat és Ken-re néztem.

-           

-          -Nincs – mosolyogtam. – De hol fog aludni? –néztem föl apura

-           

-        -  Megkapja a melletted lévő vendégszobát – majd bolintott egyet

-           

-         - ohh. Értem. Viszont nekem most mennem kell még hajat kell mossak és beágyazni – soroltam későbbre hagyott tevékenységeimet.

-           

-         - Nyugodtan menny csak. Viszont arra kérlek , hogy ha ezeket befejezted segíts Ken –nek alvó ruhát keríteni. A padláson ott vannak Dávid kisebb kori ruhái. Azok közt vállogasatok. – mosolyodott el  apu. Bolintottam egyet fejemmel majd felálltam és elhagytam a nappalit.

Egy forró fürdőt vettem. Majd pizsamába öltöztem és indultam át a mellettem lévő szobába. Bekopogtam majd mikor már vagy 1perce álltam az ajtó előtt úgy döntöttem benyitok. De Ken-t sehol sem láttam. Majd később újra próbálkozok. Dávid szobája felé vettem az irányt még ma nem is beszéltünk és ez zavar. Meg szeretném valakivel beszélni a dolgaimat. Szonjától egy üzenetett kaptam mi szerint el kellett utaznia mert 2távoli rokona meghalt autó balesetben. Ők egy friss házas pár voltam. A szüleinek kellett intéznie a temetést így ő is velük tartott. Dávidhoz benyitottam majd megdöbbenés nélkül láttam , hogy az Xbox-ját nyomkodja. Helyet foglaltam mellette majd néztem a bugyuta játékot amit még magam sem értettem.

-          Szerinted nem furcsa? –kérdezte Dávid alig halhatóan majd rámnézett

-           

-          -Mi? – értetlenkedtem

-           

-        -  Hát… Ken –mondta halkan szinte már suttodva

-           

-          -Miért lenne furcsa? –néztem össze húzott szemöldökkel

-           

-         - hát gondolj bele… egy 8éves kisfiú mit keresett az erdőben? és hol vannak  a szülei? neked nem furcsa? csak gondolj bele Sziszi!! – nézett rám egy nagyot sóhajtottam. Igazából most az egyszer tényleg igaza van. De ezt nem szeretném tudtára adni. Kell Ken-nek egy esélyt adni. Lehet nem is furcsa csak mi találjuk annak.

-           

-         - Ezt most hagyjuk. Beszéljük meg máskor. – Néztem le a földre majd Dávidra szegeztem tekintetem. – Nem tudsz adni valami ruhát? nem akarok most a padláson kovályogni – Dávid gondolkodásba kezdett majd egy dobozt húzott elő az ágy alól. Könnyedén vette kezébe mintha csak egy tábla csokiról beszélnénk. Majd felém tartotta és a kezembe nyomta. Nehéz súllyától majdnem megszakadtam.

-          Ez mind a tiéd. –paskolta meg a doboz tetejét. Majd folytatta az Xbox-ozást

-          kösz… - forgattam meg a szemeim -Dávid… -mondtam vészjoslóan.. Az említett személy csak rám nézett majd csodálkozva kérdezte..

-           

-          -Hol az a fiú? – kérdezte aggódva

-           

-         - ne-em tudom… -mondtam halkan. Remek sikerült bogarat ültetnie a fülembe. Most majd egy ártatlan kisfiútól fogok rettegni

-           

-          -Gyere le nézzük meg ott. –mondta majd biccentett fejével. A vendég szoba előtt letettük a dobozt majd lebaktattunk a lépcsőn. Anyu és Apu a konyhában beszélgettek. De a kis srác sehol sincs.

-           

-        -  Anya hol van Ken? –kérdeztem higgadtan anyu és apu össze néztek

-           

-         - Azt hittük veletek van –mondta anyu komoran

-           

-         - Nem mi hittük azt hogy veled van. Őt kerestem mert akartam neki ruhát keresni de végül Dávid adott. –meséltem az imént történteket. Apu szólásra nyitotta száját amikor nagy csattanást hallottunk az emeletről.

6.fejezet

Reggel nyügösen kelltem fel mint szokásosan. 10 percen keresztül nyújtozkodtam és próbáltam magam ülő helyzetbe tornázni. Amikor ez sikerült lebaktattam a konyháb ahol anyu mosolygós tekintetével talákoztam. Ritkán volt olyan , hogy jó kedve legyen így inkább rá se kérdeztem nehogy a végén abba hagyja a tevékenységét. Gyorsan megreggeliztem és ahogy felértem a szobámba egy üzenet fogadott Sehuntól.

Este 6ra érted megyek. :*~ Sehun

Rövid üzenet de mégis magába foglal mindent. Kitakarítottam hadi harcban álló szobámat és beszéltem Szonjával aki szint úgy jó kedvébe volt. Ez olyan jó kedves nap de ennek persze örültem. Ahogy végeztem még csak 1óra volt csodálkoztam is ritka gyorsaságomon ami nem mindennapi. Akkor jutott eszembe valami furcsa…. Hol van Dávid és Apa? o..o Elgondolkoztam rajta de együtt mégse lehetnek ugye bár nem az az apa és fia társasághoz tartoznak és ritka volt őket együtt látni. Tudni lehetett nálunk hogy apa az engedékenyebb míg anya a szigorúbb. Megint levágtattam az emeletről és a nappaliba siettem de sehol senki. Kihalt volt az egész lakás , csak anya nevetései törték meg a csendet mivel valami mexikó sorozat nagyon megtetszett neki így azt nézte egész nap. Ohh hát ezért az a jó kedve elmélkedtem ezen. Vissza mentem szobámba  és az írást választottam társamul. Elmerültem gondolataimban és egyszer csak meguntam… Nem tudtam mit kezdeni magammal így hát elolvastam más történeteket. Az egyikben annyira elmerültem hogy megfeledkeztem mindenről.  Mire feleszméltem már 5 óra volt.

Basszus 1 órám van elkészülni~ ez a mondat visítozott fejemben. A remek történetemet félbe kellett hagyjam pont akkor amikor a fiú el akar valamit mesélni a lánynak. Tudtam , hogy ma már nem tudom meg , hogy mi volt az így öltözés közbe végig ez járt a fejemben , hogy mi lehet az. Hamar kapcsolt az agyam és arra gondoltam hogy ha megjövök és rögtön olvasom akkor még pont nem fogok bealudni legalábbis remélem. Gyorsan elrendeztem magam. Egy szaggatott farmernadrágot és egy szegecses vállú fekete pólót választottam amihez társítottam egy fekete csipkés bakancsot. Hosszú hajam lenge fűrtökben lógott a derekamig. Ahogy teltek a percek egyre jobban izgultam és egyre jobban éreztem a pillangókat tombolni a gyomromban. Nyugtatásképp gyorsan bele néztem a Pororo –ba össz- vissz 2 percet néztem de megnyugodtam :’’DD.  Ahogy kikapcsoltam a gépet kopogást hallottam az ablakomon vagyis inkább csattanást. Oda kaptam tekintettem … eléggé megílyesztett. Kinyitottam ablakom majd a hűvös szél megcsapta orcámat amitől tüsszentettem egyet. Ahogy kinéztem Sehun tekintetével találkoztam amit csak egy mosollyal illettem. Lebaktattam az emeletről majd távoztam is. Csodálkoztam azon hogy anyunak az egészből semmi nem tűnt fel de örültem a helyzetnek. Kiérve a lakásból  Sehun fogadott a motorja társaságában. Igaza volt… bele szerettem , ha első pillantásra még nem is másodikra már gyengébb lettem és megadtam magam. De minden rossz után jön valami jó. Amilyen rossznak néztem olyan kedves tud lenni. Felültünk ég fekete motorjára majd eltűntünk a kihalt utcákon. Egy számomra ismeretlen helyre tartottunk , de nem is törődtem vele annyi elég volt , hogy Sehun mellett lehessek és érezzem a megnyugvást nyújtó illatát. Egy erdőhöz értünk és beljebb mentünk egy ösvényen és egy csodálatos rétre értünk ahol még nyitva voltak a kék és lilán virító virágok. leszálltunk a motorról majd velem szembe fordult.

-        - Megérkeztünk – mondta Sehun majd rám pillantott. Én csak a tájban gyönyörködtem.

-          -Gyönyörű! – suttogtam alig halhatóan mintha kihalgatna valaki

-          -Az igazat meg valva… Azért hívtalak mert elszeretnék neked mondani valamit. –mondta komoly tekintettel

-       -   nem ér rá? – kérdeztem mert élvezni akartam a hely varázsát.

-         - Nem…  Ez nagyon fontos. Csak nem tudtam , hogy fel e vagy rá készülve hogy megtudd.- mondta miközben ő is a tájat nézte. Néha néha szeme rám tévedt.

-        -  Legyen. –Mondtam majd egy nagy sóhaj hagyta el számat. Mi lehet az az eget rengető nagyon fontos dolog? egyáltalán csak azért hozott el ide hogy elmondja? nem tudok Sehunon ki igazódni pedig ennyi idő után álltalában már kilehet de én még mindig nem tudok.

Sehun egyre közeledett felém. Bevallom megijesztett , hogy ezt teszi. Szemei közben fejembe lyukat égettek. Megfogta kezem majd szemimbe nézett. Egy nagy sóhaj után újra próbálkozott beszélni. Szólásra nyitotta száját majd megszólalt.

-         - Először is! –mutatta mutató ujjával – Amit most mondok az nem változtat meg semmit.

-         - vagyis? –kérdeztem tágra nyílt szemekell

-         - Ugyan az leszek mint a régi. –kezdte el simogatni kéz felyemet. – Ugyan az az Oppa… - Mosolyodott el – De nem bíztos , hogy te ezt így fogod találni. Szóval azt akarom , hogy tudd ezzel nem változik semmi…  De hiszel a vámpírokban? - Hagyta abba. Tekintete megijeszt. Egyre jobban dagadnak ki az erei az arcán és vörös lett a szeme… Elvettem kezemet az övétől és hátrálni kezdtem. Kicsiket léptem , hogy ne ütközzek motorjába majd a 2-ik lépésnél ez sikerült. Nem tudom mit értett ez alatt a kérdés alatt de teljesen megijesztett , kezeim remegnek  alig érzem lábaim. A motorban sikerült megbotlanom ez által egy hatalmat vágódtam a földre. Fejem valami éles tárgyba ütközött. Valami folyadékot éreztem meg bal homlokomnál. Éreztem hogy lassan valami meleg folyik a fejemen. Akkor jöttem rá hogy az a valami a vérem. Oda kaptam kezemet majd megpróbáltam letörölni azt. Kezeimre pillantottam melyet vér áztatott. Sehun felhúzott a földről majd megölelt. Viszonoztam azt de nem tudtam , hogy most féljek tőle vagy ne. Elengedett majd rám pillantott letörölte fejemből ömlő vért.

-          --vá-vámpír vagy? – félve kérdeztem rá. Bíztam benne hogy ez mind csak az agyam szüleménye és ez is csak egy idióta örökség Dávidtól. Remek megint egy örökölt valami. Sehun nagyot sóhajtott majd válaszolt…

-        -  Jaa… az vagyok – nézett a földre majd....

5.fejezet

Gyorsan megfürödtem és átöltöztem pizsibe. Mire végeztem pont megjött Anyu és Dávid is előkerült. Anya nagy főzésbe kezdett és Dávid segített neki így hát úgy döntöttem hogy kiülök a kertbe a hinta ágyba. Kb 5 perc telhetett el és anyu kijött beszélgetni vagyis valami olyasmit akart de nem nagyon akartam most beszélni. Lebuktattam magam Laura előtt hogy bele zúgtam Sehunba ennél rosszabb napom nem is lehetne.

-        -  Mi a baj Sziszi? –kérdezi anyu és leül mellém

-          -Semmi. –válaszoltam és a földet kezdtem bámulni

-          -na ne mond. Látom rajtad hogy van valami. Engem nem versz át az anyád vagyok. –kezdte a kiselőadását

-          -tényleg semmi csak fáradt vagyok. -válaszoltam

-          -Ohh tényleg jut eszembe találkoztam Szonja édesanyjával és mesélte hogy itt van Laura. Te miért nem mondtad ezt? -kérdezi

-         - Elfelejtettem .

-         - Sebaj  estére át hívtam őket vacsorára. –válaszolja és mosolyog

-         - Hogy mit csináltál? –nézek kimeresztett szemekkel mint egy csivava

-          -Amikor kicsik voltatok úgy szerettétek egymást. Most meg teljesen megfeletkeztetek a barátságotokról ezért hívtam át. –Mondja anyu

-         - Nem anyu nem voltunk haverok sőt utáltam és ez nem is változott

-         - Sziszi azért ennyire bunkó ne legyél inkább menny készülődj mert fél óra és itt vannak –mutat anyu az ajtóhoz

Mérgesen felálltam és a szobámba mentem átöltözni és megcsinálni a hajam. Semmi kedvem nincs látni a fejét. Amikor nagy hajvasalásban voltam Dávid jött be. Vele megtudtam beszélni az egészet és tudott fiúzási tanácsokat is adni. Elmeséltem neki az egész napomat és egy hullámhosszon vagyunk arról hogy Laura egy kígyó. Dávid kivasalta a hajam így hamarabb sikerült elkészülni . Megbeszéltük hogy egymás mellett állunk minden esetben és ha harc lesz csinálunk belőle egy háborút :D. Mit ne mondjak nem lehetne letagadni hogy a testvérem. Gyorsan átöltöztem pizsiből egy élénk piros cica nadrágba és egy fekete blúzt választottam hozzá. A sminkem semmi extra csak tús, szempilla spirál és a cica naci miatt egy élénk vöröses rúzs. Amit eddig még nem is volt alkalmam használni. Ahogy lementünk segítettünk megteríteni. Dáviddal gyorsan úgymond elmentünk megnézni hogy milyen zaj hallatszott a hátsó ajtótól. De persze semmi. Megbeszéltünk egy hadi tervet hogy kikészítjük Laurát. Még sosem voltam ilyen gonosz szóval itt az ideje.  A terv végül nem lett nagyon megbeszélve. Annyi az egész hogy Dávid falaz ha valamit mondana Sehunról. Épp ekkor csengettek , egyszerre egy nagyot sóhajtottunk Dáviddal majd vígyort „raktunk” az arcunkra. Leültünk az asztalhoz és a desszert evése közben pont amikor már megnyugtattam magam hogy semmi gond nem lesz ekkor szólalt meg Laura:

-          -Na igen Sziszi… És mi újság Sehunnal, még együtt vagytok?-mosolyog elégedetten mire én csak egy mindjárt megöllek szemel néztem rá amit észre vett.

-          -Hogy mi csoda?- kérdezi anyu majd Laurára és rám néz felváltva

-          -Ki kér még sütit? –Ordít fel Dávid

-          -Csitt.. –csititja anyu Dávidot mire ő csak a kezébe temeti az arcát. –Mi lenne köztük Laura? Megmondtam Sziszinek hogy nem lehet vele és ezt már megbeszéltük –néz rám mérgesen

-        -  Hmm… ez különös tudja én nagyon szerelmes vagyok Sehunba és délelőtt azt mondta Sziszi hogy az övé és elvileg találkozgatnak is. –Mosolyog Laura

-         - Ez nem igaz – mondom majd anyu mérges fejével találkozik a tekintetem

-          -Anyu , ez tényleg nem igaz –Mondja a megmentőm Dávid – Egész nap itthon Xboxozott velem csak délelőtt ment el Szonjával plázába és azelőtti napokban is itthon voltunk.

-          -Különben is Sehun elutazott mintha nem tudnád – Néztem Laurára

-          -Sziszi nem azért hívtam őket át hogy vitatkozattok egy fiún. Amit majd később megbeszélünk – nézett anyu – Folytassuk inkább az evést

A vacsora csenben telt tovább néha néha Laura szülei próbáltak kérdezgetni minket az iskoláról. Szerencsére fél óra múlva már távozott is az a nőszemély -,-. Felmentem a szobámba átöltöztem. A telefonom elkezdett rezegni. Üzenetet kaptam Sehun *-*

Itt vagyok a hátsó kertben Sehun :*

Értetlenül néztem majd halottam egy koppanást az abakomon. Ki néztem és láttam Sehunt. Csak elkezdtem vigyorogni és örültem hogy nem mostam le a sminkem mert ha smink nélkül lát akkor kisebb szívinfartust kapna. Ovatosan léptem át az erkélyemről az ott lévő fa ágára. Remegve de sikerült félig lemennyek majd amikor már csak kb másfél méter választott el a földtől megcsúsztam és egyenesen Sehunra estem. Aki hangos nevetésbe tört ki. Úgy örültem hogy láttam annyi idő után. Ezt persze közöltem is vele. Sokáig csak ölellgettük egymást majd megbeszéltük hogy kivel mi történt a napokban. A Laurás kis incidenst persze nem mondtam el és nem is akarom. Ott álltunk a fától nem messze és egyszer csak egy ajtó nyekergést halottunk

-          -Bújj el. Menny már –intettem Sehunnak akinek nagy botladozva de sikerült beugrania a bokorba

-          -Sziszi mit csinálsz itt kint – Kérdezi apu felhúzott szemöldökkel

-          -Csak kijöttem mert macska nyávogást halottam és megnéztem. Aztán meg csak sétálgattam –válaszoltam

-          -És kihez beszéltél?Látszik hogy Dáviddal voltál több napon keresztül , kezdesz olyan zakkant lenni mint a bátyád  -mondja apu apu

-          -Őőőő magamhoz… Énekeltem vagy valami olyasmi és Dávid nem zakkant –röhögtem a megnem történt eseményen és közben azon gondolkoztam hogy na most ebből a gödörből hogy mászok ki amit sikerült magam köré ássak

-         - Oké , de nem sokára be kéne jönnöd. Anyád beszélni akar veled. – Csukta be az ajtót és én csak megforgattam a szemei hogy már megint mit akar.

Gyorsan elköszöntem Sehuntól és megbeszéltük hogy másnap találkozunk. Egy gyors csók váltás után futottam is be de még vissza intettem neki és dobtam egy puszit ami miatt úgy elvörösödött mint egy tűzoltó kocsi. Ahogy beléptem Anyu letámadott és a kanapéhoz vezetett ahol Dávid ült. Beszélni akart már megint kiselőadás forgattam meg a szemeim. Nagyon jó.

-         - Sziszi jól tudod miért hívtalak. Szeretném megbeszélni a Sehunos ügyet. Nem szeretném ha találkoznál vele ő teljesen más mint mi nem kell még egy különc Dávidon kívül a családba – mondta anyu mire én csak bosszúsan néztem

-        -  1. Köszi anyu 2. Ha Sziszi szereti akkor szereti ne határozd meg hogy kit szerethet és kit nem – Mondta Dávid – Ha vele akar lenni hát legyen ha ő jól érzi magát akkor az a jó

-          - Dávid ne szólj bele. Még veled is meg akarok beszélni valamit. És az a cigi. A szomszéd fiú elmesélte hogy úgy bagozól esténként kint mint egy 70éves. –mesélte anyu tovább

-         - Nem tudom mi bajod Sehunnal de nem is érdekel. – Mondtam anyunak majd távozni próbáltam

-          -Laura elmesélte hogy miket csinál… -folytatta anyu

-          -Ahhjj már megint az a lány… És miket csinál? –kérdeztem szem forgatva unott fejjel

-        -  Laura azt mondta hogy drogozik és semmi szükségem arra hogy téged is bele rángasson valami ilyenbe – mondta anyu fegyelmező arcal

-         - Nem nem drogozik –mondta Dávid a háttérből

-          -Szerintem egyszerűbb lenne ha áthívnánk Laurát és úgy beszélnénk ezt meg – Mondta a háttérből apu

-       -   Remek megint látnom kell az idióta fejét – ezt halkan magamban akartam mondani de e helyett hangosan sikerült mire anyu csak tágra nyilt szemekkel nézett mint egy hörcsög

-          -Most már tényleg nem értelek Sziszi a napokban megváltoztál nagyon is és nem a jó irányba Laura nagyon kedves és okos lány nem tudom hogy mi bajod van vele de ezt a falat köztetek amit az utálatoddal építettél hát rombold le legalább addig amíg Laura itt lesz nálunk. –mondta anyu

-        -  1. nem változtam meg egyáltalán eddig is ilyen voltam csak a folytonos munkáddal ezt nem vetted figyelembe , nem veszed figyelembe hogy Dávid normális a maga modján csak nem tud mit kezdeni magával és ezért kezdte meg a hülye korszakát amiből úgy vettem észre hogy sikerült valamennyire kimásznia 2. Azért utálom Laurát mert Sehun az enyém és nem érdekel hogy mit mondsz szeretem… és együtt akarok vele lenni.. –mondtam hadarva egy szuszra és csak később esett le hogy anya azt mondta hogy itt lesz nálunk tátott szájjal folytattam – Hogy érted azt hogy itt lesz?

-        -  Ugy hogy a  szülei elutaznak 2napra és nálunk lesz. Ha ennyire szeretnéd Sehunt hát hívd át hozzánk holnap este vacsorára hogy jobban megismerhessem és akkor megbeszéljük. –mondta apu mosolyogva  majd anyával egy gyors szemkontaktus után mentem.

Mosolyogva futottam fel a lépcsőn és nem érdekelt hogy itt lesz Laura. Inkább azzal törödtem hogy áthívjam Sehunt míg apu meg nem gondolja magát. Ez az egyetlen esélyem hogy bebizonyítsam hogy Sehun mien is valójában. Gondolataimban elmélyültem és ebből a telefonom csörgése ébresztett ki és a kijelzőn látható név : Sehun. 3perc beszélés után úgy döntöttünk hogy találkozunk. A házunk elé jött megdöbbenésemre motorral. Nem is tudtam hogy motorozik… Dáviddal ebben is egy hullám hosszon lesznek ha a családban marad. Kigüvett szemekkel néztem rá és finoman közöltem hogy nem ültem még motoron és nem is akarok egy 5perces szócsata után rávett hogy felüljek. Szorosan csimpaszkodtam belé mint egy most született kis majom az anyjába. Bevitt a városba ahol megdöbbenésemre eléggé sokan voltak ahhoz képest hogy már későre jár. Sehunt semmi féle képpen nem akarom a Laura sztoríba bele vinni. Kézen fogva sétáltunk a már bezárt boltoknál de egyiken megakadt a szemem még így sötétben is látom hogy ez az egyik kedven boltom. Ez egy ékszer bolt kezdtem a mesélésbe Sehunnak mondtam hogy megígértem amikor kicsi voltam hogy ha valakit igazán szeretek készítetek egy feliratos nyakláncot amin a neve van és soha de soha nem veszem le így tudják majd hogy a szívem már foglalt. Mosolyogtunk egyet a történetemen ami már 2-óta a szívembe zárta magát hogy valóra váltom. Rátértem arra a témára hogy mi van köztünk és hogy pontosan mit akar tőlem.

-        -  Hát gyereket még nem –kuncogott Sehun és össze kulcsolta a kezünket

-          -Nem arra gondoltam Oppa –mosolyogtam rajta

-        -  Hogy mit akarok? Hmm… hát téged –tért megint el a tárgytól

-         - De én nem ezt mondtam. Arra gondolok hogy most akkor együtt vagyunk vagy mi? –kérdeztem és éreztem hogy kezdek pirulni így a cípőmet kezdtem el felül nézetből vizsgálgatni majd a pulcsim szélét piszkálni

-         - Nem. Nem vagyunk együtt mi házasok vagyunk –vigyorgott már megint Sehun

-         - Ohh… Szóval házasok. Oké akkor hol a gyűrű –néztem rá komolyan

-          -Gyűrű? –nézett Sehun értetlenül

-          -Igen. Tudod azzal kérik meg a fiúk a lányok kezét –bologattam és egy kisebb mosolyt is elengedtem

-         - Jaja Lujza na gyere kerítünk neked egy gyűrűt –simított végig az arcom szélén majd a szám szélét kezdte ujjaival érinteni. Majd megcsókolt *-*.

Ahogy a csók véget ért mentünk is a számomra ismeretlen helyre elvileg gyűrűt szerezni. Egy éjjel nappal előtt álltunk meg és furcsa pillantást vetettem Sehun felé. Megfogta a csuklómat és csak húzott maga után a bolt ajtajáig ahol egy tekerős gép volt amit a gyerekek imádnak abból lehet ékszereket nyerni.

-          -És mit csinálsz ha nem gyűrűt add hanem mondjuk karkötőt? –kérdeztem majd legúgolt hogy hozzá férjen a géphez és a zsebéből elő túrt egy marék apró pénzt

-         - addig tekerek amíg nem add egyet –mosolygott rám majd betette a gépbe a pénz és ahogy eltekerte kijött a kis golyó  a nyeremény. Lehajoltam hozzá majd szemügyre vettem a golyó tartalmát.

-          -A mázlista –vigyorogtam mert egy gyűrűt adott ki a gép.

Sehun letérdelt elém majd megkérte a kezem az eléggé furcsa gyűrűvel. Haza fele menet egy jót nevettünk ezen és a gyűrűmön amin egy macska fej van és a két szeme helyén egy-egy zöld kő. A házunk elé érve megígérte Sehun hogy az oltárnál nem ezt kell viseljem majd. De nekem mondjuk nincs vele semmi bajom. Elköszöntünk egymástól majd mentem be. A szobámba érve csak elterültem az ágyon és gyönyörködtem a furcsa eljegyzési gyűrűmön.Ahogy vissza gondolok a mai napra még a hideg is végig fut rajtam. Egy újabb emlék amiért megérte azt a sok fáradtságot és vitát. Lefényképeztem a gyűrűt és elhatároztam hogy más nap reggel elő hívatom és bele rakom a könyvembe amiben a legszebb és számomra legkedvesebb emlékeimet őrzöm néha néha megjegyzésekkel. Dávidnak elmeséltem a ma történteket és egy jót nevetett rajta úgy beszéltük meg hogy reggel elkísér majd a közös ebéd előtt előhívatni a képeket.

4 .fejezet

Anyuéknak a macskákról csak este számoltunk be majd közölték hogy adjuk oda a szomszédnak. De nekem nem volt szívem. Így amikor elindultam meggondoltam magam és e helyett elrejtettem őket egy dobozba majd a szobámba vittem ahol Dáviddal lakunk közösen. Este megbeszéltük hogy köztünk marad és megetettük őket ^^ Olyan cukik. Aztán eszembe jutott hogy még nincs nevük. Találgatásba kezdtem de nem jutottam semmire. Megnéztem és a fekete-fehér kislány a szürkés pedig szint úgy.

-         - Mi legyen a nevük? –néztem Dávidra

-         - Mivel mind kettő lány… Hmm… Nem is tudom –vakarta meg a fejét

-          -Hát az a baj hogy én se és név nélkül nem maradhatnak szegények – néztem a dobozra ahol a szunyokáltak.

-        -  Legyen az egyik Sziszi mivel te találtad. Őő legyen mondjuk a fekete fehér. A szürke petig legyen Betty.

-        -  Oké. Illik is hozzájuk –mosolyogtam

Este megvacsoráztunk közösen majd Dávid kivhívott sétálni. Persze sétálás helyett cigizni akart menni de megígértem hogy nem köpöm be na meg most okom sem lenne rá mivel segít a macskákkal. Aztán vacsi után elmentem nassolni. Vagyis az ágyamba nassoltam szóval sehova nem mentem :D áhh az a zseniális fogalmazásom…. Miután 32654762457821 trillárd csokit magamba tömtem és utána gumi maciztam akkor éreztem meg hogy az utolsó 4csokit inkább nem kellett volna megenni. Mivel most úgy fáj a hasam és úgy érzem mingyárt okádok. Azt hiszem egy ideig le kell állnom a csokival. Úristen miket beszélek… SOHA a csoki az ÖRÖK.. :D Bocsi csak kicsit felpörget lallalallalala :D Na szóval este hamar elaludtam már ha ezt lehet hamarnak mondani hogy fél órán keresztül nyüglödtem a fájó hasam miatt. Írtam egy üzit Sehunnak hogy : Jó éjt :*………. Látta de nem írt vissza ez kedves tőle nagyon. Dávid nagyon szemét volt. A fájó hasamat csikizte több mint 10percig aztán már sírva könyörögtem hogy engedjen el mert be fogok pisilni. De persze nevettem is közbe vagys inkább fuldokolva nyeritettem lovakat megszégyenítő módon :3…Reggel nyügösen keltem a szomszéd fű nyírójára. Rettenetesen örültem neki hogy hajnal 6kor nyírja a fűvet. Persze már acsalád többi tagja fent kukorékolt. Lemásztam a lépcsőről szó szerint még mindig úgy fáj a hasam hogy wááá. Ez is értelmesre sikerült -_- Gratulálok Sziszi már fogalmazni se tudsz. Reggeli után felmentem megettettem a macskákat a nagyi nem is annyira beteg szóval 3nap múlva megyünk haza. Arra figyelek fel hogy Dávid pakol.

-          -Hova mész hogy pakolsz? –kérdezem

-          -Anyuék megengedték hogy haza mennyek… -vigyorog

-        -  Miii??? és én ?? engem itt mersz hagyni? – emeltem fel a hangom

-         - Nem , te is jösz szóval pakolj… Kapsz 20percet –mosolyog

Dudolva futottam a fürdőbe össze szedni a cuccaim. 10perc múlva már kész voltam és a cicákat rendeztem a táskámba. Mivel busszal megyünk mert senkinek nincs jogosítványa se kocsija se semmie ezért különösebben jó volt. 3óráig tartott amíg a busz haza vitt és egy csomót kellett sétálni a házig. Örültem hogy szülők nélkül tölthetünk 3napot *-* így azt csinálunk amit akarunk. Gyorsan minden dolgot kipakotlam vissza a helyére majd a macskákat körbe vittem a házban és mindent megmutattam nekik. Elmondtam mindent hogy mi hol van és mit lehet ott csinálni.

-          -Te most komolyan a macskákhoz beszélsz? –nevetett Dávid

-         - Most miért? nem hagyhatom hogy eltévedjenek a házban – vígyorogtam

-          -Na persze… -mosolygott tovább –és mi lesz anyuékkal ? mit mondunk nekik? úgy volt hogy a szomszédnak adjuk

-          -nem tudom még –sohajtottam egy nagyot – de a macskák velem maradnak

-          -Majd valahogy rá vesszük őket ha nem akarod oda adni a macsekoket. –mosolyog

Elmentem gyorsan ettem és felhívtam Szonját hogy találkozzunk a pláza előtt. Meglepően nézett rám majd elmeséltem neki hogy mi történt amíg nem voltam itthon és a macskákat is :D Szonja is elmesélte hogy Szabi meg Sehun elutaztak és csak holnap este jönnek meg. Mert Szabi nagy bátyának segíteni kellett valamiben. Csodálkozva meredtem magam elé hogy Sehunék tudnak önzetlenül segíteni…  Ez nekem furcsa. Legalábbis ahogy a napokban megismertem őket  pont hogy nem ilyenek…. Este séta közben kereset telefonon anyum hogy minden rendben van e és mivel ő nem tudja hogy Szonjával vagyok így azt mondtam neki hogy otthon vagyok erre persze Dáviddal akart beszélni és nem tudtam mit kitalálni aztán azt mondtam neki hogy alszik. Majd elköszöntem tőle és kb 5perc múlva hívott Dávid hogy kereste anyu hogy miért alszik ilyenkor. Én csak nevettem a helyzeten és örültem hogy nem tud semmiről. Este megkértem Szonját hogy aludjon ott így nálunk aludt este megnéztük a *Felhők fölött három méterrel* - t és sírás helyett én ettem mint mindig. Szonja ott sírt mellettem én meg a nutellát kanalaztam és néztem ki a fejemből és azon gondolkoztam hogy én miért nem sírok. Aztán rájöttem hogy azért mert Szonja érzékenyebb és amúgy is a nutella ami csokiból van :D az boldogság hormonokat termel. Reggel ahogy felkeltem első dolgom az volt hogy megnézzem az üzeneteket. Szonja ott horkolt mellettem és erre kelltem. Remek gondoltam is egyszer fű nyírásra most meg Szonja horkolására kelek így soha nem tudom ki pihenni magam. Bosszankodás helyett néztem ahogy alszik és nem hagyhattam ki hogy megcsikizzem … így csikizésre keltettem és persze ő rögtön reflexből lehajított az ágyról és a földön landoltam. Nem kicsit koppant a fejem az biztos. Ahogy felsegített meggyőződött arról hogy jól vagyok -e és nem ütöttem- e be valamimet

-         - Nyugi agykárosodáson kívül semmit nem kaptam –nevettem – De persze azt is már kicsi koromban

-          -Te hülye tudod hogy megílyedtem? –nézett komolyan de közben sajnálkozóan

-         - Te hülye tudod hogy fáj a fejem? – nevettem

Gyorsan felöltöztünk és lementünk reggelizni. Csokit-csokival természetesen. Dávid jött le komásan az emeletről mert vitáztunk és ettől nem lehet nagyon aludni :3.

-        -  Sziszi mit csinálsz – nézz rám ki meredt szemekkel Dávid

-        -  Mit? amúgy így úgy nézel ki mint egy zombi – nevettem az oltásnak szánt dolgomon Szonjával

-         - Hátt … csoki ?? tudod tegnap hogy fájt a hasad és még másnap is a sok csoki miatt… -nézz rám

-         - Épp ez a jó benne… Hogy az tegnap volt ez meg ma – vontam meg a vállam majd a kanapéra ültem ahol Szonja táplálkozott

Ahogy befejeztük a csokizást ami nálam a reggelit jelentette mentem kisminkelni magam mert így úgy nézek ki mint egy hulla. 10percen belül kész is lettem. Így már indulhattunk is sétálni. Sétálás helyett kitaláltam hogy mennyünk el a játszóra hintázni. Mivel már rég voltam és imádok oda menni ^^ Aztán elmentünk a sulinktól nem messze lévő kis játszóra ahol nem csak a hintát próbáltuk ki. Egy rövid nadrág volt rajtam és egy fehér triko és a derekamra kötve egy kockás ing. A fehér trikomnak annyi lett mivel Szonja homokkal dobált és amikor hátat fordítottam neki beszort egy maréknyit a polómba. De sikertült rajta bosszút álljak azzal hogy kényszerítettem rá hogy egyen meg egy kis homokot. Nem ment valami könnyen de sikerült. Büszkén áltam fel róla amikor megette. Vigyorogtam egyet majd bele ültem az egyik babáknak való hintába. Szonja mellém ült és elkezdtünk beszélgetni. A távolbó egy ismerős alak tűnt fel… Hosszú lobogó szőke haj , vékony lábak és nagy szemek…. Nem tudom már ki ez a lány de nagyon ismerős az bíztos. Ahogy egyre közeledik észre vettem hogy ő Szonja unokatestvére akit 3éve nem láttam… Ő most 14éves mint Szonja. Amikor kicsik voltunk mindig együtt játszottunk. Ahogy oda ért köszöntünk és bekapcsolodott a beszélgetésbe. Igazából semmit nem változott úgyan olyat beszédes és kedves lány mint volt. Itt marad egy idejig Szonjáéknál amit ő is most tudott meg és ugyan úgy ledöbbent mint én a hír hallatán. Nagyon jó kis város lehet ez ha már mindenki ide akar költözni gondoltam magamban és közben vágtam egy fintort amit a lányok szerencsére nem vettek észre. Amilyen kedves Laura olyan gonosz is egyben. Csöndben és lassan öl meg már jelenlétével. Nagyon szerettem ezt a lányt amíg nem tett egy olyat amit még mindig nem dolgoztam fel. Hiába gyerekes de bennem maradt és fog is életem végéig. Laura megpróbált megint kedveskedni de át láttam a szitán és el határoztam hogy kaméleon leszek vele szemben . Szóval kedves leszek de ha kell földig tiporom. Ahogy már unalmasódtak a témák amiket felhozott úgy döntöttem haza megyek. Ahogy haza értem azt láttam hogy a ház szana szét van. Mindenhol kupi van. Csak egy ember jutott eszembe

-          Dávid- üvöltöttem teli torokból nem túl kedvesen

Lecsoszogott az emeletről és megvakarta a fejét. Komásan nézet mint aki most kellt ki a kriptából egy 300éves alvás után.

-          -Mi a jó eget csináltál? –kérdezem még mindig nem túl kedves hangon

-          - őőő hát az úgy volt hogy… Szóval átjöttek Josh-ék és egy kicsit túl léptünk a célon. Szóval így keletkezet a kupi –mutatott körbe

-         - Igen értem … és ki fogja rendbe tenni? mert hogy nem én az bíztos… szóval állj neki most rögtön , mi lesz ha anyuék hamarabb jönnek?! –kérdeztem

-          -Léci segíts.. nem tudom mi lesz .. semmi mert nem látják meg ha segítesz lécciii – nézett kis kutya szemekkel

-         - Na jó , de csak a konyhát rakom rendbe a nappali, fürdő és folyosó a tiéd.

Rögtön neki láttunk a rend rakásnak. De máris megcsörrent a telefonom. Az egyik fotelbe le ültem és kíváncsian meredtem a telefon kijelzőjére hogy ki hívhat. Reméltem hogy Sehun az de a reményem szerte foszlott ahogy láttam hogy Anyám hív. Ahogy felvettem közölte hogy rakjunk rendet a pincében már ha haza mentünk csináljunk is valamit. Repdestem örömömben képzelhetitek. Így is úgy néz ki a ház mintha jött volna egy tornádó aztán cunami és a végén egy bika csorda ami bölényekből áll átfutott rajta. Elmondtam Dávidnak hogy mi a helyzet. Ahogy végeztünk fent mentünk is le a pincébe. Ahol kacatokon kívül csak pókok vannak amiktől én írtozok. Anyu azt mondta hogy dobjuk ki azt ami nem kell szóval elkezdtem kutakodni az első dobozban:

-          -Mit cicózol ? –nézett rám Dávid felhúzott szemöldökkel majd megfogott egy dobozt és kiborította és elkezdte válogatni a dolgokat

-          -áhh talán csak annyit hogy lehet benne törékeny dolog is nem gondolod? –néztem rá komolyan

10perc múlva már nagyon elfáradtam pedig még csak 1 dobozzal végeztem és még van 338746387 trilliárd -_-… Dávid lehozta a telefonját és egy hangfalat és bekapcsolt egy zenét amivel máris könnyebben ment minden. Eleinte nem hittem hogy a zene bármit is változtatna a takarításon de sokkal jobban ment és be láttam hogy most az 1x igaza volt Dávidnak. Ahogy már alakult a rend egyre nagyobb hely lett a pincében. Eszembe jutott hogy a macskákat ide is hozhatnánk mivel anyuék nem sűrven járnak le ide és amíg nem tudják ehozhatnánk. Fel futottam a lépcsőn és hoztam a dobozt amiben a cicuk feküdtek. Levittem őket és Dávid furcsán nézett rám.

-        -  te meg mit csinálsz? –kérdezte mosolyogva

-         - hát lehoztam a macskákat , itt kéne őket hagyni..

-          -és hogy jutnak ki? hova fognak wc-zni? –kérdezte értetlenkedve

-        -  jajaj látszik hogy nincs eszed …. –csapkodtam az arcára de nem erősen – Hát tudod ott a szellőző és majd ha nagyobbak lesznek ki tudnak ott menni a kertbe elintézni a dolgukat.

-         - értem –nézett majd folytatta a takarításnak nem mondható lomolsát

az egyik sarokban ki alakítottam a cicáknak egy helyet és letettem a dobozt. Megelégedve és büszkén mentem vissza takarítani. A doboz *torony* pont eltakarja a macskák dobozát így ha valaki lejönne is nem venné őket észre csak ha benéz a sarokba azt meg már miért tennék?! Ezekkel a szavakkal nyugtatom magam és próbálom Dávidot is bár ő teljesen higgadt és ez idegesít mert én mérges vagyok szóval ő se legyen nyugodt ha már én se :D. Felmentem a többi megmaradt nassolni valót elpusztítani. Aztán jöttem rá hogy mindjárt szét unom a fejem. Dávid dudolva ugrált le a lépcsőn és egy pulcsit akasztott le a tartoról.

-           -Hova – mész kérdeztem és megfordultam hogy pont lássam az arcát

-          -Csak el… -nézett a földre majd felkapta a pulcsiját

-          -Hát azt gondoltam hogy el… de hova el?-vígyorogtam

-          -ahjj… mi ez a kíváncsiság? csak a haverjaimmal találkozok ennyi az egész

-          -Hát… tudod épp unatkoztam te meg mész el..

-          -Nem felejtsd el..

-          -De hát azt se tudod mit akarok –biggyesztettem le az ajkaim

-          -De azt hogy gyere velem

-          -ohhh… jó hogy mondod ha már megkértél akkor nem mondok nemet- pattantam fel a kanapéról és húztam a cípőmet

-          -Ácsi… én nem mondtam hogy jöhetsz

Néztem rá mérgesen. Mint egy mérges kis disznó akitől ellopták a kaját. 1 perc durci után már kiléptünk az ajtón. De nem is a barátaival találkoztunk… csak sétáltunk. Szóval kamuzott a kis ratyi -,- … De nem tudok rá haragudni mert az éjjel-nappaliba vett nekem gumi macit *o* Kb mindenről elbeszélgettünk még a suliról is ami nála megdöbbentő hogy érdekli. Csak mert a jegyei nem azt tükrözik hogy húúú de érdekli a tanulás meg a jövője. Ahogy haza mentünk az első dolgom a kockulás volt na meg persze a punnyadás. Szonjával hosszas beszélgetés után elhatároztuk hogy elmegyünk másnap vásárolni. Persze csak ketten. Szonja hírtelen témát váltott és elkezdte kérdezgetni hogy mivan Sehunnal és velem csak mert Laurának kellene. Szépen és kedvesen küldtem el a jó büdös bánatba hogy Sehun az enyém. Ezzel persze egy kisebb vita kezdődött hogy eddig azt mondtam hogy nem kell meg minden. A vita persze nem volt komoly vita. Csak olyan hangos megbeszélés videó cset közben. A fülem sajgott mivel fülhallgatóval szoktam beszélgetni mindenkivel. Megigérte Laura hogy nem mászik rá. Tudtam és megmondtam magamban hogy ilyen ez a lány és nem szabad benne bízni. Hogy lenyugodjak írtam Sehunnak egy üzenetet hogy ahogy haza jön találkozzunk és beszéljük meg hogy mi van kettőnkkel. Reggel nagy boldogságban seee keltem arra hogy a szomszédban füvet nyírnak reggel 7kor -,-… A hangulatomat tovább fokozta az hogy anyámék haza jöttek… és persze kis előadást tartott arról hogy el kellett volna mosogassunk ha már itthon vagyunk.. vagyis csak nekem mondta mivel Dávid felszívodott. Eltűnt mint a bűvész kalapjából a nyúl. Ugyan már ha tudom hogy haza jönnek én is ezt tettem volna. Felöltöztem és ahogy lehetett leléptem a házból. Cél egyenesen Szonja házához vettem az irányt mivel vásárolni fogunk. Szonja nagy boldogan nyitotta ki az ajtót és mondta hogy jön. Ahogy kijött követte őt Laura

-          Hát ő? –húztam fel a szemöldököm és néztem bosszúsan

-         - Arra gondoltam hogy jöhetne , legalább megkedvelitek egymást és nem lesz ez a savanyú kedved. –mosolyogott Szonja

-          -Aha oké persze…. –válaszoltam flegmán

Elindultunk a plázába lassan sétálva. Szonja egész végig beszélt már azt sem tudom hogy miről. Laura csak a telefonját nyomogatta a háttérben. Ez érdekes.. de most az egyszer nem bántam hogy nem szólal meg mivel a tegnap esti szereplésétől egy kis kanál vízben is képes lennék megfolytani. Már attól is feszült leszek ha megszólal vagy ha rám néz. Megpróbáltam elterelni a gondolataim erről és bementünk az első boltba. Hosszas próba után Szonját sikerült rávennem egy ruhára ami pöpecül áll neki *o*. Ahogy beértünk a pláza közepére természetesen lefagytunk a kajádáknál. Szonja vett magának egy rózsaszín valamit aminek mindig elfelejtem a nevét >< de ahogy hozta vissza az egyik fiú neki ment és az egész a haján és a ruháján landolt. Szonja mérgesen rontott be a női mosdóba , de ahogy utána akartam menni Laura megragadta a karom és mondta hogy inkább várjam meg míg lenyugszik. Most az egyszer igaza volt. Csendben és lassan teltek a percek. Majd Laura felhozta a Sehun témát… hogy neki bejön meg minden és hogy én mit akarok tőle. Higgadtan néztem rá és finoman közöltem megint hogy Sehun az enyém. Közelebb hajolt hozzám majd megszólalt:

-         - Ugyan, kérlek. Mindenki tudja hogy nem vagy az a nagy Mrs.Szerelem . 1-2 hét és a ti kapcsolatnak nem mondható barátságotoknak annyi. Főleg ha én itt vagyok és rá segítek erre.

-       -   Ne röhögtess. Mit akarsz annyira Sehuntól? és már miért lenne olyan a kapcsolatunk mint a barátoké? tudtommal a barátok nem smárolnak de szólj ha ez nem így lenne –mosolyogtam úgy mint aki jól végezte a dolgát és örültem hogy az orra alá dörgölhettem a nem egyszer elcsattant csókunkat

Laura arca hirtelen lefagyott. De mire bármit is mondhatott volna Szonja tért vissza hozzánk már higgadtabban és tiszta üdítő mentes ruhával. Síri csend települt közénk. Néha néha Szonja kérdései törték meg. 10 perc múlva meguntam Laura fejét. Szinte elundorodtam tőle ezért úgy döntöttem hogy inkább haza megyek. Gyors léptekkel haladtam ki a pláza ajtaján és annál is gyorsabban mentem haza fele. Mint akit puskából lőttek ki. Mérgem levezetéséhez sok gumicukrot és csokit választottam. Dávid még mindig nem ért haza. Anyuék is elmentek bevásárolni mivel amíg távol voltak az egész hűtőt elpusztítottuk.